DoReMi: extravagáns, de nagyszerű előadás

Két Kodály-variáció, egy szimfónia és egy hegedűverseny szerepelt a Budapesti Tavaszi Fesztivál szervezésében lezajlott koncerten, április 4-én, a Művészetek Palotájában. Az MR Szimfonikusokat Madaras Gergely vezényelte, az est világhírű szólistája Patricia Kopacsinszkaja volt. De nemcsak a temperamentumos hegedűművész fellépése volt különleges, hanem a mű is, amit játszott: Eötvös Péter II. hegedűversenye (DoReMi) intellektuális izgalmat kínált.

Lehotka Ildikó / Gramofon.hu

Mind Patricia Kopacsinszkaja előadása, mind pedig a mű nagyszerű volt. Ez megfelelt a várakozásunknak, hiszen már a 2008-as tavaszi fesztiválon elhangzott Eötvös Péter Seven című műve, amelynek hegedűszólóját akkor Akiko Suwanai játszotta, a göteborgi zenekart Eötvös vezényelte. Fantasztikus a Seven, de Eötvös most egy egészen másfajta érzésvilágú koncertet komponált. És ne feledkezzünk meg a Paradise Reloaded-ról sem – sajnálatunkra az ősbemutatók nem itthon zajlottak le.

A hegedűverseny előtt azonban Haydn ritkán játszott C-dúr (Il distratto) szimfóniája (Hob. I:60) szólalt meg. A mű hattételes, színházi szimfóniaként is említik – az újabb kutatások szerint szinte a teljes mű kísérőzeneként szolgált. A rövid, de remek tételekből álló (a kürtmenetet jócskán használó) szimfónia megszólaltatása teljesen átlagos volt; a jellegzetes haydni hangzásvilág megjelenítésének mellőzésével. Az I. tétel Adagiója jellegtelen hegedűhanggal szólalt meg, a gyors szakasz a hegedűk pontatlanságával indult. Nem kaptuk meg azt a könnyedséget, azt az életörömöt, ami a tétel szinte minden egyes frázisában ott van. De nem kaptuk meg a pillanatokra ugyan, de megjelenő elfelhősödést sem – a dúr-mollban megjelenő azonos anyag ugyanúgy (lélektelenül) hangzott el. Nem jelezte a karmester a tagolást, nem voltak súlyozva a szakaszok, a zene csak létezett, de nem mozdult meg. A második, Andante tétel éneklése talán egy hajszállal lassabb tempó mellett megjelenhetett volna. Ezt a karaktert sem találtam nagyon jól elkapottnak, A menüett tételben sem a táncos, sem a rusztikus megoldást nem választotta a karmester. A Prestóban viszont tetszett a furioso hangütés, a következő – szerenádszerű – tétel éneklése azonban megint nem szívből jött. A humoros, zenekari hangolást sem mellőző, záró prestissimo viszont tetszett. A karmesteri elképzelés igen távol állt a remélt hangzásvilágtól, és csak merte remélni a hallgató, hogy az Eötvös-darab élettelibben szólal meg.

Ez így is lett: Kopacsinszkaja méltó társakat kapott. Madaras Gergely és a Rádiózenekar remekül tolmácsolta a különleges hegedűversenyt. Kopacsinszkaja szinte eggyé vált a művel; most is, ahogy korábbi Müpa-beli koncertjén, mezítláb volt és extravagáns ruhában. Nemcsak a hangokat tolmácsolta, hanem az érzést is, amit kihozott belőle. Bár szoknyája fölött abroncs volt, de ez nem hatott ki előadására – fogalmazhatnánk sarkítva. Folyamatosan párbeszédet folytatott: ha nem a karmesterrel, akkor valamelyik zenésszel, inspirálva ezzel a közreműködőket. A művésznő megjelenéséhez, habitusához tökéletesen illeszkedett a mű, és fordítva. Remek, minden mozzanatában izgalmas és élvezetes művet és előadást – a kettőt nem lehet elkülöníteni – hallottunk. Kopacsinszkaja nem csak a „nemszép” hangokat, humoros effektusokat interpretálta vehemensen, hanem a lassú szakasz szépségét is, a csordogáló dallamot, kristálytiszta üveghang-sorozatokat. A DoReMi ősbemutatója 2013. januárjában volt Los Angelesben, előadták  Lipcsében és Londonban is. A szólista akkor Midori volt; a doremi a művésznő nevének játékos anagrammája. „A dó-ré-mi olyan, mint a számok világában az egy-kettő-három. Mindennek a kezdete” – írja Eötvös. E három hang nagyon jól transzformálható, nyitható-csukható, központi hangja a középső. Eötvös ki is használta a három hang kapcsolatát.

Szünet után Kodály Páva-variációi és a Marosszéki táncok szólalt meg. Merész vállalkozás a jól ismert darabokat egymás után játszani, bár mindkettő izgalmas, de variációsorozatból talán sok a két mű. Különösen a felvillanyozó hegedűverseny után. A két darab tolmácsolása eloszlatta a kételyeket: a zenekar fantasztikusan szólalt meg. Madaras – feledtetve a szimfónia vérszegénységét – remek, ízes, kiváló szólókban bővelkedő előadást irányított, lelkes, tüzes zenekar élén.