Thomas Hampson Gyermekgyászdalai

Thomas Hampson sztárbariton (képünkön) volt a Concerto Budapest vendége – karmesterként ezúttal Héja Domonkost hívták meg. A Mahler-Schubert-bérlet második előadásának műsora a befejezetlenséget, a halált állította központba. Remek darabokat hallottunk, s Hampson éneklése lefegyverző volt.

Lehotka Ildikó / Gramofon.hu

Mahler Gyermekgyászdalok című ciklusa 1901-ben keletkezett; a szöveg Friedrich Rückert munkája. Akkor még Mahler nem tudta, hogy ő is elveszti majd lányát – felesége, Alma a sors kihívását érezte a három dal megzenésítésében. Néhány évvel később Mahler még két dalt írt, így lett ciklussá a kompozíció. Mahler X. szimfóniája nem készült el, csak két tétel és töredékek. A szerző Toblach közelében, 1910-ben kezdett a komponálásnak. Ekkorra már eltemette egyik lányát, és szívbetegségét is tudomásul vette. Karmesteri kötelezettségei miatt Mahler azonban nem tudta folytatni a szimfónia írását, s 1911. május 8-án meghalt. Schubert többszöri számozást megért Befejezetlen szimfóniája feltehetően a szerző szándéka szerint nem befejezetlen. Schubert jellegzetes belső világa tárul a hallgató elé, az a szomorúsággal elegyes fájdalom, ami mögött ott van a világosság. Nem véletlenül szerepel ma is rendszeresen a zenekarok műsorán ez a kiemelkedően szép mű.

Mahler X. szimfóniájának I. tétele (Adagio) nagyon izgalmas: unisono szakaszokat hallunk, ez Mahlerre kevéssé jellemző nyitótételben. A harmóniavilága helyenként nyit az új út, a schönbergi felé. Megdöbbentő zenei anyagokat, hangzásvilágot mutat Mahler a műben, melyek eddig nem szerepeltek kompozícióiban. Nem én vagyok talán az egyetlen, aki kíváncsi lenne a komplett, nagyszabású Purgatórium tétellel kiegészített végső változatra. Az elhangzott tétel gyilkos szarkazmusa újdonságként hat, az áradó, ömlő zene addig is Mahler sajátja volt. A zenekar és Héja Domonkos nagyon jól rávilágítottak a Mahlertől nem ismert hangulati szakaszokra, de érzésem szerint még maradtak a partitúrában rejlő kiaknázatlan lehetőségek.

A Schubert-szimfónia nagyon szépen szólalt meg; Héja Domonkosnak határozott elképzelése volt a műről. A hangszínek, dinamikai megoldások, ellentétek egy átlagos előadásnál jóval többet adtak a hallgatónak. A kezdés sejtelmessége, a szép vonós hangzás – ami az együttes egyik sajátja – vagy az oboaszólók az I. tételben, a II. gyengédsége feltétlenül említést érdemel. Kétségtelenül a Kindertotenlieder és Thomas Hampson fellépése köré fűzték fel a két szimfonikus művet, s Mahler dalciklusa felejthetetlen marad. Hampson tolmácsolása szinte őserővel bírt, és itt nem a nagy hangzásra, hanem az érzelmek kitárására, a szöveg életre keltésére kell utalni. Hampson a végletekig fokozta a dalok sokszínű érzelemvilágát, még ha a hangok egy-egy esetben nem is voltak mindig egészen pontosak. A zenekari hangzás is nagyon jó volt, Hampson teljesen átfűtött énekléséhez illő.