Istenek Salzburgban – Pünkösdi Ünnepi Játékok 2015

A salzburgi Pünkösdi Fesztivál harmadik évadát irányítja művészeti igazgatóként Cecilia Bartoli. Az énekesnő tudatosan építi egy meghatározott tematika köré a négynapos minifesztivált, amelynek középpontjában a barokk-klasszikus kor áll. Mint a régi zene elkötelezett híve, meghívására e műfaj legnagyobbjai is boldogan jelennek meg a legváltozatosabb produkciókban.

Dr. Székely György / Gramofon.hu

A koncepció azonban ennél jóval tágabb: beleférnek a társművészetek is: balett, film, bábszínház, dal-és áriaestek. Így mindenki megtalálja a kedvének és pénztárcájának megfelelő nívós kikapcsolódást. Az érdeklődés pedig igen nagy: a turisták száma e három nap alatt ugyan nem közelíti meg a nyárit, de az esti programok előtt turistabuszok hosszú sorai érkeznek a Festspielhaus elé. A fő téma 2015-ben a görög mitológiai istenek megjelenítése a művészetben volt. A sztárparádé tökéletesen teljesült, de nem öncélúan: csak olyan produkció jelenhetett meg a programban, amely kapcsolódott a fő tematikához.

Így egymást követően lépett fel a kontratenorok egyik doyen-je Andreas Scholl, akinek varázslatos férfi alt-hangját a Metropolitantól kezdve az egész világ csodálja, valamint Anna Netrebko, aki  – hogy arcát ő is adja az eseményekhez – Didó búcsú-jelenetét adta elő, a közönség nem kis meglepetésére. Bartoli azonban következetes volt, a Netrebkot köszöntő nagy virágcsokorral azt is respektálta, hogy a művésznő felvállalta e számára egyértelműen idegen kirándulást a Verdi és Donizetti hősnők világából. Juan Diego Florez az osztrák közönség  nagy kedvence, nevére garantált a teltház. Gluck Orfeuszának két áriája – a második a sokszor nem  énekelt bravúrária – mellett Offenbach Szép Helénájának Párizs jelenetét is bemutatta. Ezzel kicsit előreszaladtunk a gálaestre, amelyet a salzburgi Camerata Academica zenekar kísért Louis Langrée vezetésével. Heléna szerepében Marianne Crebassa, francia mezzoszoprán brillírozott – talán ő lesz Elina Garanca utódja?

De vissza a fesztivál isteneihez: két kiváló régi zenei együttes garantálta az igen magas színvonalat. A svájci rádió-televízió művészeti vezetője, Diego Fasolis egyben világszerte turnézó és évek óta Bartolit is kísérő régi zenei együttest működtet I Barocchisti néven. A svájci rádió kórusa szintén kiemelt helyet kapott a két fő produkcióban: Händel: Semele és Gluck: Iphigénia Tauriszban című operájában. Előbbit koncert, utóbbit kortárs rendezés formájában adták elő  hatalmas sikerrel. Mindkét női főszerepet Bartoli alakította, és ne tagadjuk: az ő kedvéért ezrek indulnak útra a világból, nemcsak most, hanem a nyári fesztiválon is, ahol még egyszer elénekli Iphigéniát és a tavaly nagy sikert aratott Normát. Kedves szerepe a Semele, amelyet korábban Zürichben és Bécsben is énekelt, DVD felvétele nálunk is hozzáférhető. A bravúros koloratúr mezzoszopránból fantasztikus színpadi jelenség, tragikus hősnőket hitelesen alakító nagy színésznő lett. Az őt érő támadások (miért kell Normát barokk mezzo-énekesnőnek énekelni, mi ez a természetellenes hangképzés és hangtípus?) nem érnek el Salzburgig, itt Bartolit a közönség őszinte és nagyon bensőséges szeretete veszi körül, amelyet ő nagyon is érez és rendkívüli produkciókkal jutalmaz. Az Iphigenia előadás másik kiemelkedő művésze Christopher Maltman volt Oresztész szerepében, míg a Semele című operában nagy sikerű kabinet alakítást nyújtott a magyar Kálmán Péter, operaházunk kiváló basszistája.

A másik régi zenei együttes meghívása is telitalálat volt: az Orfeo 55 zenekart egy francia énekesnő, Nathalie Stutzmann alapította 2009-ben. A művésznő karrierje sokkal korábban indult el, mivel egy ritka hangtípus, a valódi mély alt (kontraalt) birtokosa. Oratórium- és dalénekesként szinte valamennyi nagy zenekarral, karmesterrel együttműködött, de élete vágya az volt, hogy saját együttese legyen, amely az ő elképzelése szerint kíséri vokális produkcióit. Barokk lemezei nagy sikert arattak, a Mezzo TV-ben folyamatosan láthatók koncertjei és portréfilmje is. Stutzmann a legszebb zenekari és vokális darabok kombinálásával  egyedi műfajt hozott létre. Azonban most Salzburgban a főszerep nem az övé, hanem Philippe Jaroussky-é volt. A francia férfi-szoprán hangját angyalokhoz is hasonlítják, de a művész egyre inkább el kíván távolodni a „hangfenomén” szerepkörtől. Händel áriákat énekelt, főként lírai, szerelmi témájúakat, amelyekben észlelhető volt, hogy hangja és előadó művészete is kiteljesedett. Acis és Galathea történetében a szerelmespárt fenyegető szörny monológjánál a karmester Stutzmann egyszer csak a közönség felé fordult és mély althangjával csatlakozott Jaroussky ártatlan szopránhangjához. A közönség ovációit a két művész végül Händel Julius Caesar operájából egy duettel viszonozta, amely teljesen formabontó volt: Cornelia és Caesar szerepét a kettős közepén felcserélték. Ez a hang-nem csere bizonyítani kívánta, hogy bármely hangfajban előadhatók a barokk művek – és ez nincs a biológiai nemekhez kötve. A reneszánsz-barokk korban előfordult tiltások a női hangot illetően elvezettek a  kasztrált énekes-kultuszhoz, de ma már a kontratenorok énektechnikája minden testi beavatkozás nélkül is képes felidézni ezt a korszakot. A különleges férfihangok azonban jól megférnek a női előadókkal, és a barokk vokális műfaj korunkban az énekhang-típusok teljes spektrumát felöleli.

A mitológiában szereplő első hangszert, a lírát egy koncert során Rolf Lislevand együttese elevenítette fel. Több, mint tíz lant-barokk gitár típust mutattak be – köztük a vonóval megszólaltatott lantkinézetű „nikkel-hárfát”. Az olasz-spanyol korabarokk zene  gyöngyszemeit virtuóz előadás formájában tolmácsolták, hiszen ez volt a 16. század tánczenéje. A salzburgi fesztiválon mindeddig még lantkoncert sem volt, és a balett is kiszorult a programokból. Bartoli minden pünkösdi szezonban balett bemutatót is szervez: idén  John Neumayer és a Hamburgi Balett mutatta be a Szentivánéji álom Mendelssohn és Ligeti zenéjére írt koreográfiáját. Monteverdi és Schubert mitológiai műveiből apa és fia, Julian és Christoph Prégardien – két kiváló tenor, dal- és oratóriuménekes - állított össze programot, míg a próza kedvelői Goethe Iphigenia Tauriszban című művének felolvasását élvezhették neves prózai művészektől.

És „akinek ennyi jó kevés…” az jöjjön el jövőre is: megtudtuk a meglepő programot. West Side Story lesz a Gustavo Dudamel vezette Simon Bolivar zenekarral. Maria szerepét vajon ki fogja énekelni? Csak nem Bartoli?  De igen!

Négyen a salzburgi fesztivál sztárjai közül: Andreas Scholl, Diego Fasolis, Nathalie Stutzmann és Philippe Jaroussky. Forrás: Gramofon-archív