Ötvös Gábor: Nem készültem Wagner-specialistának

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának (BFTZ) vendége a München közelében élő, világszerte elismert karmester, Ötvös Gábor. Hosszabb szünet után érkezett Budapestre – ennek okát is említi a Gramofon.hu internetes folyóirat számára adott interjúban.

Albert Mária / Gramofon.hu

A hivatalos életrajzából nem derül ki, hogy budapesti tanulmányait nemzedéke (Kertész István, Lukács Ervin, Simon Albert, Sándor János) jeles mesterénél, Somogyi Lászlónál végezte. „Ahogy 1956-ban a maestro, én is elhagytam Magyarországot. Előbb Velencében, majd Rómában Franco Ferraránál folytattam a tanulmányaimat, akit nem mondhatok jó pedagógusnak, de zseninek igen, és akinek tehetsége volt, az megértette, amit mutatott. Zeneszerzést is tanultam. A pályafutásom Itáliában indult, elkezdtem korrepetálni a trieszti operaházban. A véletlenek néha beavatkoznak az ember sorsába. Glinka Ivan Szuszanyinjának premierjére készült a ház, természetesen egy orosz dirigenssel, hiszen Olaszországban senki sem ismerte a darabot.”

A véletlent egy vakbél perforáció jelentette, a vendég karmestert a premiert megelőző éjjel meg kellett operálni. „Reggel felhívott az intendáns, aki különben az utolsó ’patriarcha’ volt, mindent egyedül intézett, este én vezényelem az előadást. Tiltakoztam, én zongoránál az énekesekkel foglalkoztam, a partitúrát nem is láttam… Ám, nem volt pardon, egyszerűen rám zárta az öltözőt. Sikerrel vettem az akadályt, és ezzel startolt az olaszországi karrierem, ami normális esetben majdnem elképzelhetetlennek látszott.”

Nagyon gyorsan ment minden – idézi fel Ötvös Gábor. „Wieland Wagner Velencében rendezte a Ringet, éppen afféle segítőként dolgoztam a La Fenicében. Hívott, menjek hozzá asszisztálni Bayreuthba, persze, hogy mentem, pedig nem terveztem, hogy Wagner-specialista leszek. De ezt kihagyhatatlan alkalomnak tartottam, nemcsak, mert Wieland Wagner kezdeményezte az operarendezés megújítását, megismerhettem nagy karmestereket és énekeseket. Ez volt az első német kapcsolatom. Huszonnégy évesen kért fel a Hamburgi Szimfonikus Zenekar vezető karmesternek. Onnan Christoph von Dohnányi, mint frissen kinevezett főzeneigazgató csábított Frankfurtba. Tétováztam: az első karmesteri pozíciót váltsam-e fel és legyek második ember, de cserébe visszatalálhatok az operához.  Dohnányival nagyszerűen be tudtuk osztani, mit csinálhatunk együtt, mi az ő reszortja, mi az enyém.”

A több kontinensre kiterjedő nemzetközi karrierje is elindult: „Úgy véltem, nem kell nekem állás, szabadúszó leszek. Augsburgban, ahol Kertész István volt az egyik, elődöm operaigazgatói posztot kínáltak, szép büdzsével és jelentős pouvoirral, remek szerződést kötöttem, négy hónap fizetett szabadsággal. Itt mindent kipróbálhattam, amit csak lehetett, megrendeztem például a Ringet.” Szabadúszóként Sydneyben, Torontóban, Buenos Airesben, Santiago de Chilében vezényelt. Az utóbbi helyen a Wagner-repertoár felépítése az ő nevéhez fűződik, így 2013-ban, a Wagner-évben visszahívták ünnepi Parsifal bemutatójukra.

„Nagyon jó volt fiatalokkal játszani, minden sikerült, amivel a múltban nem voltam teljesen elégedett. Budapesten is ez az alapvető élményem, sok a számomra ismeretlen ifjú muzsikus a BFTZ-ben. Odaadóan követik a kéréseimet, nem kell ’végigharcolni’, hogy megszerezzem az autoritásomat, elfogadják, hogy segíteni akarok az intonációban – és így tovább. Hogy lesz-e folytatása az együttműködésnek, nem tudom. 2008 táján kaptam megkeresést Magyarországról, de amikor komolyabbra fordult a tárgyalás, csak bizonytalan válaszok jöttek, holott nyitva tartottam Budapest számára időpontokat. Ez nem megy. Ma már csak azt vállalom, amihez kedvem van. Most tetszett ez a felkérés.”