A kezdet és a vég

Akár a fenti címet is adhatta volna a Freiburgi Barokkzenekar és karmesterük, Gottfried von der Goltz legújabb lemezüknek. Kiadványukon Wolfgang Amadeus Mozart első öt szimfóniáját szólaltatják meg, melyeket még egy kisfiú (egy zseniális, csodagyerek kisfiú) komponált, feltehetően 1764 és 1766 között Londonban és Hágában. A gyermekkori művek közé az életmű utolsó évében keletkezett öt kontratáncot ékelték be. 

Kovács Ilona

Az első szimfóniák persze még nem remekművek, de ügyes darabok, a kis Mozart szárnypróbálgatásai, aki minden bizonnyal nagy élvezettel írta e darabokat. Ezekben már „igazi” zeneszerzőnek képzelhette magát, ahol nem „csupán” szólóhangszerre, vagy kamaraegyüttesre írt, hanem megmutathatta mesterségbeli ügyességét és sokoldalúságát zenekari kompozíciókban is. Az 1791-ben keletkezett kontratáncok pedig egy érett zeneszerző sziporkái, melyek rövidek, szellemesek, és a zeneszerző tánc iránti szeretetének bizonyítékai. (Mozart első kompozíciója is egy tánc, egy menüett volt.)

A nővér, Nannerl visszaemlékezése szerint az életmű első szimfóniáját (Esz-dúr, K. 16) Mozartnak csendben kellett megírnia, mivel édesapjuk, a kiváló muzsikus, Leopold Mozart éppen ágynak esett a komponálás idején. A két gyermek nem zavarhatta a beteg Leopoldot zongorázással, és az is bizonyos, hogy ezúttal az édesapa nem állt fia háta mögött, hogy az esetleges hibákat javítsa. Ezt a kéziratot ismerők azért is feltételezik, mert a rendkívül sok tintafolt és a rosszul megfaragott írótoll is a szülői felügyelet hiányára utal. Leopoldnak óriási szerepe volt e művek megszületésében. Mikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy fia isteni tehetséget mutat a zenében, feladta saját művészi álmait, és annak élt, hogy gyermekének a legjobb zenei oktatást biztosítsa. Az elérhető legkiválóbb tanárt találta meg Wolferlnek: saját magát. Amit Wolfgang ezekben az években a zenéről tudott, azt mind édesapjának köszönhette. Mint ahogy az első európai turnét is. 1763. június 9-én felkerekedett a Mozart-család és három évig járták a német, holland, francia és angol városokat. 

 

Ahol a két csodagyermek fellépett, ott óriási sikereket arattak. Ám nemcsak adtak hangversenyeket, ők is szorgalmasan látogatták a helyi zenei eseményeket. A kis Wolfgang számára hihetetlen mértékben kitágult a világ, minden értelemben. Nem meglepő, hogy a mind az öt szimfónia nyitótételének elején hallható forte-piano dinamikai kontrasztot az elemzők londoni hatásnak tulajdonítják, nevezetesen Karl Friedrich Abel és Johann Christian Bach műveiből átvéve. (Mozart egyébként mindkettőjüket személyesen is ismerte.) A háromtételes szimfóniák zárótétele minden esetben rondóformájú, a középső tételekben pedig a gyermek formai kísérleteinek lehetünk tanúi. A legérdekesebb talán a G-dúr szimfónia (K. Anh. 221/45a) második tétele, ahol az immár tízéves zeneszerző a szonátaformát kombinálja a variációs formával.

A CD jól megkomponált műsorszerkesztése pazar előadást is sejtet, és e sejtésünkben nem is csalatkozunk. A Freiburgiak korhű hangszereken játszanak, a hangzás letisztult, sallangmentes, játékuk kerüli a túlzásokat. Talán nem tévedek, ha azt érzem játékukat hallva, hogy nekik is legalább annyi élvezetet okozott ennek az „égből pottyant” nyolc-tíz éves zseni műveinek megszólaltatása, mint magának az ifjú zeneszerzőnek e darabok megalkotása.

(A CD-nek némi magyar kapcsolata is van: a kísérőfüzet elejére egy miniatűr Mozart-szobrocska képét tették, mely az anyai ágról magyar származású Kolodko Mihály munkája. Eredetije Ungváron látható.)

 

Kiadó: Apartemusic

Katalógusszám: AP215