A Gramofon Könyvek újdonságai – jazzkedvelőknek

A Gramofon Könyvek sorozat 2016 őszi-téli újdonságai elsősorban a jazzrajongók érdeklődésére tarthatnak számot. Matisz László – A hangok vonzása és taszítása címmel – megírta az első magyar nyelvű jazz-esztétikát. Márton Attila: Hivatásos jazzrajongó című kötete fél évszázad rövidebb-hosszabb írásaiból válogat. Simon Géza Gábor: Szösszenetek a jazz- és a hanglemeztörténetből című munkájával a szerző közelgő 70. születésnapját is köszönti a Gramofon.

Gramofon.hu

Matisz László: A hangok vonzása és taszítása című kötete az első magyar nyelvű jazz-esztétika, így a maga nemében különleges, hézagpótló munka. Matisz gondosan formált esszékben ír az improvizatív zenéről, ami cseppet sem könnyű feladat. Könyvét elsősorban azoknak a zenebarátoknak ajánlja, akik nem hátrálnak meg, ha kortárs, kreatív, improvizatív vagy kevésbé ismert „hibridműfajokról” hallanak. Mindez nem jelenti azt, hogy a kötet ne lenne érdekes a klasszikus zenén, illetve hagyományosabb jazzmuzsikán felnőtt olvasóközönségnek. Matisz így vall erről:  „ezúttal a kisebbségben lévő, furcsának számító lelkek pártján leszünk, akikhez amúgy egyre ritkábban szól az összetett érdekrendszerek függőségében létező, hivatalos kulturális elit – pláne a természetes vonzalmaikat, érzékenységüket vagy kreativitásukat is tiszteletben tartva. Megszállottak, mániások is lehetnek, de legfőképpen fiatalok. Ugyanis ők, ha komolyan gondolják, hogy a zene fontos, hogy ez lételem, s mint olyanhoz csak teljes nyitottsággal, ám felelősen érdemes viszonyulni, tele vannak kérdésekkel.”

A kötet szerzője, Matisz László aktív muzsikusként – szaxofonosként és fuvolistaként – elsősorban a jazz és az etno-jazz világában vált ismertté. Többek között Szabados György és Pleszkán Frigyes zenekaraiban is megfordult. Zenei szakíróként előbb Miskolcon működött, majd Budapestre költözve számos kulturális folyóirat, zenei szaklap és honlap állandó szerzője lett. Évekig szervezte a Sziget Fesztivál jazzprogramjait; hosszabb időn át a Fonó Budai Zeneházban dolgozott, illetve a Gramofon jazzrovatának szerkesztője volt. Régóta foglalkozik jazz-esztétikával, s több év elmélyült munkájával hozta létre A hangok vonzása és taszítása című könyvet.

Az első fejezet – Zenei viszonyok címmel – olyan fogalmakat jár körül, mint pl. a zenei identitás, a műfaji intimitás, a zenei evolúció és a sztereotípiák; a metakommunikáció, a teljesítmény, a tudás és a szubjektívitás fogalma a kreatív zenében. A második rész – zenei perspektívák címmel – az improvizatív zene legkülönbözőbb esztétikai közelítési modelljeit mutatja be. Matisz itt elsősorban jazz-zel és kortárs komolyzenével foglalkozik, de önálló esszékben szentel figyelmet a népzenének, világzenének és például a rock and roll-nak is. Különösen értékes forrás a harmadik fejezet (Behangolva – Beszélgetések az improvizációról), amelyben harminckét interjúrészlet kapott helyet. A kötet ajánlását Ittzés Tamás hegedűművész, egyetemi docens, a Bohém Ragtime Jazzband vezetője írta.

Márton Attila: Hivatásos jazzrajongó című új kötetének írásai többnyire a hazai jazz élvonalbeli képviselőivel vagy külföldi karriert befutott, magyar származású művészekkel foglalkoznak. A szerző évtizedek óta a XII. kerület lakója – az első két fejezet a Hegyvidék jazzélményeiről szól; utóbbi a kerület díszpolgárának, a három éve elhunyt nagyszerű zongorista-zeneszerzőnek, Vukán Györgynek állít emléket. Évfordulós megemlékezések, portrécikkek után a Márton Attila által készített interjúkból olvashatunk egy „Best of”-válogatást. Az ötödik fejezetben koncertbeszámolók kaptak helyet, míg a hatodik, a Lemezpolc a szerzőnek a Hangjegyzetben, a Gramofonban és a Magyar Demokratában megjelent több száz lemezkritikájából válogat. A kötet végén jazz-vonatkozású könyvekről és fotókiállításokról olvashatunk, majd a szerzővel készített interjú (kérdező: Farkas Anita) zárja a Hivatásos jazzrajongó című könyvet.

Deseő Csaba hegedűművész ajánlásában a következőket tudjuk meg a szerzőről: „Fél évszázada tűnt fel a magyar jazzvilágban egy lelkes ember, aki ugyan nem zenész, de arról híres, hogy minden jazzmuzsikust jól ismer, minden koncerten ott van, övé az ország egyik legnagyobb jazzlemez- és könyvgyűjteménye, és az elmúlt évtizedek alatt alighanem ő írta a legtöbb jazztémájú újságcikket. Márton Attila munkássága ékesen bizonyítja, hogy egy sokoldalú, széles látókörű ember számára milyen sokat jelent a zene szeretete. Nem véletlen hát, hogy „hivatásos jazzrajongónak” nevezi őt a szakma. Nagy öröm számomra, hogy egy ilyen kitűnő ember hosszú évtizedek óta legközelebbi barátaim közé tartozik.”

Dudás Lajos klarinétművész szerint „zenéről írni merész vállalkozás, ami komoly felelősséggel jár. Sokszor még a hivatásos újságírók is felületes, olykor dilettáns írásokkal próbálják meg a szakszerűség látszatát kelteni. Kedves régi ismerősöm, Márton Attila jazz-szakíró nem ezek közé tartozik.  Érti és értékeli a zenészeket, melegszívű, soha nem bántó kritikái, megállapításai komoly szaktudásról tanúskodnak. Fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a jazzmuzsikát népszerűsítse, a zene világát emberközelbe hozza. Több évtizedes munkásságából kapunk ízelítőt ebben az érdekes, olvasmányos kötetben.”

Tommy Vig ütőhangszeres művész és zeneszerző ekképpen nyilatkozik a szerzőről: „Márton Attila személyében különleges egyéniséget ismertem meg, akinek nemcsak emberi tulajdonságai voltak rám nagy hatással, de imponáló szakmai hozzáértése is. Tudós ember, akinek neve jazz-szakírói tevékenysége miatt lett közismert. Évtizedek alatt hatalmas gyűjteményre és rendkívüli ismeretanyagra tett szert, amit írásaiban készségesen oszt meg olvasóival. Meggyőződésem, hogy jelentős mértékben járult hozzá a magyar nyelvű jazzirodalomhoz. Őszintén mondom: szerencsésnek érzem magam, hogy megismerhettem és gyakori találkozásainkon élvezhetem a társaságát.”

Simon Géza Gábor: >>SZÖSSZENETEK<< a jazz- és a hanglemeztörténetből című kötete a nemzetközileg is elismert zene- és hanglemeztörténész, Simon Géza Gábor munkásságából ad sajátos keresztmetszetet.  A sok ezernyi cikkből, tanulmányból és a vele készült interjúkból összegyűjtött válogatást több mint félszáz magyar és német nyelvű sajtótermékből válogatta ki a hetvenedik életévéhez közeledő szerző. Ezek mellett számos konferenciaszöveg, CD-booklet, eddig csak az interneten megjelentetett írás is szerepel a könyvben. Az újdonságok között kiemelkedő szerepük van az elmúlt fél évszázadban megrendelt, de végül meg nem jelent cikkek első közlésének.

A Szösszenetek cikkei 1967-től 2016-ig íródtak. A könyvben a megjelenési időrendet követik, illetve a mostanáig publikálatlan anyagok esetében a megírás dátuma a besorolás alapja. A cikkek után Simon Géza Gábor tanulmányait, konferencia-előadásait olvashatjuk. A kötetet a szerzővel készített interjúk, valamint a Simon Géza Gábor által megalkotott több mint 200 hanghordozó címsoros diszkográfiája és egy válogatott bibliográfia egészíti ki. Nem hiányzik a hasonló összefoglaló jellegű művek kötelező kelléke, a névindex sem.

Bősze Ádám zenetörténész, rádiós és televíziós műsorvezető eképpen ajánlja a könyvet: „Simon Géza Gábor (…) megállíthatatlanul gyűjt, a gyűjteményét szellemi kincsestárnak tartja, nem pedig eltitkolandó darabok összességének. Eleinte az egyik látszólag legunalmasabb tudományág, a bibliográfia szakértőjének gondoltam, hiszen egyre másra írta és adta ki a különféle zenei jegyzékeket, később viszont rájöttem, hogy – a magánbeszélgetések során megtapasztalt – lendületes stílusának köszönhetően szórakoztatva művelő írónak is kiváló. (…) Írói munkásságának másik jellemzője a bátorság. Jellemző ugyanis, hogy a muzikológusok (…) általában egy-egy résztéma résztémájával foglalkoznak, abba ássák bele magukat és sokszor azon keresztül szemlélik a világot. (…) Egyre kevesebb tehát a nagy ívekben gondolkodó tudós, egyre jobban hiányzik a széles látókörű szakember. Simon Géza Gábor pedig húz egy lapot 19-re, és megírja a magyar jazz történetét, megjelenteti a magyar hanglemezgyártás diszkográfiáját, és isten tudja (meg ő), hogy hány vaskos, résztanulmánynak bajosan nevezhető kötetet. (…) Tudom, az itt említett tevékenységek messze nem adnak hű képet Simon Géza Gábor munkájáról és több szempontból, gondosabban, részletesebben is meg lehetne világítani tudományos tevékenységét (erre szolgál a jelen kötet).