Penderecki ismét Budapesten

A CAFe BUDAPEST Kortárs Művészeti Fesztivál idei rendezvényei között háromszor is felfedezhettük Krzysztof Penderecki nevét – a Müpában és a Zeneakadémián saját műveit vezényelte, míg a BMC-ben beszélt darabjairól. Mindhárom eseményt sokan várták, ikonikus zeneszerzőt köszönthettünk újra. Lehotka Ildikó beszámolója.

Lehotka Ildikó / Gramofon.hu

Krzysztof Penderecki a kortárs zene meghatározó alakja. Gyászzene Hirosima áldozatainak című vonós darabjával új fejlődési irányt jelölt ki. Avantgárd útkeresése után a hetvenes években a neoirányzatok felé fordult, ekkor kezdett vezényelni is. A Zeneakadémián három darabját hallhattuk a Concerto Budapest és Boldoczki Gábor közreműködésével, a szünet után pedig Beethoven VII., A-dúr szimfóniája szólalt meg.

Penderecki darabjai közül elsőként a Sinfonietta vonósokra szólalt meg. Az eredetileg Vonóstrió címet viselő darab 1991-ben keletkezett, olyan sikere volt, hogy a szerző átírta vonószenekarra, e változatot a Sinfonia Varsoviának ajánlotta. Az öt attacca tétel nagyon kellemes hangzású, felépítése világos. A Concerto Budapest a szerző vezényletével nagyon szépen tolmácsolta a művet, a lamento szakasz tele volt érzésekkel, később remek hangsúlyozások tagolták a helyenként nosztalgikus Sinfoniettát. A barokk concerto grossókra utaló tutti-szóló váltakozások szinte intimmé tették a darabot, nagyon szép hangszerszólókkal. Penderecki III. szimfóniájának harmadik tétele, az Adagio követte a Sinfoniettát. A Müncheni Filharmonikusok 100 éves évfordulójára készült szimfónia 1988 és 1995 közt keletkezett. A tétel döbbenetes hangzású, áradó zene, szívbe markolóan szép, az előadás is ilyen volt.

A Trombitaverseny a szerző a koncerten bemutatott művei közül a legfrissebb, 2015-ben keletkezett, Boldoczki Gábornak dedikálta a szerző. A darab először szólalt meg Magyarországon. A Trombitaverseny nagyon kellemes, közönségbarát, élvezetes. A viszonylag rövid darab mesterien felépített, a virtuóz szakaszok, a lágyabb részek váltakozása remek. A szerző egy C-trombitát és szárnykürtöt írt elő, így a hangszínek váltakozása is a versenymű izgalmasságát szolgálta. Boldoczki Gábor – aki maga is részt vett a komponálás folyamatában – kiválóan tolmácsolta a darabot, humorral, csodás zenei megoldásokkal, élvezet volt hallani a művet. A karmester, a fiatal Maciej Tworek alaposan megtanulta a Trombitaversenyt, vehemensen (talán túlzottan is) irányította az előadás menetét. Ráadásként a mű utolsó szakaszát hallhattuk.

Szünet után egy huszárvágással Beethoven VII. szimfóniáját vezényelte Penderecki. Az 1811-12-ben, a VIII. szimfóniával szinte egy időben írt mű nyitótétele talán nem volt túl friss Penderecki elképzelésében, de a következő tételek annál izgalmasabban szólaltak meg. Az Allegretto mellőzte a pátoszos megoldást, a két következő tétel pezsgése, életigenlése fantasztikus volt. A zenekar a koncert során nagyon jól játszott, Penderecki érezhetően inspirálta a zenészeket.

Krzysztof Penderecki. Forrás: Gramofon-archív