A szenvedélyes svájci – Charles Dutoit karmesteré az ICMA életműdíja

A svájci Lausanne-ban született, 78 éves dirigens, Charles Dutoit nyerte el az International Classical Music Awards (ICMA) idei életműdíját. Szenvedélyes, energikus és a kíváncsisága kielégíthetetlen – jellemzik pályájának ismerői. Szenvedélyesen törekszik rá, hogy tökéletesre csiszolja a legkülönfélébb zenei korok és stílusok jellemzőit a szólistákkal és zenekarokkal közös munkában.

Albert Mária / Gramofon.hu

A rangos Genfi Konzervatórium növendéke volt hegedű, brácsa és zongora, ütőhangszer, zenetörténet és zeneszerzés szakon, majd az Accademia Chigianán Sienában, azután Velencében és Bostonban folytatta tanulmányait. Első mentora Ernest Ansermet, a Suisse Romande Zenekar fénykorát megalapozó karmester volt.  Még csak a húszas éveiben járt Dutoit, amikor Herbert von Karajantól kapott meghívást, dolgozzon a Bécsi Operaházban. Bár a Római Operaházban az előző és a mostani évadban is vezényelt, mégis azt állítja: az operában ő csupán „hobbikarmester”. Nos, hobbiból a világ legjelentősebb házaiban fordult meg: a londoni Covent Gardenben, a New York-i Metropolitanben, a berlini Deutsche Operben, Los Angelesben, A bolygó hollandi után 2003-tól teljes Wagner-ciklust indított a Buenos Aires-i Teatro Colónban.

„Nem csináltam sok operát, de minden évben megpróbáltam valami új produkcióban részt venni. Ha nem élő előadásban, akkor stúdióban. Sosem leszek olyas valaki, aki rendszeresen dolgozik a Metben, a Covent Gardenben a Scalában, és eldirigál vagy tizenöt operát egy szezonban - ez nem az én hivatásom. De kedvelem a műfajt, különösen Puccini darabjait, a Pelléas és Mélisande-ot költőisége miatt, a nagy drámai cselekményű Wagnereket. És persze a Mozart operákat, amelyektől kezdetben féltem, mert azt tartom, hogy az emberi civilizáció legnagyobb vívmányai és mindegyiket meg kell élni egy kicsit” – mondta egy interjúban a karmester.

Dutoit európai karrierje 1977-ben Kanadában folytatódott, elfogadta a felkérést, legyen a Montreali Szimfonikusok zeneigazgatója, a poszton 2002-ig állt. Az együttessel számtalan turnét vezetett.  Ezekről a tapasztalatokról így számolt be: „Azt a francia ízt, amit Ansermet a Suisse Romande-nál kidolgozott igyekeztem a montreali muzsikusokkal is elsajátíttatni. Minden zenekarnak megvan a maga hangja. Bár ez bonyolult kérdés: a saját teremben ez tónus rendszerint hibátlanul szól, a falak és a hangok egysége évek folyamán alakul ki. Egy turnén azonban gyakran kell az adott koncerthallnak megfelelően módosítani a hangzást, az egyik nem szól elég differenciáltan, a másiké, például a Carnegie-é szerintem túl fényes. Montealban a városon kívül egy templomban készítettük a lemezeinket, ott drapériákkal csillapítottuk a kicsengést.”

Charles Dutoit a lemezipar egyik keresett alakja, a Decca, a Deutsche Grammophon, az EMI, az Erato korongjain európai és japán zenekarokat dirigál. Több mint 170 felvételének felét Montreal Szimfonikusokkal készítette, negyvennél is több rangos elismerést begyűjtve értük.

1980-ban debütált a Philadelphia Orchestránál, amelynél 1990-től a művészeti igazgatói tisztet is betöltötte. Vezette a Francia Nemzeti Zenekart, a tokiói NHK Szimfonikusokat. Az európai és amerikai fesztiválok szívesen látott vendége mindig szakított időt a tanításra is, előadott a híres a philadelphiai Curtis Intézetben, dolgozott a New York-i Juilliard School Zenekarával, és az akadémiaként is működő svájci Verbier Fesztivál Zenekarával. Művészeti igazgatója volt a Sapporo Pacific Music Fesztiválnak és zenei igazgatója a kantoni Nemzetközi Nyári Zeneakadémiának.

A fiatalok pályakezdéséről az a véleménye, hogy egy hegedűsnek, vagy zongoristának könnyebb, mint egy ifjú karmesternek. „Egy hangszeres bárhol és bármikor előjátszhat, indulhat versenyen. Egy kezdő dirigens zenekar nélkül nem sokat ér. Ha mégis elindul, sokakat hamar elbódít a ’jet-set’ élet, repülnek egyik kontinensről a másikra és nincs idejük gondolkodni, olvasni, fejleszteni a kulturális-szellemi hátterüket. Akik ’üzletet’ látnak bennük, a gyors karrierépítésre bíztatják őket. Úgy vélem, hogy ez nagyon veszélyes és lehangoló, mert a belső üresség a zenei munkában is megmutatkozik. Ezt meg kell változtatni, és visszafordulni bizonyos értékekhez” – hangsúlyozza Charles Dutoit.

E téren Dutoit személyesen is példát mutat: a világjáró karmester, magas kanadai francia és más kitüntetések birtokosa, szenvedélyesen érdeklődik a történelem és a régészet, a politikai tudományok, a művészet és az építészet iránt. Szigorúan őrzi magánéletének sérthetetlenségét, annyi tudható, hogy négy házassága közül az elsőből született Iván fia, Martha Argerich-csel való házasságából pedig a leánya, Anne-Catherine.