Elly Ameling köszöntése

A holland csalogány – ezen a becenéven emlegeti a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Elly Ameling énekművészt (képünkön) a nagyvilág. Internetes folyóiratunk, a Gramofon.hu Dr. Székely György belgyógyász főorvossal, a Gramofon rendszeres szerzőjével, Elly Ameling avatott ismerőjével beszélgetett, aki most – a születésnap alkalmából – rádióműsort is készített.

Gramofon.: Hogyan ismerkedett meg Elly Ameling művészetével?

Székely György: A rádió egy Schubert dalestet adott, ahol egy gyönyörű női hangot hallottam, amire felkaptam a fejem: Ki ez, aki ilyen fantasztikus artikulációval és szövegmondással énekel? Több évtizede volt ez, és azóta kiderült, nagyon sokan kaptuk fel a fejünket. Akinek a dalirodalom interpretációja a kedvenc műfaja, azóta mára már jól ismeri e nevet: Elly Ameling! Ám „élőben” nem hallhattam a művésznőt, Magyarországra sajnos sohasem hívták meg. Lemezeit – ahol tudtam – megszereztem, és így Elly Ameling beköltözött otthonomba sok-sok élvezetes órát szerezve számomra. Életútja egy valódi művészi diadalmenet – naptára egész életében tele volt meghívásokkal, 150 feletti LP és CD felvétele van, nemzetközi lemezdíjak sorát kapta. Több egyetem díszdoktora lett, és a holland királynő lovaggá ütötte. Jelenleg is aktívan tanít, mesterkurzusokat tart a világ több táján. 1956-tól 1996-ig, tehát 40 éven át énekelt a pódiumon.

G.: Mi az oka, hogy egy ilyen csodálatos énekesnőről se portréfilm, se könyv nem született eddig?

Sz. Gy.: Valóban alig van filmanyag róla – egy mesterkurzus, és két tv-felvétel, amely Puerto Rico-ban, a San Juan-i fesztiválon készült 1980-ban. Vajon Hollandiában miért nem rögzítették filmre művészetét? Egy holland lemezkiadót kérdeztem erről nemrég. Azt válaszolta, „mi hollandok szemérmesek vagyunk. De vigasztalódjunk azzal, hogy a dalirodalom legtöbb remekművét lemezre énekelte, akárcsak az oratóriumirodalom gyöngyszemeit”.

G.: Honnan indult, ki ez az énekesnő, akit a természet ilyen kivételes hangi és előadói képességekkel ruházott fel?

Sz. Gy.: Egy rotterdami óra-ékszerész lányaként Elisabeth Sara Ameling néven látta meg a napvilágot. Családjában nem volt zenei tálentum, de édesanyja igen sokat énekelt neki, amit ő szívesen utánzott,  és szülei hamar észrevették kivételes képességét. A kislány énekleckéket vett, de még középiskolás korában sem volt számára egyértelmű, hogy énekesnő lesz. Egy könyvesboltban dolgozott, miközben azért – puszta kedvtelésből - folyamatosan képezte magát. 23 éves korában jelentkezett egy országos énekversenyre – az alig kiejthető s-Hertogenbosch-ba, amelyet azonnal meg is nyert. Ez a győzelem őt arra indította, hogy még komolyabban vegye képzését, és erre – szerencséjére – remek tanárok álltak rendelkezésére. Két évvel később az egyik legjelentősebb nemzetközi versenyre jelentkezett – a Genfi-re. Itt is első lett, mint sok évvel korábban a spanyol énekesnő csoda – Victoria de Los Angeles. Rajong a versekért, sok nyelven, sokat olvas, így – hangi adottságait is figyelembe véve - egyértelművé volt, hogy a dalirodalom lehet az ő fő működési területe. Az opera számára csak kis kiruccanás volt: a Holland Operaházban és Washingtonban Ilia szerepét énekelte Mozart Idomeneo-jában. Mozart, Haydn  operaáriákat koncerteken, lemezfelvételeken előadott.

G.: Első amatőr felvételét is kiadták: a 17 éves Elisabeth egy privát felvételen énekli Mozart Goethe versére írt Az ibolya című dalát. Milyen sajátos adottságok kellenek a kiváló dalénekléshez? Miben különbözik más énekes műfajoktól? 

Sz. Gy.: Többek között igen jó nyelvismeret. Ameling német deklamációja nemcsak kifogástalan, de ízes, élvezetes is. Egy kritikus azt írta róla, Mrs Ameling hangjának buquet-ja van, mint a nemes bornak. Nyelvérzéke kiváló, gyermekkorától fogva németül, angolul és franciául is beszél. Egyik lemezén például 8 különböző nyelven is énekel – kitűnő szövegmondással. A fiatal Ameling hamarosan bekerült az oratórium előadók élvonalába. Bach passiók, kantáták, majd Vivaldi, Handel és más barokk szerzők keresett előadója lett. A felkérések olyan sűrűk lettek, hogy a daléneklés akár háttérbe is szorulhatott volna. Ám ő ezt tudatosan nem engedte, újabb és újabb dalest-programokat állított össze. Bach 51. kantátája, amely szoprán és trombitaszólóra íródott – a vokális irodalom egyik legnehezebb darabja. Ameling lemezfelvételét egy kritikusi verseny a valaha létezők legjobbikának tartja. A trombitaszólamot ezen a felvételen Maurice André játszotta. Haydn művészete nagyon közel állt egyéniségéhez. Haydn oratóriumai és egy operája mellett lemezre vette Jörg Demus gyönyörű kíséretével Haydn valamennyi dalát 1980-ban.

G.:  Melyik zenei korszak áll a legközelebb hozzá?

Sz. Gy.: Ameling érdeklődése a barokk zenétől egyre inkább a romantikus dalirodalom felé fordult. És itt a középpontban Schubert művészete állt. „Schubert, olyan mint egy barát – mindent tud az életről és a zenéről” nyilatkozta. Valamennyi jelentős művét előadta, és nem is egyféle hangfelvétel van ezekből. Elsőrendű dalkísérőkkel dolgozott, ők tették világszerte ismertté ezeket a felvételeket: Jörg Demus, Irwin Gage, Dalton Baldwin, Rudolf Jansen neveit kell kiemelni. A Margit a rokkánál című Schubert dalt mindig az ő hangján hallom. Ennél autentikusabban nem ábrázolták Goethe hősnőjét, az ártatlan lánykát, aki szerelmese csókjáról fantáziál a rokka mellett. Schumann: Diófa című dala is, mintha neki íródott volna. Korunk vezető énekesnője Renée Fleming írja könyvében: az ő énekes ideálja is Elly Ameling volt. Tanulóévei alatt folyamatosan hallgatta felvételeit, és példaképének tekintette.

G.:  Mik voltak számára a fontos visszajelzések?

Sz. Gy.: Érdekes módon a legkevésbé a kritikák, amelyek pedig kiválóak voltak. Sokkal jobban szerette a természetes emberi megnyilvánulásokat. Egy amerikai hegymászó írta meg egyszer, aki a Mount Everest-et is megjárta: Felesége várandós volt és bármikor várták a baba megérkezését. Egy délután Mozart Exultate, Jubilate – a teremtőnek örvendő - motettáját hallgatták meg, amely annyira tetszett a kismamának, s olyan hatással volt rá, hogy háromszor is lejátszották a lemezt. A harmadik lejátszás után megindultak a szülési fájások és világra jött a legifjabb Elly Ameling rajongó… Hugo Wolf életműve fontos volt Ameling számára, dalainak különleges íze, a dalszövegek iróniája jól érvényesült előadásában. Egy megható levelet is kapott egy halálosan beteg férfitől: Amikor megtudta betegségét, feltette az ő előadásában Wolf Mignon című dalát, mely az elmúlásról szól. Ez számára attól fogva vigaszt, megnyugvást jelentett.

G.: Énekelt-e Elly Ameling huszadik századi, vagy kortárs  műveket is?

Sz. Gy.:  Főként francia és kortárs holland szerzők műveit szólaltatta meg. Egyik kedvence volt Ravel: Seherezádé – dalciklusa. Eric Satie a különc francia, Debussy kortárs zeneszerző dalait gyakran népszerűsítette estjein, így a humoros „La diva de L’Empire”- t, a londoni mulató divájáról szóló kis Satie dalt. Szinte magunk előtt látjuk a nagy empire stílusu kalapban sétáló kis ártatlan kinézetű leánykát, aki este a Picadilly mulatójának istennője. A dal előadása után a közönség rendszeresen éljenzésben tört ki. Lemezeit Amerikában is megismerték, mivel éveken át több sikeres koncertkörúton is részt vett.

G.: Tudni lehet, hogy a művésznő sikerrel tett kirándulásokat más műfajokba is.

Sz. Gy.: Holland muzsikus partnerei rábeszélték Amelinget, hogy a jazz műfajában is próbálja ki magát. Így születetett meg egy kabaré-programja, majd két lemez is, amelyeken főként Gershwin, Duke Ellington, Col Porter műveket énekel. Nem is akárhogyan…

G.:  Hogyan viszonyult Elly Ameling a hanglemezfelvételekhez?

Sz. Gy.: Lemezfelvételek sokaságát készítette el Ameling, de ezeket mindig szorongással és nagy kritikával hallgatta: nem volt boldog, ha a posta egy újabb felvételt hozott számára. Azt mondta egy interjúban: ha egy felvételemet meg kell hallgatnom, legjobb, ha előtte megiszom egy dupla whiskey-t.

G.: Elly Ameling nyilatkozataiból kitűnik, hogy kiválóan összeegyeztette impozáns művészi pályáját családjával és környezetével.

Sz. Gy.: Kezdetétől fogva támogatta őt férje, aki – bár maga nem művész, de Elly Ameling szerint – négy éves kora óta! – a legnagyobb kritikusa. Amelyng a családi hátteret, az állatok, növények szeretetét igen fontosnak tartja. Amszterdam melletti vidéki házukban élvezi a nyugalmat, csendet, soha nem engedte túlhajtani magát. Ennek köszönhető, hogy jelenleg is aktív, tanít, és tanítványai figyelemre méltó eredményeket érnek el a nemzetközi zenei életben. Hadd kívánjunk ezúton is Elly Amelingnek, a holland csalogánynak boldog születésnapot!

(Muzsikus legendák: Elly Ameling köszöntése – Dr. Székely György műsora a Bartók Rádióban 2013. február 9-én, szombaton 14 órakor; szerkesztő: Bánkövi Gyula. A műsor az interneten a későbbiekben is meghallgatható lesz.)

 

A fotók forrása: www.ellyameling.com és Gramofon-archív