Anzix Schuberttől Schönbergig

A Concerto Budapest igazán remek műsorkínálattal várja ebben az évadban a közönséget. Jól ismert műveket éppúgy hallunk tőlük, mint 20-21. századi zenét. Márciusban előbb Schubert-Mahler-estet rendeztek, majd Stravinsky, Berg és Schönberg állt a középpontban. Lehotka Ildikó beszámolója a két hangversenyről.

Gramofon.hu – 2016. április 19.

A Schubert-Mahler est vendégszólistája Juliane Banse volt; karmesterként az énekesnő férjét, Christoph Poppent láttuk-hallottuk. Schubert V. (B-dúr) szimfóniája viszonylag gyakran szólal meg, s az ember nem győz csodálkozni, hogy egy fiatalember ennyire könnyed-napsugaras, de formailag, harmóniailag fegyelmezett művet képes írni. Mozart az, akinek a korai művei hasonlóan mívesek. A zenekar előadásában nagyon jól kivitelezett, könnyed, fiatalos hévvel fűtött művet hallhattunk. Nagyon jó hangsúlyokkal szólalt meg a nyitó Allegro, a vonósok nyolcadai peregtek, szép színekkel, dinamikai megoldásokkal hallottuk a tételt. Az Andante con moto azt a lágy dallamot hozta, mely Schubert műveiben fel-feltűnik, gyönyörű volt a téma mollban való megszólalása. A Menüett triója hamisítatlan bécsi levegőt varázsolt a terembe, igazán jól megoldottnak hallhattuk a rövid szakaszt. A zárótétel (Allegro vivace) pezsgése, hihetetlen vidámsága, zabolátlansága is a mű tolmácsolásának erényei közé tartozott.

Schubert négy dalát énekelte Juliane Banse – két Max Reger- illetve egy-egy Berlioz- és Britten-hangszerelésben. A romantika tipikus műfajának tekinthetjük a zenekari dalokat, és a korszak hangszerelése is figyelemre méltó. Szerencsésen találkoztak a dalok a hangszerelőkkel, mégis kevésszer szólalnak meg így a Schubert-dalok. Schubert négy dalát énekelte Juliane Banse, két Max Reger-, és egy-egy Berlioz-, illetve Britten-hangszerelésben. A romantika műfajának tekinthetjük a zenekari dalokat, és a korszak hangszerelése is figyelemre méltó. Szerencsésen találkoztak a dalok a hangszerelőkkel, mégis kevésszer szólalnak meg így a Schubert-dalok. A négy dal közül – Alkonyatkor, A pisztráng, Éjszaka és álmok, A Rémkirály – talán a harmadik volt a legkifejezőbb az énekesnő és a zenekar tolmácsolásában, csodálatos hangulatot teremtettek, valószínűtlen érzéseket mutattak az előadók. Banse többször szerepelt nálunk, s e fellépése is megerősítette a hallgatót abban, hogy az énekesnő plasztikusan formálja a vokális szólamokat, érzésvilágát át tudja adni a közönségnek. Ez a szünet utáni Mahler-szimfóniából is kiderült. Mahler IV. (G-dúr) szimfóniája kisebb méretű apparátust kíván, a négytételes mű hossza is rendhagyó a Mahler-művek közt. A zenekar és az énekesnő (a zárótételben) csodás pillanatokat szerzett, de a hangszerszólók is híven tükrözték a mű szépségét. A sok karaktert mind jól hozta a zenekar (az olvadékony III. tételt külön ki kell emelni), Poppen nagyon jó elképzelései vitték előre a művet.

A Concerto Budapest és az UMZE közös, három koncertet magába foglaló sorozata – Hommage a Stravinsky – utolsó előadását hallhatta a Zeneakadémia sajnálatos módon gyér közönsége március 30-án. A 20-21. századi zene még mindig ritkán szerepel a koncertek műsorán, talán túl merésznek, dallamtalannak tartják a hallgatók a darabokat. Rácz Zoltán, az est karmestere (és néhány más előadó) sok éve próbálja köztudatba hozni a szerzőket, műveket, de azt gondolom, egy maréknyi ember marad csak a stílus lekötelezettje. A koncerten elhangzott darabok nem vagy csak nagyon ritkán szólalnak meg, már csak ezért is érdemes volt elmenni az eseményre. Schönberg Öt zenekari darabja készült a legkorábban, 1909-ben – a tételek mindegyike nagyon izgalmas. Schönberg művére leginkább a hangszínek változása a jellemző. A szerző csak kiadója nyomására adott címeket a tételeknek, melyek a következők: Előérzetek; A múlt; Színek; Sorsfordulat; Folytonos recitatív. Nagyon lelkes, színgazdag előadást kaptunk, számomra a második tétel volt a legkifejezőbb. A mű minden pillanatban változik, más-más karaktert hoznak a színek, a dallamcsírák.

Igor Stravinsky Zongoraversenye 1923/24-ben keletkezett; a hagyományosan háromtételes mű is ritmikus, tele váratlan hangsúllyal, virtussal. A mű eredeti címe Concerto zongorára és fafúvósokra, bár Stravinsky nem említi a bőgőt és a timpanit – a hangzásvilág tehát különleges. Fejérvári Zoltán tolmácsolta a szólót, igazán kellemesen, de érezhető volt, hogy a műnek még érnie kell; vadabb előadást, több merész hangsúlyt is elbír a Concerto. Öröm volt azonban hallani a darabot – Fejérvári nem is olyan rég már játszotta a Capricciót, s az akkor hallottak alapján a Concertót is karakteresebben fogja játszani a későbbiekben. Ráadásként Bartók Allegro barbaróját hallhattuk.

Stravinsky Szimfónia három tételben című műve szintén alig hallható, az érdeklődő a hangfelvételekre szorítkozik. Az életmű azon csoportjába tartozik a darab, mely a nagyközönség előtt rejtve marad. Izgalmas effektusok, helyenként lassan csordogáló zenei anyag, de mindenképp egy figyelemre méltó mű született Stravinsky tollából, és egy jól megragadott előadást hallhatott a közönség. Az est legjobb tolmácsolásának Berg Lulu című darabjának Három töredékét éreztem, Bátori Éva és néhány gyermekénekes szólójával. Berg töredékei fantasztikusak, a nyitó Menettől (mely az altatódalba torkollik) a Variációkon át a gyermekek rövid énekéig (Konklúzió). Megdöbbentő zenei és dramaturgiai ívet képeznek a tételek, hihetetlen érzelmi töltettel átitatva. Az előadás is rendkívüli volt, a színek, a dinamika, minden zenei megvalósítás nagyszerűen állt a darab szolgálatába.

Lehotka Ildikó