Hagyományok útján

A német oratórium fejlődését szépen reprezentálja az EMI két új kiadványa. Bach János-passiójáról érdekes módon kevés igazán jó felvétel készült. Karl Richteré ilyen, de elmarad Bach többi oratóriumának felvételétől. Ez a helyzet Helmuth Rillinggel is: CBS Masterworks-felvétele jó, de nem éri el a Máté-passió színvonalát. Kiváló Günther Ramin, Hans Joachim Rotzsch és Wolfgang Gönnenwein lemeze. A historikusok a barokk zene általános könnyedségét hozzák, de e mű mély, veretes olvasatát még nem hallottam.

 

 

E kontextusban magasan jegyzettnek számít egy ugyancsak koros EMI Electrola-bejátszás Karl Forstertől. Fosterrel kevés felvételt készítettek, ez öreg hiba. A berlini Szent Hedvig Katedrális Énekkarának vezetője volt 1934-től 1963-ig, éppenséggel nem rövid ideig, és nem egyszerű időkben. János-passiója pályafutása végén, 1961-ben készült. A Gönnenwein-lemezhez hasonlóan az énekesgárda az erőssége. Dinamikus, lendületes előadás, tele erővel. Vaskosabb a mai felfogásnál, de ahhoz képest nem tömör, nem olvadnak egybe a szólamok. Az evangélista szerepét nem lehet csodálatosabban előadni. Persze, mert Fritz Wunderlich énekli. Egyedül Peter Schreier éri el azt a szintet. Elég gyorsak ezek a recitativók, de még folyamatosak, kiénekeltek, nem úgy, mint a historikusok szaggatott, parlandós megoldásai. A kíséret érthető módon nem orgona, Jézus beszédeitől elválasztandó Forster is a csembaló mellett döntött. Jó csembalistára lelt Heinz Friedrich Hartig személyében, akinél csak Jeffrey Tate tudott izgalmasabban continuózni. Jézust Dietrich Fischer-Dieskau énekli, persze csodálatosan, bíborfényű hangja jobban illett például Karajan lírai megközelítéséhez a Máté-passióban, itt művészete drámai oldala mutatkozik meg jobban, akárcsak Richter későbbi Máté-passiójában. Elisabeth Grümmer és Christa Ludwig remekek, utóbbi energikus éneklése is harmonizál Forster stílusával. A férfiak áriáit nem János és Jézus előadói éneklik, ezért kár. Ach, mein Sinn – mondhatjuk, hiszen a ritka drámai töltésű áriát énekelhette volna a korán elhunyt Wunderlich is. Josef Traxel hangja érdesebb, cseppet sem rossz, csak nehéz Wunderlich mellett megfelelni. Karl Christian Kohn ugyan nem kivételes, de jól helytáll az áriákban és Pilátus szerepében.

 

Mendelssohn egyházi művei épp Bach nyomdokain jöttek létre. A Paulus érthetetlen módon mellőzött mű. Ám épp a János-passió relatív – nevezetesen a Máté-passióhoz viszonyított – népszerűtlensége mutatja, hogy talán a történés átélhetősége kell ahhoz, hogy valaki megszeresse. Akit taszít a vallásos történet, nehezen jut közel hozzá, és ellenkezőleg, aki át tudja élni, könnyebben megleli hatalmas zenei értékeit is. Mert ezek bizony számosak. A Paulus is nagy mű, erről is kevés felvétel készült. A legjobb ez: Rafael Frühbeck de Burgos vezényli. Érzi a művet, eltalálja az ideális tempót, dinamikát, hangsúlyozást. Kijön mindaz, amit Mendelssohn beletett. Az énekesek fantasztikusak, Fischer-Dieskau agilitása miatt különösen jó Pál, Helen Donath finomsága és Hanna Schwarz fényes testessége remek, és Werner Hollweg pazarul teljesít. Wunderlich és Schreier árnyéka vetül rá, kevésbé jó hangi adottsággal, de nem kevésbé jó stílussal és tudással. István protomártír szólamát lehengerlően énekli. Nem véletlen, hogy ez a felvétel a kezdetektől szerepel az EMI katalógusában.

 

A másik, ismertebb Mendelssohn-oratórium az Éliás. Német változata szerepel a kiadványban James Conlon vezényletével. Sajnos ebből épp az hiányzik, ami a Frühbeck de Burgos-bejátszás erénye. Nem színvonaltalan felvétel, de Conlon nem igazán érzi a zene belső lüktetését. Olykor még érdekes, ahogy lassabban vesz bizonyos részeket, ugyanakkor aki csak ezt az előadást ismeri, nem ismerheti a mű rejtett értékeit. Ez az oratórium a Paulusnál is ihletettebb. Rilling, Wolfgang Sawallisch és az angol verzióban Frühbeck de Burgos sokkal inspiráltabb. A címszerepet éneklő Andreas Schmidt kiváló bariton, nagyon szépen is énekel, de kevésbé hús-vér figurát állít elénk, mint Siegmund Nimsgern vagy Theo Adam. Deon van der Walt igazán megfelelő, de kevésbé attraktív tenor, mint Robert Tear vagy Schreier. Cornelia Kallisch fényes és erős, de a pálmát Rost Andrea viszi el, akinek jellegzetes hangszíne mindvégig kiemelkedik. Ez általában örvendetes, de a Zion streckt ihre Hände aus kezdetű, kóruskíséretes duett ezen a lemezen kevésbé sikerült, főleg Conlon alapvető beállítása miatt. Ez szép előadás, csak nem az igazi. A Lobgesang-szimfónia Sawallisch, valamint a Négy egyházi kantáta Frieder Bernius vezényletével kiemelkedő, inspirált. Utóbbi meglepetése Roland Hermann basszbariton remek szereplése: egy olyan énekes ő, aki több felvételt is megérdemelt volna. A gyűjteményt a Mint a szép híves patakra zárja a nemrég elhunyt Richard Hickox vezényletével.

 

EMI Classics 5099909648425 (Bach)

EMI Classics 5099909646421 (Mendelssohn)