Simon Keenlyside áriaestje a tavaszi fesztiválon

Hamlet, Billy Budd, Prospero, Papageno – az operavilág egyik legsokoldalúbb művésze, Simon Keenlyside a Budapesti Tavaszi Fesztivál sztárvendége. Először lép fel a magyar fővárosban, fajsúlyos bariton áriákat énekel március 23-án, a Művészetek Palotájában.

Albert Mária / Gramofon.hu

Kevesen tudják: Keenlyside már járt a Duna partján. Egy ausztriai dalest után árulta el a Gramofon munkatársának, hogy 2001-ben édesapjával, Raymond Keenlyside hegedűművésszel – incognito – kirándulást tettek Budapesten, mert a papa az autentikus roma hegedűjátékra volt kíváncsi. Kívülről megnézte az Andrássy úti Operaházat, és bízott benne, színpadra lép egyszer Budapesten is. A magyar énekesek közül Rost Andreát jól ismeri, hiszen a Figaro házasságában és A varázsfuvolában játszottak együtt. Az utóbbiban Papageno, a madárember mozgásának kidolgozásában jól hasznosította zoológiai tanulmányait. Mert Simon Keenlyside kisgyermek korában ugyan a hagyományos brit gyermekmondókák helyett Haydn, Mozart és Schubert művek hangjaira aludt el, de a zenei tanulmányok után a cambridge-i egyetemen zoológusként szerezte első diplomáját. Zenész családban született, nemcsak Raymond, az Aeolian Quartet jeles tagja, hanem a nagyapa, Leonard Hirsch is hivatásos hegedűművész volt.

A családi hagyomány szerint Simon is elkezdte a hegedűtanulmányokat, jó hallású kisfiú lévén nyolc esztendős korában beíratták a Cambridge-i Szent János Kollégium kórusiskolájába. Hat év után a kamasz Keelyside elhagyta a kórusiskolát és egy középiskolába iratkozott át, a nyári szüneteket pedig a Királyi Madárvédelmi Társaságnál töltötte. Visszatért Cambridge-be, de már az antropológia szakra. Az utolsó évben a zoológiai tanulmányok magukkal ragadták: „Feltárult előttem az egész evolúció.” Az állattan területén ugyan szép karrier előtt állt, ám 1985-ben elnyerte a Peter Moore Alapítvány egyik ösztöndíját, a Royal Northern College of Musicban(RNCM) John Cameronnál ismét énekelni tanult. Az RNCM-ben csak két év múlva bízták rá az első operaszínpadi szerepet a Manon Lescaut-ban. Az Opera Magazin recenziója „megdöbbentően érett” teljesítményről számolt be, külön említette „meleg és tiszta baritonját, zenei tudását”. Ezután Salzburgba, a Mozarteumba Rudolf Knollhoz ment. majd Grazban, Brémában és Hamburgban dolgozott. A hamburgi Staatsoperben a Figaro házasságában Almaviva grófként debütált 1987-ben.Simon Keenlyside 18 hónapot töltött Hamburgban, 1989-ben átszerződött a Skót Operához, ahol 1994-ig maradt. Komoly és változatos repertoárt épített fel, A víg özvegy Danilójától a Bohémélet Marcellójáig, játszotta Harlequint az Ariadne Naxoszban, Guglielmót a a Cosi fan tuttéban,  Figarót A sevillai borbélyban, Papagenót A varázsfuvolában, Belcorét A szerelmi bájitalban és a címszerepet Britten Billy Buddjában. „Nagyszerű iskola volt számomra e fél évtized” – emlékezik.

Tavaly elhatározta, többé nem énekli Billy Buddot. Állítja: mintegy 15 éve látta az „alagút végét”. Van néhány szerep, amiről nem mond le, például Papageno vagy a Traviata idősebb Germont-ja, a Don Carlos Posa márkija. De a Wagner szerepek közül sosem merészkedik tovább a Tannhäuser Wolframjánál. Pályatársaival, Gerald Finley baritonnal és Julius Drake zongoraművésszel létrehoztak egy privát szervezetet, amely a fiatalokat ének-zongora duók létrehozására serkenti, és így hozzájárul a Wigmore Énekverseny e kategóriájának sikeréhez.