Lohengrin másképp

A Warner Classics & Jazz egyre terebélyesedő operasorozatában helyet kapott Daniel Barenboim első ízben 1998-ban megjelent Lohengrin-felvétele is. A Berlini Állami Opera Ének- és Zenekarával készített bejátszásnak több erénye is van. Kérdés, hogy eléri-e néhány másik lemezfelvétel színvonalát.

 

Mivel tűnik ki Barenboim lemeze? Először is azzal, hogy kivételesen az opera teljes anyagát hallhatjuk. Különös, hogy miért nem adják elő többen a Grál-elbeszélés második részét, amelynek elhagyását vélhetően nem végleges zenei intenciók, hanem a konkrét előadóhoz, az akkori előadáshoz kötődő szempontok alapján javallotta Wagner a bemutatót vezénylő Lisztnek. Barenboim lemezén kívül ez a szakasz csak Erich Leinsdorf Kónya Sándorral készített bejátszásán szerepel. Ide kapcsolódik a felvétel másik kimagasló erénye is, nevezetesen a címszereplő. Peter Seiffert véleményem szerint megérdemli, hogy a jeles Wagner-tenoristák között tartsuk számon. Hangja egyenesebb és fényesebb, mint az érdesebb, baritonálisabb par excellence wagneri hőstenor-hang, mégis kiválóan alkalmas a zeneszerző nagy tenorszerepeinek tolmácsolására. Még a jóval drámaibb Wagner-szerepekben is el tudom képzelni, Lohengrin melodikusabb, líraibb szerepe pedig különösen közel áll hozzá. Szerencsére Barenboim többször is meghívta Wagner-operák felvételéhez, a Tannhäuseren és ezen kívül A nürnbergi mesterdalnokokból Stolzingi Walther, A bolygó Hollandiból Erik szerepére. A Montsalvat várából hattyúval jött lovag szerepe Seiffert pályájának egyik csúcsa, ráadásul a lemez készítésekor jó formában is volt. Líraiság és drámaiság közt ideális arányt tart, a szólam zenei íveit szépen valósítja meg, és hangjának egyenességét, fényességét jól kamatoztatja a szerep ezt lehetővé tevő részeiben. Seiffert az előadás költőisége mellett is erős egyéniségként formálja meg Lohengrint.

Elsa szerepét az amerikai Emily Magee énekli. Érdekesnek tartom ezt az alakítást, mivel eléggé eltér a megszokottól. Elsa ezúttal nem ártatlan, naiv, álmai világában élő, introvertált lány. Ha A bolygó Hollandi Sentájához viszonyítjuk, általában sajátos megszállottságát, az ideához való erős belső kötődését viszik át az előadók Elsa alakjába. Magee esetében nem erről van szó, az ő alakításában inkább Senta elszántsága, energiája tör elő. Ez persze megközelíthető úgy is, hogy generálisnak, színpadon esetleg a hangerő szempontjából előnyösnek, de az alakítást illetően, különösen lemezen, kevésbé adekvátnak tekintjük, ám úgy is, hogy ezzel az egész mű kerül a megszokottól eltérő megvilágításba. Elsa és Ortrud ezúttal nem ellentétes, egymástól távol eső figurák. Ezt a benyomást az is erősíti a lemezen, hogy Magee és az Ortudot éneklő Deborah Polaski hangja nem különbözik egymástól túlzottan. Kettejük párbeszédei, Ortrud részéről inkább tudott, Elsa oldaláról inkább tudattalan megmozdulásai így egészen különös megvilágításba kerülnek, nevezetesen kezdettől fogva megmutatkozik az, hogy nem egy egészében jó és egy egészében rossz figura áll szemben egymással, hanem egymás kiegészítései, megfelelői: Elsa jó szándékú, de kialakulatlan, Ortrud gonosz, de kiforrott.

 

Épp emiatt kevésbé sajnálatos, hogy Barenboim ezúttal nem a kiváló és Wagner-lemezein gyakorta feltűnő Waltraud Meiert kérte fel Ortrud szerepére, vele ugyanis erősebb eltérés jelenne meg a két nőalak között. Mind Magee, mind Polaski hangilag jó, drámaiság terén erős alakítást nyújt. Telramundi Frigyest a lemezen Falk Struckmann énekli. Hangja erős és rugalmas, de alakítása nem olyan kifinomult, mint a hangulag is utolérhetetlen Siegmund Nimsgerné Karajan és Solti lemezén. René Pape jól, de az igazi nagy mély basszusoktól (Karl Ridderbusch, Hans Sotin) azért valamelyest elmaradva jeleníti meg Madarász Henrik királyt. Barenboim jól vezényel, bár bizonyos finomságai a partitúrának, amelyek mindenekelőtt a hangsúlyozásban, az ének és a beszéd ideális megjelenítésében rejlenek, különösen az I. felvonásban, elsikkadnak nála. Ugyanakkor épp itt produkál néha meglepő zenekari hangzásokat a bátrabb, erőteljesebb megszólaltatás révén. Amikor Elsa pártfogójára várva egyre izgalmasabban telik az idő, Barenboim egész szokatlan fúvósszólamokat emel ki. A lemez egészében elmarad Sawallisch, Kempe, Karajan és Solti előadásitól, de magas színvonalú és számos tekintetben egészen érdekes.

 

Warner Classics & Jazz

2564-67899-4