A hanglemezkészítés az utóbbi évtizedekben megváltozott, s ez nem kifejezetten javára történt. Elég a crossover előadások túlzott térnyerésére gondolni, vagy arra, hogy idő előtt, még a kellő érési periódust megelőzően felkapott sztárokkal olyan műveket vesznek fel, melyek előadására korábban évtizedekig készültek a nagyobb művészek. Lahav Shani új arc. Azon magas pozícióra szert tett fiatal karmesterek közé tartozik, akiknek megvan a kellő felkészültsége, akik a munkára, s nem a csillogásra helyezik a hangsúlyt.
Zay Balázs
Lahav Shani megérdemelten lett két nagy zenekarnak is vezető karmestere, az Izraeli Filharmonikus zenekarnak, valamint a Rotterdami Filharmonikus Zenekarnak. Most megjelent Warmer-lemezén az utóbbi élén adja elő Bruckner V. szimfóniáját. A Rotterdami Filharmonikus Zenekar az elmúlt évtizedekben szépen mendegélt felfelé. Még az I. világháború befejezésének esztendejében alakult. Több mint harminc évig Eduard Flipse vezette, aki a zenekarral Mahler VI. és VIII. Szimfóniájának két korai felvételével büszkélkedhet a Philips kiadásában, s ők kísérték Flesch Károlyt is Brahms Hegedűversenyének megörökített előadásán is. Aztán a felvételek tekintetében inkább versenymű-kísérőként ismert Franz-Paul Decker, a Bizet Gyöngyhalászok című operájának egyetlen nem EMI-felvételét vezénylő Jean Fournet következett, majd egyre jelentősebb dirigensek vették át a zenekar irányítását. Edo de Waart és David Zinman már sok felvételt készített velük a Philips számára. Ezután james Conlon, majd a messze alulértékelt – akkor még nem Sir – Jeffrey Tate következett. Sajnos akkor már az Angol Kamarazenekar-korszaknál kevesebb bejátszásra kérte fel az EMI, de azért még készültek felvételek. Őt Valery Gergiev, majd Yannick Nézet-Séguin követte. Shani utóbbitól vette át a stafétabotot.
A Kapellmeister kifejezés értelmezése kontextus kérdése. Jelenthet a zseniális karmesterrel összehasonlítva derék, de nem kimagasló egyediségű dirigenst, ám más összefüggésben, például a már érintett, túl korán nagy reflektorfénybe helyezett, olykor nem kellő tapasztalatot, precizitást, mesterségbeli tudást mutató fiatal karmesterek viszonylatában ez a megnevezés utalhat megbízhatóságra, biztos kézre, nem hivalkodó, ám kellően odaadó attitűdre. Shanit ilyennek látom.
Aki azt mondja, oly mértékig objektív, hogy megítélésében nem játszanak szerepet szubjektív szempontok, az alighanem nem mond igazat. Az ember törekedhet objektivitásra, kell is törekednie rá, de nem tud egyáltalán nem szubjektív lenni. Amit tud, az objektivitásra való törekvés mellett, az a kettő korrekt szétválasztása. Ha szubjektíven nézem, Shani megközelítése eltér a Bruckner s különösen e mű esetében általam preferálttól. Alapvetően a lassabb tempót, s kiváltképpen a markánsan strukturált tagolást részesítem előnyben elsősorban három szimfónia, a III. az V. és a VIII. I tétele esetében. Ezzel szemben Shani teljesen máshogy közelít a műhöz, egyfajta lágy crescendo jelleggel. Ez a csúcsmotívumot nem kiemeli, ugyanakkor más kvalitást ér el, nevezetesen folyamatba helyezi. Általánosságban érvényes erre az előadásra, hogy a zenei folyamot hangsúlyozza.
A magam részéről e szimfónia esetében Eugen Jochum felvételeit kedvelem kiváltképp, különösen a két teljes sorozatban szereplők melletti harmadik felvételt, melyet az ottobeureni bencés apátságban készített a Philips az Amsterdami Concertgebouw Zenekarral. Shani interpretációja nagyon más, de szintén értékes és újszerű anélkül, hogy túllépne bármilyen túlzást jelentő határt. Talán Shani inkább magát a partitúrát vette alapul, s nem a darab kialakult előadási gyakorlatát. Shani azon kevesek közé tartozik, akik pálca nélkül vezényelnek. A nagyok közül Kurt Masur és Jurij Tyemirkakov járt ezen az úton. S ha belegondolunk, valóban mindhárman inkább a lágyabb megközelítés híveinek tekintendők.
Az előadásnak kimagasló része a negyedik tétel eleje, ami adekvát zenetörténeti összefüggéseket emel ki. Ugyanis nagyon erősen megmutatja a kapcsolódást két későbbi komponistához. Gustav Mahlerhez, akinek az életműve adott formájában nem jöhetett volna létre Bruckneré nélkül, valamint Jean Sibeliushoz, aki különös eltérési-megfelelési viszonyban van Mahlerrel: nagyon másképp álltak a szimfóniájához, ám mindketten a természet hangját jelenítették meg. Shani alaposságának és folyamatosságra törekvésének köszönhetően az inherens relációk nagyon szépen megmutatkoznak az előadásban. Új arc. A felvétel Bruckner V. szimfóniájának új arcát mutatja.
(Bruckner: V. szimfónia. Rotterdami Filharmonikus Zenekar, karmester: Lahav Shani. Warner Classics, katalógusszám: 5419779201)
