Maria Ioudenitch orosz származású és orosz gyökereit családjával együtt intenzíven ápoló amerikai hegedűművész. Sorra nyert első díjat rangos versenyeken: Ysaÿe nemzetközi Zenei Verseny, Varga Tibor Nemzetközi Hegedűverseny, Joachim József Nemzetközi Verseny. Első lemezén nem virtuozitását akarta csillogtatni, hanem azt megmutatni, hogy a hegedűből, amennyire lehet, énekszót csal elő.
Zay Balázs
Az éneklés és a hangszeres játék összekapcsolása régi. Mendelssohn írt dalokat szöveg nélkül, Liszt Schubert dalait ültette át zongorára, Rahmanyinov Vocalise című dalát énekesre, de szöveg nélkül komponálta. A hegedűt és a női testet Man Ray sajátosan kapcsolta össze Ingres hegedűje című szürrealista fényképén, melyet a festő Nagy (vagy Valpinçon) fürdőző című festménye ihletett, amelyen a nő hátán jelenik meg a két f-lyuk a hegedű és a nő
derekának analógiája alapján.
Hegedűre és zongorára írt darabok váltakoznak a lemezen dalok hegedű-átirataival. A szerzők között sok a nő. A német koraromantika indítja a sort, Clara és Robert Schumann, Fanny Mendelssohn, majd Nadia Boulanger, Amy Beach, jönnek oroszok is, Csajkovszkij, Medtnertől két darab Jascha Heifetz, ill. a kísérő Kenny Broberg. Rahmanyinovtól érdekes módon nem szólal meg az említett Vocalise, pedig abszolút itt lett volna a helye, de halljuk Ioudenitch átiratában az Op. 4 No.4-es Románcot. Glinka és Balakirev Pacsirtája Auer Lipót átiratában csendül fel.
Mindezek után örömteli meglepetés következik, váratlan választás. Egy nagylélegzetű és jelentős, furcsamód meglehetősen elhanyagolt alkotás: Schubert C-Dúr fantáziája. A választás nemcsak azért jó, mert nagy és ritkán felcsendülő darabról van szó, hanem azért is remekül beleillik a hegedűn megszólaló dalok sorába, mivel Schubert bármire írt is bármit, annak valamilyen szinten mindig van egyfajta dal jellege. Ugyanakkor az I. és fő tétel előadásmódja idegen, nem is annyira a gyors tempó, hanem a zongora keménysége miatt. Az általános nézet szerint a legnehezebb zongoramű Balakirev keleti fantáziája, az Islamey, a Gaspard de la Nuit, mellyel Ravel túl akart tenni az orosz darab nehézségén, továbbá Rahmanyinov III. zongoraversenye. Nyikolaj Luganszkj azonban azt mondta, e Schubert-mű a legnehezebb. Tényleg nagyon nehéz megfelelő módon megszólaltatni. Brobert kísérete korábban olykor kifejezetten jónak tűnt, ám itt szerintem nem jó nyomon jár, s ezzel Ioudenitch alól is kihúzza valamelyest a talajt. A gond nem technikai, hanem stílusbeli, nincs meg a fenséges nyugalom, a melódia szinte semmiből való kiemelkedése és kibomlása.
Ezután újabb meglepetés, Strauss Morgen! című dala Theresa Pilsi előadásában. A műnek az a változata, amelyben a magánének és a zongora mellett hegedű is megszólal. Ez érdekes befejezés, némiképp eltérít, hiszen eddig a hegedűszó volt az énekszó, s itt már nem. Quasi mint a mesék tipikus befejezése, mely a fantáziavilágból visszahoz a valóságba.
Warner Classics 5419737407 – MagneoTon
