Főszerepben Auer Lipót Stradivarija

Vadim Gluzman a nemzetközi zenei élet jelentős koncerttermeinek és zenekarainak ünnepelt sztárja, egy 1690-es Stradivari mesterhegedűn, az úgynevezett “Ex-Leopold Auer”-en játszik a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral november 18-án a Müpában. Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét adja elő.

A hangverseny nyitószáma Schubert legnépszerűbb kompozíciója, a Rosamunda-nyitány. A programot Brahms II. szimfóniája zárja, amely a zeneszerző egyik legderűsebb kompozíciójának mondható. Az est karmestere Hamar Zsolt.

Schubert mindenki által szeretett művét he­lyesebb volna Varázshárfa-nyitányként emlegetni, hiszen eredetileg ehhez az 1820-ban keletkezett meseoperához írta Schubert. A varázshárfa nyolc előadás után lekerült a műsorról, és azon nyom­ban elfelejtették. Nyitányát csupán a kiadó kapcsolta össze a Rosamunda-kí­sérőzenével, majdnem harminc évvel Schubert halála után. A Rosamunda, Ciprus királynője című színdarabot 1823-ban tűzte műsorra a Theater an der Wien. A darab szerzője ugyanaz a Helmina von Chézy volt, aki Carl Maria von Weber Euryanthéjának librettóját is írta, jelentős akadályokat gördítve ezzel a zeneszerző útjába. A Rosamunda sem mondható éppenséggel irodalmi remekműnek. Mindössze kétszer adták elő Bécsben, Schubert kísérőze­néjével, aki azonban nem írt új nyitányt a darabhoz, ehelyett egy másik operája, az Alfonso és Estrella nyitányát használta fel újra (ezt az operát Schubert életében egy­általán nem adták elő).

Vadim Gluzman (fotó: Marco Borggreve)

Csajkovszkij 1878 tavaszán komponálta Hegedűversenyét, s barátjának, Auer Li­pótnak dedikálva jelentette meg. Auer a hegedűszólam bizonyos részeit hang­szerszerűtlennek találta és szerette volna átdolgozni, de nem volt rá ideje. Így az 1879 márciusára kitűzött bemu­tató elmaradt, s híre ment, hogy Csaj­kovszkij hegedűversenye játszhatat­lan… Csajkovszkijt bántotta, hogy még barátai is ilyen elutasítóan viszo­nyulnak új művéhez, annak technikai és zenei nehézségeire hivatkozva. Végül egy kiváló orosz hegedűművész, Adolf Brodszkij vállalkozott a kompozíció be­mutatására (Csajkovszkij később neki ajánlotta a darabot): először New York-ban, majd Bécsben. A sikeres előadá­sok után Auer belátta tévedését, és ké­sőbb többször eljátszotta koncerteken a Hegedűversenyt, sőt a mű egyik köz­kézen forgó kiadását is ő rendezte saj­tó alá. Jó lenne tudni, hogy a Gluzman kezében megszólaló 328 éves hegedű őriz-e még valamiféle emlékképet Auer Csajkovszkij-interpretációjáról…

Johannes Brahms 2. szimfóniáját (D-dúr), op. 73, 1877-ben, a Wörthi-tó melletti Pörschachban komponálta. A festői tó és az ihlető szép­ségű karintiai táj bizonyára közrejátszott a mű derűs alapkarakterének megszü­letésében – rögtön a nyitótétel kürt-in­dításával a romantika Schubert óta jellegzetes természethangja szólal meg. Nem hiányzik azonban a szimfóniából a komoly, sőt drámai hangvétel vagy a me­lankólia sem, s a mű igen széles hangu­lati skálát jár be a pasztorális kezdéstől a diadalmas befejezésig.