De ki az a Horst Wilhelm?

Zay Balázs hanglemezkritikai rovata – 2013. május 30.

Az EMI Classics német leányvállalata, az EMI Electrola mindig is aktív volt felvételek készítése terén. Az elmúlt években sorozatot indítottak hajdani lemezeik CD-n történő kiadására. Az egykor aktív lemeztársaság az utóbbi években sajnálatos módon erősen szűkítette magyarországi jelenlétét, ezúttal azonban néhány válogatás elért hozzánk is. Két. Grafikáját tekintve is összetartozó gyűjteményt állítottak össze német nyelvű operarészletekből készült egykori felvételekből. Igencsak bizarr műfajról van szó mai szemmel nézve. Szerencsére az ötvenes-hatvanas évek után alábbhagyott az operák fordításban való előadásának gyakorlata, teret engedve az eredeti nyelven való megszólaltatásnak. E felvételek esetében azonban az eltávolítás nemcsak a nyelv terén jelentkezik. Ugyanis nemcsak a nyelvet tekintve hallunk mást, mint amit a zeneszerző megírt, hanem a darab terjedelmét illetően is. Az 1953 és 1977 között készült opera-keresztmetszeteket hallgatva megérti az ember, miért beszéltek olykor grosser Queschnittről, azaz nagy keresztmetszetről. Nagyon furcsa, amikor nem az elején kezdődik egy mű, hanem fontos részek elhagyásával valamikor jóval később. Egy példa: A rózsalovag. A keresztmetszet első darabja a tenorista áriája. Bizony különös. Ám ez még a teljesebbek közül való, nem ritkán ugyanis az eredeti mű kicsiny töredéke került csak felvételre.

Az eltávolítás bizony elidegenítésként hat – ugyanakkor a kifejezés, bár esztétikailag indokolt, megfontolandó, mivel a ma már különösnek tetsző szokás hátterében éppen a közelítés, az elfogadhatóbbá tétel szándéka állt. Ami tehát az eredeti nyelv használata és a lehetőség szerint teljes megszólaltatás igényesebb esztétikájának fényében elidegenítésként hat, az egykori szándék szerint éppen ennek ellentéte, a közelebb hozás, az ismerősebbé tétel eredménye volt.

Igen furcsa olasz operákat németül hallani. Ugyanakkor ez a gyűjtemény is alátámasztja azt a tapasztalatot, hogy bizonyos esetekben, a művészi kifejezőerő bizonyos koncentráltsága fölött erről hamar el tud felejtkezni az ember. S itt érdemes megjegyezni, hogy a két gyűjtemény általános művészi szintje az említett okokból adódó kétségtelen hendikepek mellett is magas. A felvételeken szereplő énekesek névsora pazar, a közreműködő karmesterek felkészült mesterek. A bejátszások egy részének bája épp a furcsaság és az ihletettség párhuzamos jelenlétéből adódik.

A Schöne Nacht, du Liebesnacht című album teljes egészében eredetileg más nyelven íródott darabok részleteinek német nyelvű felvételeiből áll. A sevillai borbély énekes gárdája remek: A kedves Erika Köth, a meglehetősen ritkán hallható, szép, magas hangú tenor, Richard Holm, az egyik legnagyobb Figaro, Hermann Prey, akivel szerencsére létezik teljes, olasz nyelvű felvétel is, valamint a nagy német basszus, Gottlob Frick. Miért jó a felvétel? Mert ez szituációs opera, azaz a párbeszédek fontosak, az interakciók a mű integráns részei, így – legalábbis azoknak, akik az olaszul nem beszélnek, németül azonban igen – egy ilyesféle előadás kétségkívül eleven lehet. A karmester a kiváló Wilhelm Schüchter.

A Don Pasquale ugyancsak élvezhető és igényes. A karmester az opera területén kevéssé ismert Werner Schmidt-Boelcke, aki a filmzene terén jeleskedett, s valószínűleg ez a legkomolyabb lemezfelvétele. A könnyebb műfajok terén szerzett tapasztalatával megfelelő felvételt készített, igazolva ezzel Erich és Carlos Kleiber nézetét, miszerint az operett-vezénylés terén szerzett tapasztalat óriási segítség az operadirigálás terén. A gyűjtemény egyik legjobb része a Lammermoori Lucia, ugyancsak Schüchterrel. Azért, mert itt nem a darab töredezettségét éljük át elsősporban, hanem a szóban forgó epizódokat. A szereplők nem egy kis kiragadott részt prezentálnak, hanem a drámát jelenítik meg, ha a nyelvből kifolyólag olykor mégoly furcsán is. Köth teljesítménye nagyon szép, Rudolf Schock és Frick remek partnerek.

Hasonló mondható a Giuseppe Patané által kiválóan vezényelt Pillangókisasszonyról is. Kár, hogy ezzel a remek karmestert későn kezdték a lemeztársaságok komolyabb feladatokra szerződtetni. Annaliese Rothenberger kiváló, sokoldalú énekes volt, kicsit szubrettes hangja nem volt túl nagy, de stílusok sokaságában volt kétségkívül otthon. A szerepet eredeti nyelven egykor Maria Callas oldalán éneklő Nicolai Gedda természetesen remek Pinkerton, ahogyan Prey is jó Scharpless. Gedda abszolút sajátja A lonjumeau-i postakocsis című Adam-opera, amely megismertet bennünket egy teljesen elfelejtett német karmesterrel, Fritz Lehannal (aki nem tévesztendő össze Fritz Lehmannal).

Az album címa A Hoffmann meséiből való, melynek részleteit Schüchter vezényli, ezúttal kevésbé meggyőzően. A lemeznek függeléke is van, két Offenbach-nyitány, illetve A Hoffmann meséi két részlete, melyek közül az egyiket érdemes kiemelni. Ha lehet növelni az említett eltávolítást, elidegenítést, hát itt sikerült. Dapertutto egyik áriája a függelék révén két énekessel, két különböző német fordításban is hallható (Josef Metternich, Marcel Cordes). Itt érdemes megjegyezni, hogy az EMI Electrola-gyűjteménye számos sokkal ígéretesebb felvételt is tartalmaz, melyeket érdemes lett volna a magyar forgalmazás szempontjából előnyben részesíteni. A Hoffmann meséit ugyan németül, ugyanakkor teljes egészében felvették Helen Donath és Siegfreid Jerusalem közreműködésével, szintén németül, de remek előadókkal a Bohéméletet (Lucia Popp, Francisco Araiza). Jó azonban a mindhárom, női szerepet éneklő Rita Streich. A gyűjtemény Gounod Faustjával – azaz Margitjával – zárul. Ez a jobb felvételek közpé tartozik, Schüchter dirigál, kiválóak a szólisták, Dietrich Fischer-Dieskau mint Valentin, Edda Moser mint Margit s különösen Kurt Moll mint Mefisztó, afféle Don Giovannivá vált Kormányzó inkább, semmint a megszokott ördögi figura.

A Mir ist die Ehre widerfahren című albumhoz fellélegezhetnek azok, akiket különösen zavar a fordításban való megszólaltatás, ezen ugyanis eredetileg is németnyelvű művek szerepelnek. A Bécsi Énekesfiúk szólistáival megszólaltatott, Edouard Lindenberg vezényelte Bastien és Bastienne tulajdonképpen kiváló, itt minden mindenhez illik, a gyerekek a gyerek Mozarthoz, a felvétel kicsit avítt hangja és a fiúk sajátos lebegő intonációja a korai kompozícióhoz. Ismét egy feledésbe merült, egykor intenzíven foglalkoztatott dirigens. Jó függeléke a lemeznek öt Mozart-nyitány felvétele Rafael Kubelíkkel. Bár kiváló énekesek – Prey, Köth, Pilar Lorengar - közreműködésével készült, nagyon darabos a Horst Stein vezényelte Orfeusz és Eurüdiké, amelynél különösképp zavaró, hogy nem teljes, hiszen a reformopera lényege a folyamatosság.

Nagyszerű Nicolai A windsori víg nők című operájának keresztmetszete Schüchterrel, ismét Frick, Köth és Fischer-Dieskau közreműködésével. Ráadásul ehhez a lemezhez kiváló appendix kapcsolódik, két Weber-nyitáény Otto Ackermannal, valamint négy ária a nagyszerű Mollal. Ezúttal öröm ugyanazt hallani két előadásban: az Als Büblein klein Frick előadásában változatosabb, vígabb, míg Moll hangja talán még szebb. De ez még nem minden, a lemez óriási meglepetést rejt magában. Fenton szerepét egy bizonyos Horst Wilhelm énekli, egy szinte sosem emlegetett német tenorista, akinek a hangja bizony csodálatos! De ki az a Horst Wilhelm? Nem is értem, hogyan maradhatott ily ismeretlen. Igaz, hogy a kornak remek német tenoristái voltak, de az ilyen lágy, fényes, erős, felfelé tágan nyitott, hang egész ritkaság. Csak ezért a részért érdemes megvenni ezt a lemezt. Wilhelm a berlini Städtische Oper vezető lírai tenorja volt 1956-ig, aztán 1973-ig a kasseli Staatstheater, majd a hamburgi Staatsoper tagja. 1962-ben és 1963-ban Froh szerepét énekelte Bayreuth-ban, s énekel Penderecki Loudun ördögei című operájának Philips-felvételén. Bizony óriási hiba volt nem észrevenni jobban ezt a kiváló adottságú énekest! Belegondolni is rossz, milyen csodálatosan énekelhetett volna számtalan szerepet. 

A nagy keresztmetszet ellentéte látható a következő lemez esetében, amelyen Lortzing, Nessler és Kreutzer egy-egy operájának pár részlete szerepel. A Lortzing-műből is van teljes felvétel a sorozatban, ahogy a következő darabból, Kienzl A bibliás emberéből is. Igen problematikus mű, önmagéban is tele esetlegességgel, nehezen tolerálható naivitással és direktséggel. Bár jók az előadók - Robert Heger pálcája alatt Rothenberger, Gedda, Marga Höffgen és Franz Crass -, a darab gyengeségei a töredezettség miatt még jobban kiütköznek.

Érdekes – és a Basteinhez hasonló – a Jancsi és Juliska. Ki ismeri Lore Hoffmann szopránt, Arthur Grüber karmestert? Az előadás igazán autentikus, ráadásul Rudolf Kempe szvitje egészíti ki. Végül A rózsalovag bizarr válogatása, amely azonban zeneileg egyáltalán nem rossz, hiszen remek előadók szerepelnek benne, Schüchter, Leonie Rysanek, Elisabeth Grümmer, Köth, Gustav Neidlinger. Ez is azt mutatja, megfelelő zenei elmélyülés esetén a válogatás is magával ragadhatja a hallgatót.

A gyűjtemény darabjai ma már, s kiváltképp nem német nyelvterületen, nem az operák jobb megismerésének célját szolgálják. Részben egy sajátos kor zenetörténeti dokumentumai, főképp pedig egy kiváló énekesekben és kapellmeisterekben gazdag korszak vegyes, de olykor ma is kimagasló emlékei.  

EMI Classics, katalógusszámok: 5099992830325, 5099992832428