A Blue Note-nál megjelent ‘Til We Meet Again (Live) bizonyítja, hogy Norah ismeri a zenealkimisták legféltettebb titkát. A szent grál nála úgy hat, hogy aki meghallgatja, rögtön körülnéz a neten, hogy nem koncertezik-e a közelben valamikor. Rossz hírem van: nem. 2024 első harmadában csak amerikai és kanadai koncerteket tervez. De aki látta nyáron első magyarországi fellépésén Veszprémben, az egyet fog érteni velem. Két oka van, hogy az újévben az első lemezajánlók egyike erről a korongról készült. Nem vadi új, bár nálunk kis spéttel kezdték terjeszteni, de tapasztalatom szerint kevés ideálisabb útitárs akad a kocsiban a megjelenése óta, ajándéknak pedig praktikus, mert senkinek nem jut eszébe, hogy idővel tovább ajándékozza titokban.
Iván Csaba
Már a 2012-es feldolgozásokat tartalmazó Covers című albumán szerepeltek élő felvételek, az Eagle Rock-nál megjelent Live At Ronnie Scotts (2018) pedig a legendás klubban felvett anyagból válogat. Talán a covid alatti remek házimuzsikálások fogadtatása motiválta, amit megosztott a közösségi felületeken, hogy elkészítse ezt a rendhagyó lemezt. Tulajdonképpen egy Best of live ez, a 2017-2019 közötti koncerteken rögzített felvételekből mazsoláztak, így virtuálisan ellátogathatunk Milánóba, figyelhetjük, miben más a hangszerelés, ha Rio de Janeiro és Buenos Aires a helyszín, vagy a kaliforniai Santa Rosa, vagy a francia Perpignan fesztiválján hangzik el. Norah Jones zenealkimista névjegyén – amit közben átnyújt – a külön-külön is nagy rajongótáborral rendelkező amerikai zenei stílusok közül szerepel a jazz, a soul és a blues, sajátos gospel és a spirituálé ízekkel van megspékelve, és a country és a bluegrass zenei nyelvezetének elemei is markánsan felismerhetők benne. Sikerének másik kulcsa pedig a dalok szövege. Egy vidékről New Yorkba költözött lány személyes vallomásai az életről. Ezért neki van a legtekintélyesebb női rajongótábora – az ismerőseim között egészen biztosan. A bulvársajtó repült egy felesleges kört a cím magánéleti vonatkozását firtatva, hiszen a ‘Til We Meet Again egyszerűen a rajongókkal való legközelebbi találkozásra utal. Nem díva ő, nem is femme fatale, csak egy gyerekeket nevelő, kapcsolataiban elboldogulni akaró hétköznapi asszony a szomszédból. Sztár – allűrök nélkül.
Érdekesek a dalok, a közösségi megosztók koncertfelvételeit is ismerve azonnal észrevehető, hol és hogyan kezdődik a mágia, mikor emeli el ravaszul a slágerek olcsó kiszámíthatóságától a texasi egyetem jazz-zongora tanszékén tanult harmóniavezetés, frezeálás, a blues-os lüktetés és jazz-szes billentések és csúszások segítségével. A frappánsan megszerkesztett albumon már a nyitó felvétel – a minden koncerten elhangzó – Hank Williams Cold, Cold Heart-jának lassúbb tempóban játszott jazzátirata jól illusztrálja ezt. Az összes felvételen a zongorista mellett csak Pete Remm orgonista hallható (ő a szerzője az itt São Paulóban felvett verzióban hallható Grammy-díjra jelölt diszkrét country alapokra varázsolt remek gospeles hangzású és megunhatatlan „I’ll Be Gone”-nak) és Brian Blade a kortárs jazzdobolás egyik állócsillaga, aki a „Begin Again” meg a „Tragedy” interpretálásakor megmutatja, hogy lehet kevés „szóval” is sokat mondani. Közreműködött még a basszusgitáros Christopher Thomas illetve Jesse Murphy, néhol Jesse Harris gitáros, Jorge Continentino fuvolista és Marcelo Costa ütőhangszereken. A zárótrack elé – ami Soundgarden „Black Hole Sun” című dalának feldolgozása (Detroitban a Fox Theatre-ben 2017-ben játszotta el néhány nappal Cornell halála után) – válogatott setlist egész karrierjét felöleli: felkerült a 2002-es debütáló Come Away With Me albumról a nyitó számon kívül a „Don’t Know Why” és a bravúrosan újragondolt „I’ve Got to See You Again”. A 2012-es Little Broken Hearts-ról az „After the Fall”, a Feels Like Home-ról a „Sunrise” és a „Those Sweet Words”, a 2016-os Day Breaks-ből pedig a lecsendesített „Flipside” és egy sokkal izgalmasabbra fazonírozott „Tragedy”. Ezen kívül több olyan felvétel, ami kislemezen jelent meg, és ma már lehetetlen hozzájutni: az „It Was You”, a „Just a Little Bit” és a „Falling”.
Húsz év termése érett be, jöhet az aratás.