Parázsfuvolácska – remek komédiázás

Sokféle módon alakították már át a Mozart Varázsfuvoláját. Lemezen Halász Juditot,  a Pécsi Géza-féle tankönyvcsalád hangzó kiadványán Sinkovits Imrét hallhatjuk mesélőként. Voltak színházi előadások is, de emlékezetem szerint nem szerepeltek tartósan műsoron. Az Opera jó időben és helyen  – az Erkel Színházban  – kínálja az előadásokat,  s biztos, hogy közelebb hozta a gyerekeket a komolyzenéhez, az operához. A Parázsfuvolácska ízlésesen vegyítette a látványt a zenével, a szórakoztatást a tanulással.

Lehotka Ildikó / Gramofon.hu

Remek komédiázást élvezhetett a közönség. A gyerekek életkorához igazították a történetet; jól adagolva a fájdalom vagy a bosszú, a szerelem, a visszautasítástól való félelem, a két ember ellentétének érzéseit, az emberi viszonyok szövevényét. Az opera szűk keresztmetszete a legfontosabb zenei részeket mutatta be, úgy gondolom, hogy kezdő operalátogatóknak, kisebb-nagyobb vagy kamasz gyerekeknek való ez a megoldás. Nagy súlyt fektetett a látványra a rendező, Toronykőy Attila és a díszlet-jelmeztervező, Juhász Katalin. A redukált zenekar egy porond felett volt, ahonnan nem jött át teljesen a hangzás. A karmester integetett a gyerekeknek, mikor felért – ezt hangulatosnak tartottam. Színes díszleteket láttunk, remek ötlet például a létrát sokszínűre festetni, a ruhák, parókák is feltűnőek voltak. A hangszereknek álcázott állatok vagy állatoknak álcázott emberek telitalálatnak bizonyultak: a zsiráfból nagybőgő, a szöcskéből hárfa, az üstdobból béka lett. Félelmetes, de izgalmas volt a késdobálás, a légtornászok, akrobaták is nagy sikert arattak.

Az énekkar a porond mellett kapott helyet, mintha nézők lettek volna. Ez alkalommal nem volt férfikar, így érdekes volt például a papok kórusa. Nem egy esetben a szereplők a nézőtérről vonultak be, ez nem csak a gyermekközönség esetén félsiker. Cser Krisztián énekelte Sarastro szerepét. Hangja szép, de ugyanazok a hiányosságok fedezhetők fel minden előadása esetén. Vibratói esetlegesek, máskor nagyon szépek. Mintha legalább két ember énekelt volna – egyszer csodásan, máskor meg mintha meg egy jó orgánumú, de tanulmányai kezdetén járó énekest hallottunk volna. Megyesi Zoltán Taminója kicsit harsánynak tűnt, korábban más Mozart-operában meggyőzőbb volt. A prózai részeknél a szövegmondását nem lehetett tökéletesen érteni. Hertelendy Rita Az Éj királynője szerepét hamisan, technikailag megkérdőjelezhetően énekelte, ruhája viszont lenyűgöző volt. Szemere Zita Pamina szerepében nagyon tetszett: ez a Pamina inkább cserfes bakfis, mint királyi vér volt, ahogy Megyesi Zoltán is kamasz fiúnak tűnt (természetesen a gyerekeknek szánt adaptáció miatt). Zavaros Eszter Papagenája kellemes volt, illett az összképbe. Dékán Jenő Monostatosát jó szerepformálásnak láttuk, cigánykerekét még jobbnak. Bár éneklése nem volt sallangtalan, Dékán volt az egyik olyan karakter, aki emlékezetes marad a gyerekeknek.  A matiné legjobb alakítása Gradsach Zoltán nevéhez fűződik: a prózai részekben is kitűnően lehetett érteni a szöveget, éneklése az első pillanattól kezdve jó volt, komédiázási hajlama előtt le a kalappal. Porondmesterként, narrátorként Busa Tamást hallottuk – remek ötlet volt az énekest erre a feladatra felkérni. A három gyermek – Csubrikova Krisztina, Szabó Regina, Dénes Patrícia – is érthető módon súlyozottabb szerepet kapott ebben a változatban, üdén, szépen énekeltek.

A keretszöveg a gyakorló, többgyerekes apuka-irodalmár, Lackfi János munkája, mely igazodott a gyerekek nyelvéhez, de nem volt gügyögő vagy túlmagyarázó. Köteles Géza karmester többnyire gyors tempókat vett, így nem minden esetben jött át a zene igazi varázsa – legalábbis egy felnőtt számára. Az énekeseknek talán ezért is nehezebb dolguk volt, és persze a délelőtti előadás sem kedvez a hangoknak. Egy szó mint száz: ilyen előadások kellenek a gyerekeknek, ahol a hangulat nagyon jó, érezni lehetett a gyermekek izgalmát, a várakozást, látni a varázst, ami az előadás után az arcocskákra ült. A tizenévesek is élvezték a Parázsfuvolácskát. Felhőtlen szórakozást nyújtott felnőttnek is az új színben pompázó csodálatos opera.