Tükörtermi esték

Folytatódik a Nemzeti Filharmonikus Haydn-sorozata a Festetics Palotában. Március 7-én a szerző Il Ritorno di Tobia (Tóbiás hazatérése) nyitánya csendül fel, ezt követi C-dúr csellóversenye, amelyet az együttes szólamvezető csellóművésze, Kántor Balázs szólaltat meg, végül az F-moll szimfónia („La passione”) zárja az estét.

Az Il ritorno di Tobia (Tóbiás hazatérése) Haydn első oratóriuma; ősbemutatója 1775 áprilisában volt a bécsi Kärntner­tortheaterben. A bécsi Zeneművész Egyesülettől az 1770-es évek közepén érkező megrendelés a mű megírására valódi dísz volt Haydn kalapján. Az ekkor még Európa zenei életétől elzárva, az Esterházy-udvarban alkotó zeneszerző addigi pályájának legambiciózusabb kompozíciójával tett eleget a felkérésnek, noha az apokrif ószövetségi történetet feldolgozó oratórium népszerűségét ma már erősen elhomályosítja két kései testvére, Az évszakok és A teremtés. A komoly operákéhoz  stílusában nagyon közel álló, olasz nyelvű oratórium műfaja különösen népszerű volt Bécsben. Haydn műve Tóbiásnak a korban jól ismert történetére épül: a halottnak hitt fiú az álruhás Rafael arkangyal segítségével hazatér, és visszaadja apja látását.

Kántor Balázs (forrás: www.nfz.hu)

Joseph Haydn C-dúr gordonkaversenyét sokáig elveszettnek hitték; kéziratos másolatát csak 1961-ben találták meg Csehországban. Fiatalkori mesterműről van szó, melyet a zeneszerző feltehetően az Esterházy herceg szolgálatában töltött első éveiben, 1761 és 1765 között komponált a hercegi zenekar kiváló csellistája, Joseph Weigl számára. Haydn zenéjéből ítélve Weigl nemcsak elsőrangú virtuóz, de figyelemre méltóan érzékeny muzsikus is lehetett: a rokokó aprólékosan díszített, kisléptékű melodikájával szemben a C-dúr concerto mindhárom tételét lendületes, intenzív és kifejező dallamosság jellemzi. A nyitótételben a játéktechnikai elemek sokfélesége, a virtuóz és az éneklő stílus kiegyensúlyozott aránya tűnik fel. Csak a vonósok kísérik a lassú tételt, melyben szinte mindvégig a szólista áll a középpontban. Könnyed virtuozitásával hat a pezsgően eleven, nagyon gyors finálé, melynek boszorkányos futamait szólista és zenekar mintha valóban egymással versengve játszaná.

Joseph Haydn egyetlen f-moll szimfóniáját 1769-ben komponálta. Jézus szenvedéstörténetére utaló La passione mellékneve nem a zeneszerzőtől származik, és bár csak egyetlen késői, németországi kéziratos másolaton szerepel, a szimfóniát mégis széles körben értelmezték és értelmezik ma is a nagyhéthez kapcsolódó, templomi előadásra szánt darabként. A négytételes mű valamennyi tételének alaphangneme f-moll.