Méltó ünnep Richard Strauss tiszteletére

Richard Strauss 150 éve született – világszerte koncertekkel, kiadványokkal ünneplik a nagy zeneszerző évfordulóját. A Magyar Állami Operaház egy magyarországi bemutatóval, öt másik operával és egy zenekari koncerttel emlékezett meg a zeneszerzőről, a háromhetes sorozat hét előadását láthattam. Büszkék lehetünk az Operaházra, hogy ilyen színvonalú előadásokat állított ki – a Májusünnep keretén belül világhírű, neves vendégművészeket is hallhattunk.

Lehotka Ildikó / Gramofon.hu

Mindenképpen érdemes egy ilyen sorozatot megnézni, meghallgatni, nemcsak a zeneszerzői attitűd változása, fejlődése miatt, de a rendezések, a színpadkép, jelmezek is változatosak, az énekes közreműködőkről, karmesterekről képet kaphatunk. Az egyetlen, mely az esteken állandó volt, az az Operaház zenekara, minden általam látott előadáson nagyon jól játszott, ez pedig Richard Strauss műveinél nem könnyű. Kiváltképp kíváncsian vártam az emblematikus Az árnyék nélküli asszony bemutatóját, ez a mű rendkívüli, mégha sokan (köztük a szerző is) az utolsó romantikus operának tartják. Strauss „főműve” tartalmazza mindazokat a zenei jegyeket, melyeket korábban használt a szerző, a történet szimbolikus, ez nem az a mű, mely szórakoztató. Igazán nagyszerű, minden szempontból emlékezetes előadást hallottunk, egyetlen vendégszereplővel.

A Strauss-fesztivál előadásain világszerte jegyzett énekesek léptek a színpadra, így Heiko Trinsinger basszbariton Barak szerepét énekelte Az árnyék nélküli asszonyban. Az énekes a kezdeti elfogódottság után remekül tolmácsolta a kelmefestőt, érzéseit, feleségével (Rálik Szilvia) való harmadik felvonásbeli duettje emlékezetes marad. A magyar közreműködők, Sümegi Eszter, Rálik Szilvia nagyon jól adták át a mű hangulati, tartalmi elemeit. Az Arabella címszereplője, Ildikó Raimondi finom megoldásokkal énekelt, ideális főszereplőt láttunk és hallhattunk. Raimondinak nem ez volt az első Strauss-szerepe, a szerző dalait is énekli, avatott tolmácsolója a mester műveinek. Mandryka Perencz Béla volt, átütő hanggal, kiváló tolmácsolása Raimondi/Arabella méltó párjává avatta. Miklósa Erika Fiakermillije telitalálat, nem csak a művésznő kivételes színpadi megjelenése, de a nehéz koloratúrák abszolválása is tapsra késztette a közönséget. Keszei Bori Zdenkája egyelőre még nem ideális.

A rózsalovag Ochs bárójaként a hangfenomén Kurt Rydlt hallhattuk, Rydl pályája nagy ívű, és képes ellensúlyozni a hang fáradásából fakadó nehézségeket. Az énekes komédiázókészsége remek, nem lehetett nem rá figyelni. Hajnóczi Júlia Sophie-jával – mind a termet, mind a hangerő, a szerep karakterbeli különbségei – ideális ellentétet alkotott. És ne feledkezzünk meg a címszerepet betegen, de így is nagyszerűen éneklő Mester Viktóriáról, és Bátori Éváról (Tábornagyné), mindketten meg tudták mutatni szerepük szépségét.

A Salome címszerepében is külföldi művész tűnt fel, Manuela Uhl, aki ugyan az elvártnál kisebb hangon, de rendkívül mívesen énekelt, csodálatos pianókkal, rezzenésekkel, kifejezve a nő betegességét, az eksztatikus pillanatokat (Jochanaan levágott fejének megcsókolása). Uhl szintén színpadra termett, a Hétfátyoltáncban nem titkolta el természetes valóját. Jürgen Sachert hallhattuk Heródiásként, a szerep izgalmas, a megformálás is az volt, Sacher nem szégyellte előhívni a kicsit kéjenc férfit, de híven ábrázolta a zárójelenetben az őszinte döbbenetet is. Kálmándi Mihály Jochanaan szerepére találó választás volt, hangja állhatatos, nagy, kifejező.

Strauss másik, bomlott elméjű nőt bemutató operája, az Elektra csak hazai énekesekkel szólalt meg, a címszerepet Rálik Szilvia énekelte, magas hőfokon, a tőle megszokott rendkívüli intenzitással. Miksch Adrienn új beállóként Chrysothemist jelenítette meg, több mint ígéretesen. Miksch hangja kiegyenlített, nagyon szép dolgokat hallhattunk tőle, szerepfelfogása remek. Szintén először énekelte Bretz Gábor Oresztész szerepét, nagyon jól.

Az Ariadné Naxos szigetén című operát tavaly mutatták be, az előadás tehát friss, az opera seria és a commedia dell’arte remekül megfér egymással, hála a szövegírónak és zeneszerzőnek, a rendezés színes-pompás, erre a darabra érdemes elvinni az operával éppen csak ismerkedőket. Julia Novikova volt Zerbinetta, a szólamot a legnehezebb koloratúrszerepek egyikének tartják. Novikova remek komédiás és remek énekes, hihetetlen vitalitással. Bacchusként Thomas Piffka szerepelt, e szerepében jóval meggyőzőbbnek éreztem, mint A bolygó hollandiban. Remek Komponista volt Várhelyi Éva, és Szabóki Tünde Ariadnéjáról is csak a legjobbakat lehet mondani. Ne feledkezzünk el a kisebb szerepeket éneklőkről sem, többen majd mindegyik operában is színre léptek, ez nem kis terhelést jelent. Nehéz kiemelni bárkit is, de mindenképp meg kell említeni Kertesi Ingridet és és Markovics Erikát Az árnyék nélküli asszony szereplői közül, és Schöck Atalát, Szemere Zitát, Wierdl Esztert az Ariadnéból, utóbbi három énekes színpadi jelenléte is minden pillanatban megnyerő volt. Horváth István énekelt nagyobb szerepet is, az ő teljesítménye rendkívüli, öt operában énekelt.

A hat operát hat különböző karmester vezényelte, nem lehet egyetlen rossz szót sem szólni róluk: aprólékosan kidolgozták az operákat, törekedtek a hangszínek kibontására, összefogták a darabot, a szereplőket, köszönet Héja Domonkosnak, Stefan Soltésznak, Jun Marklnak, Günter Neuholdnak, Halász Péternek, Pinchas Steinbergnek. Nagy feladatot vállalt az Opera, mikor műsorra tűzte ezt a hat operát, és ha akadtak is kételkedők, az előadások után azok is megbizonyosodhattak arról, hogy ki lehet állítani nagyrészt hazai erőkkel egy ilyen sorozatot, méghozzá rendkívül magas színvonalon.

(Az árnyék nélküli asszony – május 25. és 31.; Arabella – május 30.; Salome – június 1.; A rózsalovag – június 5.; Ariadné – június 7.; Elektra – június 8.)