Ötletekben gazdag Tannhäuser-produkció

Az idei Budapesti Wagner Napok műsorán a teljes Ring szerepelt, valamint a két évvel ezelőtt, Matthias Oldag rendezésében bemutatott Tannhäuser. Idén tehát nem állítottak színpadra új operát – világsztárokban azonban bővelkedtek az előadások. Lehotka Ildikó ezúttal a Tannhäuser előadásáról számol be a Gramofon.hu internetes folyóiratban.

A Tannhäusert 1844-ben fejezte be Wagner, és csak egy év múlva volt az ősbemutató Drezdában. A zeneszerző ezt a művét dolgozta át legtöbbször, a darab végét módosított, majd a III. Napóleon felkérésére Párizsban bemutatandó változathoz balettbetétet komponált. Ismert a történet, hogy a közönség egy része nehezményezte, hogy az I. felvonásban van a balett, így nem láthatta protezsáltját a színpadon. Az előadást három alkalom után levették az opera műsoráról.A Tannhäuser szövegét (ahogy összes operájáét) Wagner írta, a történet több forrrásból is táplálkozik. A zene még nem szakít teljesen a zárt számokból álló felépítésen, de például a Római elbeszélés már a zenedrámák felé mutat. Wagner rendkívül láttatóan fejezi ki zenéjével a szerelmet, fülledt erotikát, Erzsébet és Vénusz különbözőségét, a bacchanáliát, a tiszta szerelmet nem hiányzik a pátosz sem zenéjéből. Különleges helyet foglalnak el a versenydalok, zenei megjelenítésük, rövidségük miatt.

Mathias Oldag izgalmas, ötletekben gazdag előadást rendezett, az első felvonás paraván mögötti játéka, és a belül történteket a paraván falára vetítő megoldás (egy operatőr is színen volt Vénusz és Tannhäuser mellett) tetszett. Különösen, mikor részletekben tépte le a két szereplő a hálót – mindketten a maguk útjára mentek. Kevésbé volt érthető a záró felvonás temetőt jelképező díszlete (Thomas Gruber munkája), viszont nagyon is indokoltnak érzem a címszereplő kábulatba menekülését, a véna elkötésével, injekcióstűvel. A fények használata is jó volt, a jelmezek most sem a hagyományos ruhákat jelezték. Eredeti volt a II. felvonásban hostesseknek és közönségnek öltöztetni az énekkart (MR Énekkar, mb. karigazgató: Oláh Gábor; a Magyar Állami Operaház Énekkara, karigazgató: Szabó Sipos Máté). Ez a mai világunkat is – ahogy a kicsit paparazzóst (hogy másra ne is gondoljunk) is eszünkbe juttatja.

Tannhäuser szerepét Steven Gould énekelte, őt már hallhattuk itthon Siegfriedként, nagyszerűen tolmácsolta a figurát. Tannhäuserként is remek volt, de nem annyira meggyőző – különösen nem a darab elején –, mint 2010-ben. Gould hangja nagyon teherbíró, valóban hőstenor, talán a figura alakjával (bár rengeteget énekli) nem tud teljesen azonosulni, a vezekléssel igen. Szabóki Tünde remek énekes, zenei szempontból a legjobbak között van. Minden szerepe a végletekig felépített, kidolgozott, minden korszakban járatos, énekel(t) barokk egyházi műveket, de Schönberget is (Pierrot Lunaire). Nagyon jól ábrázolta a tiszta lelkű Erzsébetet, a megbocsátó asszonyt, színpadi léte is kellemes volt, magas hangjai helyenként élesebbek. Bretz Gábor Hermannja is remek, a II. felvonás versenydal-jeleneténél éreztem a legkarizmatikusabbnak színészi játékát. Vénusz szerepében Julia Gertsevát hallottuk – bár vállalta az előadást betegen, én nem éreztem, hogy elmaradt volna a többiektől. Gertseva mutatós nő, remek színésznő, hangja kiegyenlített, kíváncsi vagyok, hogy énekel, mikor nem beteg.

Lauri Vasar Wolfram szerepét kapta, már az első hangjainál oda kellett rá figyelni. A rendezés szerint kevésbé karakteres figura, viszont – ahogy Wagner is képzelte – állhatatos, és igazi lovag, Tannhäuser ellentéte. Vasar hangja meleg, telt, és rendkívül kifejezően énekelt,talán az előadás legjobbja volt. Sáfár Orsolya Pásztorfiúként a második emelet karzatáról énekelt, a színpadon egy kisfiút láthattunk. A kisebb szerepeket Szappanos Tibor, Szüle Tamás, Horváth István, Cser Krisztián énekelte, dicséret illeti őket is. A Rádiózenekar élén most is Fischer Ádám állt, nagyon magas nívójú előadást vezényelt: a zenekar érti a wagneri nyelvet, jelrendszert, gesztusokat, érzelemvilágot. Fischer bár láthatóan fáradtabban, kevésbé vehemensen vezényelt, így is szikrázott az előadás.