Az év hangfelvétele: Riccardo Chailly Brahms-ciklusa

Az ICMA, az International Classical Music Awards zsűrije Riccardo Chailly a Deccánál megjelent Brahms szimfónia-albumát ismerte el az idén Az év felvételének. Az ICMA zsűrijének egyetlen magyar képviselője a Gramofon főszerkesztője, Retkes Attila. Az alábbiakban röviden bemutatjuk Chailly pályáját és az új Brahms-felvétel jellegzetességeit.

Albert Mária / Gramofon.hu

Milánótól Milánóig – így is leírhatnánk a karmester életútját. Milánóban született, édesapja Luciano Chailly zeneszerző. Riccardo Chailly a szülővárosa konzervatóriumában szerezte első oklevelét, majd Piero Guarino és Franco Ferrara növendéke lett. 1970-ben debütált Milánóban, 21 évesen nyerte el Claudio Abbado mellett a Scalában az asszisztens, majd másodkarmesteri címet, ettől kezdve a komoly operaházak hívták meg. Rendszeresen fellépett Chicagóban és San Franciscóban, 1982 és 1989 között Berlinben a Rádió Szimfonikus Zenekarát vezette.

Több mint másfél évtizedet töltött az Amszterdami Concertgebouw Zenekar élén, ahol jelentős Mahler és Bruckner programot valósított meg, kortárs művekkel fűszerezve. Innen Lipcsébe szerződött, ahol nemcsak a Gewandhaus Zenekar, hanem az Operaház vezető karmestere is volt. Az utóbbi tisztségről egy vitás helyzetben 2008-ban lemondott. A zenekarral azonban az együttműködése eredményes, így a szerződését 2020-ig meghosszabbították. 2015-ben elfoglalja a zeneigazgatói posztot a Milanói Scalában, a megbízás egyelőre 2017-ig szól. A Művészetek Palotája nyitóesztendejében Verdi Requiemjét vezényelte a milánói Verdi Zene- és Énekkar élén, legutóbb, 2012 májusában a Gewandhaus Zenekarral és Leonidasz Kavakosszal lépett fel a Művészetek Palotájában Budapesten, a Müpában.

A Brahms-albumot a BBC Music Magazine is a legmagasabban, öt piros csillaggal ismerte el, egyebek között így jellemezve a felvételt: sziklaszilárd architektúra, dinamikus és drámai gesztusok. A négy szimfónia mellett más zenekari művek: a Szerelmi dalkeringők, a Tragikus nyitány, az Akadémiai ünnep nyitány, a Változatok egy Haydn témára, két Paul Klengel által hangszerelt zongora intermezzo, az I., III. és X. Magyar tánc is szerepel a CD-ken.  Egy német kritikus azt emelte ki, hogy a zord és monumentális Brahmsot ezzel a kiadvánnyal leemelte szobrának magas talapzatáról. Ugyanakkor meghagyta annak, aki volt, kicsit morózus, masszív északi figurának, aki mégis képes volt a tüneményesen friss hangú Haydn-variációkat, a csodálatosan lírai Szerelmi dalkeringőket megkomponálni - költészet és játékosság tükröződik e művek modern, merész és bátor felvételében.

Chailly üdítően eredeti Brahms-felfogását szinte mindegyik méltatója ünnepli. A huszadik század közepéig alapvetőnek tartott romantikus – és hamis – pátoszt elvetve emelkedett hangon szólal meg az album anyaga. Sokkal lágyabb, színesebb ez a hang, mint megszoktuk, a karmester bebizonyítja, hogy csupán legenda az is, miszerint Brahms fő vonása a „vastag” hangszerelés. Chailly kutató hajlandóságú karmester. Külön rögzítette, az I. szimfónia andante tételét is, amely az első hivatalos kiadásban már nem szerepelt, a részletet kéziratvázlatból állította helyre. A két évvel korábbi Beethoven szimfónia ciklus felvételével kapcsolatban Chailly egy interjúban elmondta, abban az esetben is meg akart szabadulni a romantikus előadói hagyományoktól, amelyek Klemperer – a maga korában kétségkívül megragadó – impulzív felfogását torzítva csupán a szélsőséges érzelmekre, történelmi legendákra összpontosítva mutatták be a műveket.