Bartók, Debussy, Kocsis

Bartók és Debussy két-két darabját tűzte műsorra a Concerto Budapest Müpa-beli koncertjén, ahol a karmester Kocsis Zoltán volt. Az est érdekességét a két szerző egy-egy zongoraművének zenekari átirata ígérte. Ezek Kocsis Zoltán munkái – a zongorista-karmester-zeneszerző nem első alkalommal készít zenekari letétet.

Lehotka Ildikó / Gramofon.hu

Bartók Béla két scherzója is elhangzott: elsőként a Négy zongoradarab záró Scherzo tétele, Kocsis Zoltán hangszerelésében. Bartók a Dohnányinak ajánlott művet nem látta el opus-számmal; talán nem véletlenül, bár nyomtatásban megjelent. 21 éves korában, utolsó éves zeneakadémistaként komponálta a romantikus stílusjegyekben bővelkedő darabot, benne a Tanulmány bal kézre és az 1-2. ábránd tételekkel. A legjelentősebb, már a bartóki hangot előlegző tétel a Scherzo. A Négy zongoradarab felvétele egyébként az új Bartók-összkiadás [BÚS] 24. lemezén szerepel Kocsissal. A nagyzenekarra átírt tétel követi a Richard Strauss-i és Dohnányi-féle hangszíneket, de Debussyre jellemző hangképeket is hallottunk. Kocsis hangszerelésében éreztem a Fellini-filmek zenéjére való utalást (a trombitán megszólaltatott dallamban). Érdekes volt hallani Kocsis értelmezését: kicsit túl nagyszabásúnak éreztem ezt a letétet, a tétel talán kevesebb izgalmat rejt.

Nagyszerű volt Debussy Images című zongoradarabja két szélső tételének hangszerelése – a középsőt Ravel készítette el. Tobzódtak a színek, a különféle érzéseket kibontakoztató hangzás nagyon szép volt, a káprázatos zárószakaszban az orgona is megszólalt. Bartók Scherzója ugyan kapott opus-számot (op. 2.), de a bemutató meghiúsult a zenekari felkészületlenség miatt – a szerző visszavonta a művet. A Scherzo (a BÚS 4. lemezén szerepel) zongora-szólós szimfonikus mű Bartók szerint, hiszen a zongora- és a zenekari szólam egymásra épül, kiegészíti egymást. A mű még útkeresés; a hangzásvilág vegyes, éppúgy hallunk magyaros motívumokat és a tárogatót idéző kvartlépéseket, mint halványan jazzes szakaszt, mahleri keringőfélét, rahmanyinovi dallamözönt, liszti motívumismétlést, a 19-20. század fordulójának világát. De itt is halljuk a diabolikus hangütést – mint Bartók fiatalkori stílusjegyét. A szólista Fejérvári Zoltán volt, aki kiválóan, energikusan tolmácsolta a művet; a Trióban és a zárást megelőző szakaszban lágysággal.

A Concerto Budapest ezer színnel játszott, két Debussy-tolmácsolásuk mintha jobb lett volna. A dinamikai árnyalatok is tetszettek, bár A tengerben az igazi nagy hullámok kissé redukálva voltak. A hangszercsoportok kitettek magukért, a (tizenhat tagú) cselló- és brácsaszólam különösen érzékenyen játszott. Szépen szóltak a fafúvósok, a rezesek, a zene valóban elmondta Debussynek a természethez való viszonyát. Kocsis ez alkalommal is megmutatta a darabok szépségét (a Bartók-darabok erényét), és inspirálta a zenekart.