Max Emanuel Cencic remeklése

Az elfeledett barokk operák közül Hasse: Siroe, Perzsia királya című darabja nemrég jelent meg lemezen, s nem sokkal később többször is előadták – a címszereplő, Max Emanuel Cencic rendezésében. A felfedezések estéje várta a közönséget – ahogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál programajánlójában olvashattuk. Valóban emlékezetes estét kaptunk, opera-előadáshoz szokatlan helyszínen, a Vígszínházban.

Lehotka Ildikó / Gramofon.hu

Hosszú sor várakozott a pénztárnál, mert ezúttal nem az előtérben lehetett a jegyeket átvenni, szórólap sem jutott a közönség nagy részének. A ruhatáros hölgy sem állt helyzete magaslatán, úgyhogy baljós előjelekkel indult a hosszú est. Megérte a bosszankodás: egyhamar nem felejti el a néző, amit hallott.

Hasse a maga korának egyik legnépszerűbb operaszerzője volt; működése a Gluck-féle operareform időszakára esett. Ez a korszak rendkívül izgalmas volt az operai nyelvezet megújulása szempontjából. A választott cselekmények egyre jobban a világi történetek felé fordultak, a történelmi-mitológiai témák lényege inkább az emberi érzéseket, semmint csupán a hősiességet hozta. Hasse a Siroét 1733-ban írta – még ebben az évben bemutatták Bolognában, ahol Siroét Farinelli, Medarsét Caffarelli énekelte. Később, a kor nagy librettistájával, Metastasióval együtt többször átdolgozta. A Vígszínház beli előadás a harmadik, varsói változatra épül: Hasse a 21 áriából 14-et átalakított, bár szinte teljesen új darabot szeretett volna készíteni.

A történet ebben az operában sem fedi a teljes valóságot. Metastasio librettója csak azt veszi át a történelemből, hogy Siroét apja nem akarta trónra engedni. Arról viszont hallgat, hogy Siroe megöli az apját. Siroét balsors sújtotta embernek mutatja be, akinek a szerelem sem hoz boldogságot, az opera vége viszont megnyugtatóan rendezi Siroe és apja, valamint Siroe, Laodice és Emira kapcsolatát. Emira királylány – aki álruhában érkezik a perzsa udvarba, megbosszulandó apja halálát – szerelmes lesz Siroéba és Siroe is az álruhás nőbe. Az agg Cosroe, Siroe és Medarse apja a trónt nem a jog szerint megillető Siroénak szánja. Medarse kedvese, Laodice királyné lehetne, de az inkább élné az életét Siroéval.

A háromfelvonásos opera zenéje izgalmas, minden szereplő nagyon jó áriákat kap, és nem unjuk meg az ABA-formát. Hasse sosem ír hosszabb áriát, mint amennyit a hallgató befogad, az áriák dallamosak, nem egy kaptafára készültek. Nem csoda, hogy Mozart egyik kedvenc szerzője volt Hasse. A zenekari anyag izgalmas, ha jó kezekben van az együttes; a hangszínek helyenként bámulatosak a takarékos hangszerelés ellenére. Az április 18-i koncerten két csembaló volt: az egyik a recitativókhoz, melyet a karmester játszott.

A színpadkép egyszerű volt, némi vetítéssel, így az énekesekre, illetve teljesítményükre jóval nagyobb hangsúly került. Mindegyik énekes jártas a barokk vokális zenében, a zenekar is a korszak zenéjének avatott tolmácsolója. Az énekesek azonban nemcsak jártasak a barokk zenében, de kivételes színvonalat is nyújtottak. A jók közül is kiemelkedett Max Emanuel Cencic, akinek technikája bámulatos. Cencic hangja még most is nagyon szép, bár néha érezhető egy kis kopás. Cencic éneklése nem a virtuozitásról szól, sokkal inkább az érzelmek tolmácsolásáról, a hangulat legpontosabb, aprólékos ábrázolásáról.

Julia Lezsnyeva Laodice szerepét énekelte – eleinte csak megbízhatóan, de egyre jobban melegedett be, helyezkedett a történetbe. Az apró termetű, versenygyőztes Lezsnyeva az utolsó áriára tartogatta erejét; a Di tuo amor mio cor è indegno kezdetű áriája frenetikus volt, az ember nem hitt a fülének. Hihetetlen koloratúrákat énekelt, magabiztosan, egyetlen hang sem maradt ki az ismétlésekkor sem. A közönség, és ami ritkán fordul elő: az énekes szólisták is megtapsolták az ária végén. Medarse szólamát a görög mezzo, Mary-Ellen Nesi tolmácsolásában hallottuk. Nagyon szép hangszínnel, magabiztosan énekelt, kifejezően, az első tapsot is ő kapta. Siroe szerelmének szólamát Roxana Constantinescutól hallottuk, ő is kiválóan énekelt, ahogy a szoprán Lauren Snouffer is, Arasse szerepében. Juan Sancho Cosroe szólamát énekelte, talán ő volt az egyetlen, akinek kevésbé volt testhezálló a szerep, s ehhez talán a színpadi erőltetett mozgás is hozzájárult. Az Armonia Atenea Kamarazenekar George Petrou vezetése alatt fantasztikus színvonalon játszott, a recitativók kíséretei remekbe szabottan peregtek. Felejthetetlen előadás volt.