Átadták az Istvánffy Benedek-díjat

A fiatal zeneszerzők legfrissebb alkotásaiért járó díjat idén Virágh András Gábornak ítélte oda a Magyar Zeneszerzők Egyesülete.

Az egyesület 17-ik alkalommal adta át a klasszikus magyar zeneszerzőről elnevezett Istvánffy Benedek-díjat, amelyet évente egy 40. évét még be nem töltött zeneszerzőnek az előző évben bemutatott komolyzenei művéért adományoz az egyesület elnöksége.

Virágh András Gábor

Erős mezőnyben Virágh András Gábor Sinfonietta című zenekari kompozíciója nyerte el az Istvánffy Benedek-díjat. A 100 000 Ft-tal járó elismerést Hollós Máté, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke október 12-én a Mini Fesztivál hangversenyén nyújtotta át, Virágh András Gábor egykori tanárával, a Magyar Zeneművészeti Társaság elnökével, Fekete Gyulával karöltve.

Virágh András Gábor 2010 májusa óta a budapesti Szent István Bazilika orgonaművésze, 2012-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója, valamint a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar egykori oktatója (2010-2013). Eddigi szakmai működését orgonistaként és zeneszerzőként hazai, valamint nemzetközi versenygyőzelmek sora fémjelzi, így például a Los Angelesben kiírt nemzetközi zeneszerző pályázaton elért I. helyezése, vagy az Ausztriában minden évben megrendezésre kerülő ISA (International Sommer Akademie) 2012-es nemzetközi zeneszerzés versenyen elért győzelme.  2011-ben „Junior Prima Díj”-jal tüntették ki. Zeneszerzés szakon 2013-ban diplomázott Fekete Gyula osztályában a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Az Istvánffy Benedek díjat második alkalommal vehette át, 2015-ben már Femme Fatale című operáját is díjazták.

A díjat arról az Istvánffy Benedekről nevezték el, aki a preklasszikus éra egyetlen, európai szinten is elismert magyar zeneszerzője volt. 1733-ban született Pannonhalmán (akkori nevén Szentmártonban), első zenetanára apja, veszprémi püspök és a bakonybéli bencések orgonistája, Istvánffy József volt. A zeneszerző Kismartonban kezdte meg működését, majd a Széchenyiek szolgálatába állt Sopron és Nagycenken, 1766-tól egészen 1778-ban bekövetkezett haláláig pedig a Győri Székesegyház karnagya és orgonistája volt. Összesen tizenkét kompozíciója ismert, ezek stilisztikai sokszínűséget mutatnak, némelykor szigorúan a barokk zene ellenpont-technikáját és harmóniai nyelvezetét követik, más művek átmenetet képeznek a barokk és a bécsi klasszika közt.