A párizsi Notre-Dame méltán a francia főváros egyik legikonikusabb épülete: a francia gótika első, mindmáig legjelentősebb produktumainak egyike. 182 évet igényelt az akár 6000 fő befogadására is alkalmas székesegyház építése, amelynek orgonája is különlegesség (a 18. században öt manuálossá bővítették). Sok vihart megért fennállása óta – ebből napjaink embere leginkább a 2019-es tűzvészt tartja megrendítőnek. Az egyetemes kulturális örökség eme értékének helyreállítása mintegy öt évet vett igénybe. 2024. december 7-én nyitotta meg ismét kapuit – az ünnepélyes alkalomra készült kompozíciót tartalmazza a vinyl lemez, valamint a szerző, Yves Castagnet három korábbi zsoltárával kiegészített műsorként a CD-felvétel.
Fittler Katalin
A borító képe alapján azonban senki ne képzelje magát a Notre-Dame falai közé – a felvétel már a megnyitó ünnepség idejére elkészült, más helyszínen: a Sainte-Clotilde székesegyházban. A helyszíválasztásban talán az is közrejátszott, hogy a szerző, aki 1988 óta a Notre-Dame orgonistája, korábban ott teljesített szolgálatot. Ez a helyszín ideálisnak mondható: stúdió-körülményeket biztosít, ugyanakkor akusztikája hozzájárul ahhoz, hogy a felvételt is mintegy templomi koncertnek kijáró áhítattal hallgassuk.
Yves Castagnet orgonaművész (szakmai életrajzában hazánk is szerepel nemzetközi koncertjeinek felsorolásakor). A templomi szolgálat velejárója, hogy egyszersmind az énekkarok kíséretét is el kell látnia, így a napi gyakorlat során elhangzó Magnificat szöveg megzenésítésekor eleve számításba vehette az előadóegyüttes(ek) sajátosságait. A világszerte megkülönböztetett érdeklődésre számot tartó esemény alkalmából a felkérés: külső körülmény, amely különleges inspirációt jelenthetett a szerző által régóta tervbe vett kompozíció megírásához. A meglévő belső, alkotói késztetés meglétéről a mű tanúskodik: az alaposan ismert repertoárba való illeszkedéssel.
A hallgató örömmel fedez fel olyan stílusjegyeket, francia zenei köznyelvi fordulatokat, amelyek korábbi szerzők műveiből ismerősként köszönnek vissza, ugyanakkor azt is nyugtázza, hogy a francia egyházzene élő gyakorlatában nincs jele valamiféle válaszvonalnak a múltbeli és kortárs alkotások között. A hallgatnivaló első hallásra befogadható, ugyanakkor utánérzésnek nyoma sincs benne. Castagnet nagy szókinccsel beszéli évszázadok egyházzenében (is) használatos nyelvét, s Magnificatjának nagy érdeme, hogy lehetővé teszi a gyakran szövegfestő fordulatokkal illusztrált zenei anyagban a tökéletesen érthető szövegmondást.
A Maîtrise Notre-Dame de Paris tagjai közül kerültek ki a szólisták, Henri Chalet vezényletével áhítatos-szép produkcióban gyönyörködhetünk. A szép kiállítású kísérőfüzet három nyelven (latin, francia, angol) tartalmazza a Magnificat szövegét, a francia nyelven énekelt három zsoltárét (Ps. 26, 18, 115) pedig franciául és angolul. A felvétel hallgatója ábrándozhat: bárcsak gyakran felcsendülnének e művek a Notre-Dame falai között is – és lehetőleg egyszer ő is részese lehetne egy előadásnak…
(Yves Castagnet: Magnificat. Warner Classics, katalógusszám: 5021732250858)
