Opera-esszencia Mozarttal

Az Armel Operafesztivált Szeged helyett Budapesten rendezték meg – a fővárosi operabarátok nagy örömére. Öt estén át hat opera csendült fel a Thália Színházban; magyar, illetve külföldi operatársulatoktól. A versenyt az Arte élőben közvetítette. A megmérettetés célja kiválasztani azokat az énekeseket, akik komplex módon képesek a produkciót a közönség felé nyújtani. Nemcsak a szépéneklés, de a színészi megoldások, színpadi mozgás fontossága kívánatos.

Lehotka Ildikó / Gramofon.hu

Ez a verseny Mozart köré épült: két Mozart-opera és két, Mozartot idéző mű is megszólalt. Hallhattuk még Donizetti itthon először játszott Calais ostroma című darabját, de kortárs opera is műsorra került: Annelies Van Parys Private View-ja – kuriózumként. A program tehát tematikusnak mondható, a közönség a jól ismert művek mellett ismeretleneket is kapott.

Az első este (június 29.) Mozart örökbecsű műve, A varázsfuvola hangzott el, a versenyszerep Az Éj Királynője volt; Alföldi Róbert rendezte a darabot. Erre az előadásra nem kaptam jegyet, a sajtóból azonban képet kaphat az érdeklődő az új utat kereső rendezésről. A versenyt a koloratúrszoprán, Marlene Assayag nyerte.

Június 30-án Donizetti Calais ostroma című operáját kínálták, a mű ősbemutatója 1836-ban volt Nápolyban. Bár a mű a Lammermoori Lucia után egy évvel keletkezett, nem érte el annak hosszan tartó sikerét, alig játsszák, pedig gyönyörű zene. Ahogy más történelmi tárgyú művekben, itt is a hazafiasság és a szerelem kérdése kerül terítékre. A két részben játszott művet az English Touring Opera tolmácsolásában hallottuk. Az együttes „gördülő operaként” funkcionál, de hátrányos helyzetű gyerekeknek is tart előadásokat. A Calais ostroma nagyopera, balettel. Ez alkalommal a háromfelvonásosnak ígért darabból rövidített verziót láttunk-hallottunk, a mű a hat önkéntes halálba indulásával zárult. A Calais ostroma egyetlen versenyszerepet tartalmazott: Nicholas Merryweathert hallhattuk. Összesen két áriát énekelt, egyik sem mutathatta meg a versenyző kvalitásait. Ha komplex értelmezésről beszélünk, nehéz egy szerepet úgy formálni, hogy mellékszereplőként (kevés énekelnivalóval) csak ül a színpadon a versenyző. Merryweather éneklése kellemes volt, de nem kiemelkedő. A díszlet sem emelkedett ki az előadásból, egy betonhengert láttunk, rongyokat (lógni is), a jelmezek is csak jelzésértékűek voltak – ennek ellenére lehet operát tolmácsolni magas színvonalon. Ami figyelmet érdemelt, az Donizetti zenéje – és az Aurelio számára írt koloratúrária, ami ugyan nem tökéletesen szólalt meg, de képet kaphattunk a mezzoszerep nehézségéről. A Pannon Filharmonikusok játéka is kissé enerváltnak tűnt a karmester, Jeremy Silver irányítása alatt.

Következő nap Mozart: Figaro házassága című vígoperáját nézhettük meg, Novák Péter rendezésében. Almaviva grófot egy korábbi másodpilóta, Sébastienne Lemoine énekelte, Susanna szerepét pedig Amélie Robins. Mindkét énekes figyelemre méltó volt, szép hanggal. Talán Susanna jelenléte kicsit erősebb, mint a grófé. A Kolozsvári Magyar Opera vendégjátékát nézhettük meg – Jankó Zsolt vezényelt, az együttes (és néhány énekes) többször szerepelt nálunk. A zenei megvalósítás kellemes volt, egységes, a magyarítás élt a nem szalonképes szavak használatával – ez divat újabban. Novák Péter rendezése helyenként túlzsúfolt volt, helyenként pedig operaellenes. Mobiltelefon vette át a levél szerepét, iszákos nőt láttunk, ezért is tűnt fel a da Ponte-i libretto döccenése a záró felvonásban.

Annelies Van Parys operája, a Private View volt a sorozat negyedik előadása. A mű Hitchcock Hátsó ablak című filmje nyomán készült, Jen Hadfield szövegére – ez utóbbi jelentette a mű legjobb pillanatait. Van Parys szürrealista világot tár a néző elé, a zenei szövet 21. századi, zajokkal, elektromos hangszerekkel. A látvány is a mai kort jelzi: három, mobilizálható vásznon futottak a képek. Az ötszereplős opera mindazonáltal idejétmúlt; hallottunk már sokkal kiválóbb Eötvös-operákat, melyek korábban készültek, és én nagyon sok átfedést éreztem a belga zeneszerzőnő és Eötvös műveinek zenei megoldásai közt. Bár a mű sokkolni akar, nem tudtuk meg, ki kicsoda (több embert is megszemélyesít egy-egy énekes), s miért éppen azokat a filmsztárokat látjuk. Az előadás során – ami nem volt sokkal több egy óránál – folyamatosan és sokan távoztak a közönségből. Az énekesek mindegyike nagyszerű volt: maximális biztonsággal tolmácsolták a művet (az antwerpeni Muziektheater Transparant pordukciója került Budapestre). A versenyszerepet a mezzoszoprán Any Sargsyan énekelte. Nehéz összehasonlítani egy kortárs, ismeretlen mű szerepét egy ismertével, melynek hangfelvétele is van, de az énekesnő remek volt. Színpadi mozgásról ez esetben is csak alig beszélhetünk, statikus álldogálás egy-két mozdulattal – ez jelentette a feladatot. A Pannon Filharmonikusok remek munkát végeztek, Etienne Siebens vezényletével. Ez a mű lett a produkciók versenyének győztese.

Két, Mozartról szóló operával zárult az Armel operasorozata – két egyfelvonásossal. Rimszkij-Korszakov Mozart és Salieri című darabja Mozart feltételezett mérgezését írja le, a szöveg Puskin nyomán készült. A két énekes szereplőre készült mű nagyon izgalmas, gyönyörű színekkel, hangulatfestő zenei elemekkel – melyhez Mozart-idézetek is tartoznak – festi le a szerző Mozart életének utolsó estéjét. A versenyszerep – Salieri – Marc Labonnette tolmácsolásában szólalt meg, az énekes erőteljes hangú, karakteres színpadi megjelenésű személy. Serdio Rendine: Szigorúan bizalmas című műve volt az utolsó opera, ez az egyfelvonásos valóban szórakoztató, a rendezés ki is használta a lehetőséget. A történet azt állítja, hogy Rossini darabjait Mozart írta. A cselekményhez hozzátartozik egy ötfős turistacsoport, akik bejárják Rossini házát. Ebben a műben is megszólaltak Mozart-idézetek, a humorra épülve. Két versenyszerepet is kiírtak: Isabelle Colibran, a kor koloratúrdívája Puja Andrea volt, aki nagyszerű technikájú énekesnő, színpadi jelenléte is kiemelkedő, a humoros elemekben pedig lubickolt. A fiatal, többszörös versenygyőztes előtt ígéretes karrier áll. A turistacsoport idegenvezetőjeként Gosha Kowalinska lépett színpadra. A mezzo szintén nagyszerű volt, a humoros oldalt ő is képes volt több fénnyel megvilágítani. Ez az opera mindenkihez szólt, érdemes lenne itthon többet látni a remekül megírt Szigorúan bizalmas című darabot.