Varga Dániel és a Moped Loewen

Varga Dániel szaxofonos és zeneszerző a fiatal magyar jazzgeneráció egyik kiemelkedő tehetsége, aki egyedi stílusa révén egyre meghatározóbbá válik a hazai és nemzetközi jazzéletben. Ennek ékes bizonyítékai a Michael Brecker szaxofonversenyen elért eredménye és új formációjával készített lemeze.

A Moped Loewen egy experimentális rockzenekar, ami Varga Dániel zenei vízióinak megtestesülése.

Az egész 2016-ban kezdődött Grácban, ahol Dani jazzszaxofont és zeneszerzést tanult a nívós gráci zeneművészeti egyetemen (KUG). Az első albumot 2016 nyarán rögzítette barátaival – egyben osztálytársaival – Újudvaron, ahol az egyhetes kísérletezés után megszületett a Not Yet Visible című Frankeinstein-szerű lemez. Ez a zenei „Frankeinstein” a sokfajta műfajból kivett esztétikai idiómák összeillesztése és a jazz tanulmányok alatt szerzett tudással, tapasztalatokkal, továbbá a „játsszunk olyan zenét, amilyet szeretünk” hozzáállás elektromosságával lett életre hívva.

Azóta sok idő telt el és a 2016-ban elkezdett intenzív saját hangmegtalálásának útján, Dani egyre közelebb jutott a célig az elmúlt 3 évben. Sajátos ízű melankolikus bluesos melódiái és az avantgárd hatású instrumentális hangzása egyre markánsabban sugárzik át a dalain és játékán. Az eddigi frankeinsteinizmus pedig átalakult egy erőteljes és könnyen felismerhető Moped Loewen–Varga Dániel-esztétikává.

Az új kislemez: Moped Loewen Jazz Rock Orchestra már egy csillag közi utazásra invitál. Dániel nem kevesebb, mint 13 zenészre írta és hangszerelte a dalait, így az eddigi monumentális hangzás most még erősebb alapokat kapotta plusz 7 fúvós által. A lemezen közreműködő zenészek fantasztikus módon szólaltatják meg a komplex és sokrétű hangszereléseket.

Minden dal egy elveszett ember imája – egyfajta zsoltárokként is tekinthetünk rájuk. Versek, amelyekben az ember Istentől kér segítséget, képek, amelyek kirajzolják előttünk a mai útkereső és elveszett emberiség kétkedő képét. A dalok mindegyike olyan, mint egy könyv egy-egy fejezete. Fejezetek, amelyek nem feltétlenül fognak válaszokat adni, de kérdéseket felvetni biztosan.

Augusztus 26-án, Eilatban rendezték meg az első nemzetközi Michael Brecker szaxofonverseny végső szakaszát, ahol Varga Dániel képviselte hazánkat. A magyar szaxofonos kiemelkedő játékával bejutott a 8 középdöntős közé, akik közül végül az amerikai Alex Hahn került ki győztesen. A versenyt Michael Brecker, a 2007-ben elhunyt, 15-szörös Grammy-díjas szaxofonos emlékére hozták létre, azzal a céllal, hogy segítse a fiatal, kimagaslóan tehetséges szaxofonosok karrierjének elindítását. Michael Brecker nevéhez több mint 900 album fűződik – mint alkotó vagy közreműködő – karrierje során többek között olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Frank Zappa, Herbie Hancock, Paul Simon, Bruce Springsteen, John Lennon vagy James Brown. A név nélkül, csupán csak a beküldött felvételek alapján zajló válogatóból 8 művészt választott ki a zsűri (Ben Wendel, Melissa Aldana, Marcus Strickland), hogy az izraeli Eilatban tartott Red Sea Jazz Festival keretein belül megrendezésre kerülő szaxofonversenyen összemérjék tehetségüket. Varga Dániel, a fiatal magyar szaxofonos és zeneszerző is bekerült a középdöntőbe, így Eilatban a Suspone (Mike Stern) és Time Remebered (Bill Evans) jazz darabokkal már olyan nevek előtt mutathatta be tudását, mint Dan Gottfried (a Red Sea Jazz fesztivál első művészeti vezetője), Marquis Hill trombitás és Donny McCaslin és Marcus Ratka szaxofonosok. Susan Brecker (Michael özvegye) és Donny McCaslin a verseny után külön elismerően nyilatkozott a magyar zenészről, aki egyetlen Kelet-Európában élő kelet-európaiként vett részt a világversenyen. Varga Dániel 27 éves szaxofonos, zeneszerző, hangszerelő. A grazi Zeneművészeti Egyetemen végzett jazz szaxofon és zeneszerzés szakon Julian Aurguelles és Ed Partyka mentorálása alatt. Tizenéves kora óta játszik különböző formációkban és foglalkozik zeneszerzéssel, az utóbbi években pedig rendszeresen részesül díjakban showcase-eken és tehetségkutató versenyeken. Változatos zenei stílusok vannak hatással az általa írt és hangszerelt dalokra – a hard-bop, a 70-es évek fúziós és rock, illetve a kortárs jazz elemei fel-feltűnnek az innovatív zenei projektjeiben és játékában. Azon dolgozik, hogy friss és izgalmas hangja legyen a kortárs zenei életnek a saját bandájával és különböző munkáival: a Moped Loewen zenekarával, amely pszichedelikus rock hatású, saját dalait játssza és önálló kvintettjével, amely kortárs jazzt játszik lírikus, free elemekkel.