Vernon Handley emlékezete

A három éve, 78 évesen elhunyt Vernon Handley a külföldön kevéssé ismert, de jelentős angol karmesterek közé tartozik. Az EMI a belföldi Classics for Pleasure márka számára készített vele felvételeket. Ezek közül válogattak a most a nemzetközi piacra került Icon sorozat ötlemezes albumába. Nem tartom igazán szerencsésnek a válogatást, noha az anyag zeneileg jó. Az érdeklődők vélhető körére tekintettel ilyenkor jobb teljes lemezek anyagát feltenni, különben átfedések és hiányok sora áll elő; akik ugyanis kíváncsiak egy ilyen anyagra, néhány korábbi lemezt nyilván beszereztek már. Ugyanakkor számtalan érdekes, fontos Handley-bejátszás kimaradt.

Az egyébként találó Champion of British Music cím mellett különös, hogy hány fontos angol mű felvétele nem került fel, szemben egy sor nem angol darabbal. Így például Elgar két szimfóniája, a Tengeri képek, az Enigma-variációk, a Bevezetés és Allegro, a Pomp and Circumstance indulók, a Falstaff szimfonikus tanulmányok vagy a Cockaigne nyitány. Ami a két, Tasmin Little hegedűművésznő közreműködésével készült felvételt illeti, azok egészen kiválóak. Széles tempók jellemzik Sibelius művét, és még érdekesebb Bruch I. Hegedűversenye, melynek különleges felvétele ez. Lassú, kényelmes tempójával erősen elüt a megszokottól, nem a drámaiságra helyezi a hangsúlyt, nem az érzések lobogására és kirobbanásaira, hanem epikus, melegséggel és nyugalommal meséli el a művet. Az albumon helyet kapott Handley talán legelterjedtebb felvétele, Elgar Hegedűversenye a fiatal Nigel Kennedyvel. Ez is nyugodt, lágy, de tele érzelemmel. Egyértelmű, hogy az érdem mindkét művészé, hiszen a kíséret, ha nem is szembeötlő módon, kivételes, és egyúttal megmutatja Handley sajátos stílusát is. Egyfajta visszafogott folyamatosság, nem nagy hang, hanem finom átmenetek, megszólalások és elhalkulások. Ilyenkor a zene hömpölygése különlegesen szép tud lenni.

Delius hosszabb Brigg Fairjét is ilyesmi jellemzi. Míg Sir John Barbirolli előadását egyenes vonalak határozzák meg, élesebbé téve a dallamvonalakat, Handley lágyabb, éneklőbb hangot üt meg. Ugyanezt észleljük, ha összevetjük kettőjük előadását Vaughan Williams Variációk Thomas Tallis egy témájára című művében, mely hangokba öntött katedrális, de nem hatalmas bruckneri méretekben, hanem kisebb léptékkel, nagyobb finomsággal. Barbirolli a nagy összhangzást preferálja: kezdődik, teste van, egyenes, végződik; míg Handley pálcája alatt egyszer csak megszólalt, vékonyabban, alig érezhető ívet ír le, aztán nagyobb átmenettel szűnik. Vaughan Willaimstől még az Egy londoni szimfónia szerepel. Handley interpretációja a II., III. és IV. tételben remek, az elsőben kevésbé meggyőző, bár lehet, hogy csalóka érzést okoz az itt elég éles, másutt kellemes hangzás.  Azért lett volna jobb az Egy tengeri szimfónia – vagy az is - Joan Rodgers és William Shimell közreműködésével, mert erről Handley készítette a legjobb lemezfelvételt: a mű pazar indítása épp peckes ritmizálásával, összetartottságával tűnik ki. Az alcímhez híven még több rövidebb angol mű felvétele szerepel a programban, melyek közül kimagaslik Tippett Concerto dupla vonószenekarra című alkotása, mely meglepően attraktív alkotás, melyben tág tér nyílik a zenekari színek megjelenítésére.

A nem angol művek közül Fauré Pavane-ja és Masques et bergamasques szvitje Handley formálásának lágyságához jól illik. Az utolsó lemez orosz anyaga nem felső kategóriás a zenekari játék színvonalát tekintve, de igen jó zeneileg. Jó egyszer Csajkovszkij ritkán játszott Hamletjét is hallani. A Nagy orosz húsvét nyitányt Handley finom hangvétellel prezentálja, kerülve az erőteljes, patetikus hangzást. Az összeállításnak megvannak a maga különös előnyei is. Így igen érdekes összekapcsolni a programban a véleményem szerint ugyancsak alulreprezentált Delius műveit például Borogyin Közép-Ázsia pusztáin című szimfonikus költeményével, vagy Rimszkij-Korszakov Nagy orosz húsvét nyitányát együtt szemlélni Vaughan Williams Thomas Tallis-fantáziájával. Olyan relációk ezek, amelyekre nem gondol az ember, pedig kézenfekvő összekötni Delius és Borogyin atmoszférikus zsánerképeit vagy a két másik vallásos hangulatú darabot.

Zay Balázs

Champion of British Music. Vernon Handley album (5 CD) EMI Classics 09820227