Berlin hatvan körül

Zay Balázs hanglemezkritikai rovata – 2014. június 28.

A stuttgarti Audite cég több mint negyven éve működik a hanglemezpiacon. Hírnevét elsősorban archív sorozatának köszönheti, melyben Anda, Fricsay, Böhm, Haskil, Cortot, Ormándy, Karajan és még sokak érdekes alternatív anyagai jelentek meg. Még Jacqueline du Prétől is sikerült kihozniuk egy további felvételt Schumann Csellóversenyéről. Nemrég két igen érdekes kiadványuk is napvilágot látott.

1. Egy amerikai Párizsban

Rögtön hozzáteszem, nem Gershwin művéről van szó. Hanem egy amerikai pianistáról, aki Párizsban telepedett le: Julius Katchen. Szegény fiatalon, 43 éves korában hunyt el, s hírneve mára kissé megkopott, bár egykor csak úgy ontotta a felvételeket. Versenymű-felvételeinek sora jól mutatja ezt: Mozart 13. Zongoraversenye Maggal, 20. és 25. Zongoraversenye Münchingerrel, Beethoven összes zongoraversenye, Karfantáziája, Liszt Magyar fantáziája és Csajkovszkij I. Zongoaversenye Gambával, Rahmanyinov II. Zongoraversenye Fistoularival is, Soltival is, a Paganini-rapszódia és Dohnányi gyermekdal-variációi Boulttal, Liszt zongoraversenyei Argentával, Brahms zongoraversenyei Monteux, illetve Ferencsik kíséretével, Schumann, Grieg, Ravel G-Dúr és Bartók III. Zongoraversenye Kertésszel. De felvett Gershwint is, csak épp a másik két nagy művet, Mantovanival.

Az Audite dupla albumban adta ki a berlini RIAS-nál 1962 és 64 között készített bejátszásait. A darabok nem csekély részéről nem létezik vele más felvétel. Ilyen rögtön a gyűjtemény legnagyobb műve, Liszt h-moll szonátája. Hamar hallani, hogy nem kiérlelt tolmácsolást hallunk, vélhetően még az ismerkedési, mélyülési fázisban volt, s gyorsan feljátszotta. Van is benne melléütés, és a nagy forma nem kristályosodott ki. Ugyanakkor érdekes, egyéni, és számos helyen elgondolkodtató előadás. Nem az elején, nem a nagy felfutásnál, hanem később, a halkabb, költőibb részeknél, ahol Katchen mélyebbre szállt. Ígéretes próbálkozás, melynek értékét részben az adja, hogy a folytatásra nem került sor.

Ezután Brahms-blokk következik, többek közt az Op.117-es Hét fantázia. Katchen Brahms zongoradarabjainak alighanem legnagyobb tolmácsolója volt, ezek alternatív plusz bejátszások, mivel a Deccánál felvette a teljes szólózongorás életművet. Katchen remekül érezte Brahms zenéjét, legnagyobb érdeme véleményem szerint az, hogy a zeneszerző darabjait kompakt módon összefogta, adekvát formába öntötte, a zenei gondolatoknak természetes folyást biztosítva. Katchen remekül rálelt Brahms szólózongorára írt darabjai esetében arra a nézőpontra, ahonnan a művek összeállnak, mind egészüket, mind részleteiket tekintve megmutatkoznak. Ez nem semmi, mivel Brahms szólóművei sokszor ridegen hangzanak el. E téren érdekes módon kevés az igazán ihletett és odaadó tolmácsoló. Katchen mellett talán Barenboim az, akiben ezt a kvalitást érzem, de ő nem volt ilyen aktív ebben a repertoárban, ahogy sok más nagy zongorista sem. Ezután két rövid Beethoven-mű, Schumann Vészmadara, majd négy Chopin darab hangzik el. A két noktürnben ismét a csodás trillák, a finom hang jelenik meg, ami Liszt szonátájában tűnt fel, míg az Asz-Dúr ballada határozottabb hangjával a Beethoven- és Brahms-művekhez kapcsolódik inkább. A lemez hangzása kiváló.

2. Egy spanyol Berlinben

Ilyen mű nincs, de van egy ilyen énekesnő. Nem is akármilyen! Pilar Lorengar. A katalán származású szopránénekesnő Berlinben töltötte pályája legnagyobb részét. Azon kevesek közé tartozott, aki végig hű maradt egyetlen házhoz, a nyugat-berlini Deutsche Operhez. Az Audite 1959 és 62 közötti berlini bejátszásait adta ki háromlemezes albumban. Igen értékes anyag, szép és nagyon érdekes képet fest az énekesnő pályájának kezdetéről.

Az anyag vegyes, de részben éppen ezért kiváltképp érdekes. Vannak olyan áriák, melyekről nincs más felvétel, íg ízelítőt kapunk olyan szerepeket illetően, amelyeket Lorengar akár lemezre is vehetett volna. Norma például. Lorengar véleményem szerint minden idők egyik legcsodálatosabb lírai szopránja volt, Ileana Cotrubas és Netania Davrath mellett én legalábbis legfelülre teszem őt is., Aztán ott vannak sokan, Helen Donath, Edith Mathis és még sokan, részben attól függően, milyen repertoárról van szó. A lemezt hallgatva feltűnik, hangjának milyen szép mélysége volt, s a finom líraiság mennyire nem testetlen hanghoz társult. Lorengar sok mindenre képes volt, ezt bizonyítja a Casta Diva is. A kíséret kicsit slampos, az énekkar mintha környékbeli önkéntesek gyülevész serege lenne. De nem számít, Lorengar fantasztikus, főleg azért, mert kicsit idegen terepen mozog. Liu szerepe neki való, sőt, jobbat elképzelni sem lehet nála. Hendricks mellett az élen van – kár, hogy erről sincs teljes lemez vele. Ygy külön öröm a „Signore, ascolta!” most megjelenő bejátszása. Ugyanilyen a Pillangókisasszony – milyen jó is lenne teljes felvétel vele. Ami a Bohéméletet illeti, arról legalább létezik egy teljes élő felvétel 1960-ból, mikor Kónya és Fischer-Dieskau partnereként énekelte Mimit Berlinben. Lorengar igazán sikeres volt, de kapkodhattak volna jobban is érte a lemeztársaságok. Ugyanis olyan lírai szoprán volt, akinek a hangjában megvolt a kellő volumen ahhoz, hogy kicsit felfelé mozduljon, s így különösen egyéni módon jelenítsen meg egyébként nagyobb hangú énekesnők által előadott szerepeket. Az az érzelmi intenzitás, ami gyönyörű hangjának és egészen kivételes, finom vibratójának köszönhetően jellemezte alakításait, egészen ritka, és folyamatos élményt nyújt. Van egy Traviata-részlet is az első lemezen, még szerencse, hogy ezt aztán nem sokkal később a Decca Aragall és Fischer-Dieskau társaságában felvette vele. Nem tudok jobb Violettát, mint Callas,, Cotrubas és ő. Kicsit mások, Callas drámaibb és olaszosabb, Cotrubas és ő líraibb. Szintén szerencse, hogy Mozart terén később sokszor alkalmazták. Pamina „Ach, ich fühl’s” kezdetű áriája kapcsán ugyanazt mondhatjuk, mint a Liu „Signore, ascolta!” kezdetű áriája összefüggésében, hogy kivételes hangja alapján Porengar a lehető legideálisabb megtestesítője volt a szerepnek. Pamina szerepéről szerencsére van teljes bejátszás, Solti korábbi bécsi lemeze, melyben a lehető legjobb szólistagárda tagjaként jelenik meg Lorengar (Prey, Talvela, Deutekom, Fischer-Dieskau, Burrows). A Don Giovanni részlet ugyanilyen, Donna Elvira szerepét később Bacquier, Sutherland és Horne mellett vette lemezre. Igazság szerint az opera mindhárom szerepére alkalmas volt.

Ekkortájt a német nyelvvel még nem volt annyira közeli viszonyban, kiejtése pontos, de hangsúlyozása akkor még nem volt eléggé németes. Az ária-szakasz kiemelkedő része Granados Goyescas című operájának harmadik jelenete. Ez sajnos igazi ritkaság, nem értem, miért oly kicsony az érdeklődés e mű iránt. Mindössze három lemezfelvételéről van tudomásom (Argenta, Ros-Marba és a most elhunyt Frühbeck de Burgos), ezek azonban mind rég eltűntek. Lorengarral is érdemes lett volna az egészet felvenni. Kifejezetten szép Händel Julis Caesarjának részlete. A mai közízlésnek abszolút régimódi, lassú, romantikus, de véleményem szerint csodálatosan szép, kijön belőle sok minden, amit hiába keresünk sietős korhű olvasatokban, még ha jó előadóktól vannak is.  A Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarát Arthur Rother, a Berlkini Filharmonikusokat Ferdinand Liva vezényli.

Ritka Mozart- és Verdi-dalok is szerepelnek a lemezen, valamint sok spanyol dal. Utóbbiak nagy része ritkaság, így ez a kiadvány nem kevésbé fontos, mint Teresa Berganza ismertebb bejátszásai. A zongorakíséretes dalokban Lorengar partnere a Raucheisen utáni és Moore előtti kor jeles német kísérője, Hertha Klust. Gitáron Siegfried Behrend kíséri, akire ma már kevesen emlékeznek, pedig nagy szerepet játszott a mediterrán klasszikus gitárzene elterjesztésében a kontinensen. A Deutsche Grammophon jó, hogy alkalmazni kezdte Narciso Yepest, de kár, hogy – nyilván ezzel összefüggésben - Behrend eltűnt. Lorengar  stílusa Berganza extrovertált direktségétől teljesen különbözik, de semmivel sem kevésbé autentikus, sőt, semmivel sem kevésbé erotikus. A finom délszaki szellő enyhe fuvallata, melyben ott rejlik az erő, csak finom fedésben. Kiemelkedik Rodrigo zenekar-kíséretes Cuatro Madrigales Amatorias dalciklusa Fried Walter és a RIAS Zenekar közreműködésével, tizenegy spanyol reneszánsz dal, valamint a Federico García Lorca gyűjtötte népdalcsokor Behrend feldolgozásában és gitárkíséretével.

(Julius Katchen Berlin - 1962 + 1964 - Audite 21.419; Pilar Lorengar - Berlin 1959-1962 - Audite 21.420)