Matisz László: A hangok vonzása és taszítása - a Gramofon Könyvek újdonsága

A kötet szerzője, Matisz László aktív muzsikusként – szaxofonosként és fuvolistaként – elsősorban a jazz és az etno-jazz világában vált ismertté. Többek között Szabados György és Pleszkán Frigyes zenekaraiban is megfordult. Zenei szakíróként előbb Miskolcon működött, majd Budapestre költözve számos kulturális folyóirat, zenei szaklap és honlap állandó szerzője lett. Évekig szervezte a Sziget Fesztivál jazzprogramjait; hosszabb időn át a Fonó Budai Zeneházban dolgozott, illetve a Gramofon jazzrovatának szerkesztője volt. Régóta foglalkozik jazz-esztétikával, s több év elmélyült munkájával hozta létre A hangok vonzása és taszítása című könyvet.

Matisz László gondosan formált esszékben ír az improvizatív zenéről, ami cseppet sem könnyű feladat – magyar nyelvű előzményét nemigen ismerjük. Könyvét elsősorban azoknak a fanatikus zenebarátoknak ajánlja, akik nem hátrálnak meg, ha kortárs, kreatív, improvizatív vagy kevésbé ismert „hibridműfajokról” hallanak. Mindez nem jelenti azt, hogy a kötet ne lenne érdekes a klasszikus zenén, illetve hagyományosabb jazzmuzsikán felnőtt olvasóközönségnek. Matisz így vall erről:  „ezúttal a kisebbségben lévő, furcsának számító lelkek pártján leszünk, akikhez amúgy egyre ritkábban szól az összetett érdekrendszerek függőségében létező, hivatalos kulturális elit – pláne a természetes vonzalmaikat, érzékenységüket vagy kreativitásukat is tiszteletben tartva. Megszállottak, mániások is lehetnek, de legfőképpen fiatalok. Ugyanis ők, ha komolyan gondolják, hogy a zene fontos, hogy ez lételem, s mint olyanhoz csak teljes nyitottsággal, ám felelősen érdemes viszonyulni, tele vannak kérdésekkel.”

Az első fejezet – Zenei viszonyok címmel – olyan fogalmakat jár körül, mint pl. a zenei identitás, a műfaji intimitás, a zenei evolúció és a sztereotípiák; a metakommunikáció, a teljesítmény, a tudás és a szubjektívitás fogalma a kreatív zenében. A második rész – zenei perspektívák címmel – az improvizatív zene legkülönbözőbb esztétikai közelítési modelljeit mutatja be. Matisz itt elsősorban jazz-zel és kortárs komolyzenével foglalkozik, de önálló esszékben szentel figyelmet a népzenének, világzenének és például a rock and roll-nak is. Különösen értékes forrás a harmadik fejezet (Behangolva – Beszélgetések az improvizációról), amelyben harminckét interjúrészlet kapott helyet.

A könyv hátlapján Dr. Ittzés Tamás hegedűművész, egyetemi docens, a Bohém Ragtime Jazzband vezetője ajánlja a könyvet, a következőképpen: „Gyakorló zenészként mindig azt gondoltam, hogy az esztétika, különösen a zeneesztétika mint tudomány felesleges (...) Matisz László írásai egészen más dimenzióba helyezik a zeneesztétikát. Először csak folyóirat-olvasóként, később szerkesztőként szembesültem azzal, hogy így is lehet művelni ezt a műfajt, s mindig élvezettel olvastam Matisz logikus, érdekes és mély szövegeit. Ezek minden porcikájukban a zenéről szólnak, a gyakorlatot, a mindennapi zenei élményeket abszolút figyelembe véve. (...)

Matisz letisztultan ír, világos logikával vezet be minket a zenébe, a zene mögé, úgy, hogy észre sem vesszük, de a könyv figyelmes olvasása után máshogy hallgatunk zenét, s talán a zenészek is érdekesebben zenélnek. Vagyis Matisz írásai, ha hagyjuk, formálják gondolkodásunkat, elmélyítik zenéhez való viszonyunkat. (...) Olyan hiányt pótol, amiről eddig talán nem is tudtunk. Nem könnyű olvasmány, de nehezen letehető, és újra és újra örömmel elővehető. Ennél többet zeneesztétikai írástól várni nem is lehet.”