Mini-Fesztivál – a kortárszene műhelyében

Négy este, két helyszín, 14 mű, egy ősbemutató – számokkal így lehet kifejezni a 26. Mini-Fesztivált, mely a II. világháború után született kortárs művek bemutatását tűzte ki célul. Az 1989 óta létező fesztivált az egykor Durkó Zsolt elnökletével létrejött Magyar Zeneművészeti Társaság alapította. A sorozat műsor-összeállítása mindig igényes; idén is különlegességeket hallhatott az érdeklődő.

Lehotka Ildikó / Gramofon.hu

Bár a kortárszene nem jut el mindenkihez – illetve nem válik befogadóvá az egyébként koncertre járók többsége–, a nyitóestre megtelt a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterme. Eötvös Péter októberben, Bécsben bemutatott Paradise Reloaded (Lilith) című operája szólalt meg január 23-án, a Müpa szervezésében, a Neue Oper Wien szólistáival – frenetikusan. Az operát félig szcenírozottnak hirdették, azonban amit láttunk, jóval több volt a jelzésszerű színpadképnél: a jelmezek, díszletek, a fény kezelése is túlmutatott ezen. Nemcsak a zene, de a látvány is fontos volt; a helyenként a beszéd hanglejtését utánzó dallamok, a zajok is szerepet kaptak. A Rádiózenekart és az előadást Vajda Gergely irányította, aki maga is zeneszerző. Nem csak a fesztivál, de az évad nagy eseménye volt a Paradise Reloaded. Eötvöst és darabját ováció fogadta.

Január 24-én, a BMC koncerttermében Perényi Miklós és az Amadinda Ütőegyüttes lépett színpadra (minden évben van kamarazenei koncert is a fesztivál műsorában). Perényi Miklós négy darabot játszott: egy saját szólókompozíciót és három szerző fiatalkori darabját. Farkas Ferenc Kis szonátája mellett Szunyogh Balázs Négy duóját Körmendy Klárával (a fesztivál szervezőjével) és Veress Sándor helyenként népzenei ihletésű Szonatináját, Perényi Eszterrel. Szünet után az Amadindának ajánlott művek közül Hollós Mátéé, Sugár Miklósé, Láng Istváné és Dubrovay Lászlóé szólalt meg. Mindegyik darab különleges: más és más hangzás- és érzésvilág jelent meg. Hozzám talán Láng István Chagall elszáll az ő alvó Vityebszkje fölött című kompozíciója állt a legközelebb.

A fesztivál harmadik napján operafilmet vetítettek a Müpa Előadótermében. Bozay Attila Az öt utolsó szín című – Madách Az ember tragédiája című drámájának nyomán készült – darabját, a Millenniumi Operapályázat díjnyertes művét. Bozay már nem értesülhetett darabja sikeréről. A műről és Bozayról Olsvay Endre emlékezett meg. Az öt utolsó szín máig ható mű, a zeneszerzői megoldások igazán nagyszerűek. A vetítésen jelen volt a particellát kidolgozó Fekete Gyula és Kovács Zoltán, valamint Kiss B. Atilla, aki Ádámot és Réti Attila, aki Lucifer szerepét énekelte. Bozay Attila idén lenne 75 éves.

A zárókoncert hagyományosan nagyzenekari. Kovács Zoltán Vae victis (Jaj a legyőzötteknek) című nyitánya szólalt meg elsőnek. A filmzeneszerű darab nagyzenekarra írt induló, sok újdonságot nem hozott. Tóth Péter Canzonieréje szép, mindenki számára kellemes hangzású mű; a mezzószólót Meláth Andrea énekelte, a Marczibányi Téri Kórusiskola Leánykara szép pillanatokat szerzett. Virágh András Gábor mint legfiatalabb szerző volt jelen a koncerten – az ő darabja, a Concerto for Orchestra volt az egyetlen ősbemutató. A Concerto érdekes darab, mértéktartóan hosszú, ez a mű került legközelebb a hagyományosan vett kortárszene kategóriájához. Durkó Zsolt Halotti beszéd oratóriuma csodálatos mű: megdöbbentő, elgondolkodtató, három nagy oratorikus alkotásának első darabja. Öröm volt hallani a művet (nagy kincsek rejteznek a kottatárakban), érdemes játszani a Halotti beszédet is, bár műfaja és tartalma behatárolja a lehetőségeket. Pintér Dömötör és Philipp György (mindketten a Nemzeti Énekkar tagjai) szólójával hallottuk az oratóriumot. Philipp éneklése nagyszerű volt: kifejező, tiszta; Pintér kissé bizonytalanabbnak tűnt, de összességében ő is jól megoldotta a feladatot. A Nemzeti Énekkar az általa mindig nyújtott rendkívül magas színvonalon énekelt (karigazgató: Antal Mátyás). A MÁV Szimfonikus Zenekar játéka is jó volt, csak olykor némi határozatlanságot fedezhetett fel a hallgató – ez kortárs művek esetében nem ritka és megbocsátható. Antal Mátyás karmesternek csekély idő állt rendelkezésre a felkészüléshez, mert Kovács János helyett lépett pódiumra. Antal Mátyás végig kézben tartotta a közreműködőket, nagyon határozottan, világosan intett.

Az idei Mini-fesztivál is jól szervezetten zajlott, izgalmas művek szólaltak meg a tematikus koncerteken. Érdemes jövő januárban is elmenni az eseménysorozatra, bepillantani a kortárs zene műhelyébe.