Fennállásának 10. évfordulóján örömmel regisztráljuk az immár évtizedes kezdeményezés életrevalóságát, azt, hogy szinte áttekinthetetlenül gazdag programjaival nemcsak a hazai, hanem nemzetközi muzsikusok több generációját szólítja meg, a hangszerükkel ismerkedő fiatal tehetségektől a kiforrott-befutott, nemritkán világhírű előadóművészekig. A legszélesebb nyilvánosság – érthető módon – a FAB koncert-tevékenységének jut, amikor több helyszínen gazdag-változatos programmal kényeztetik a hallgatóságot. A FAB elsősorban a kamarazenét népszerűsíti, de idén örömmel fedeztük fel, hogy műsorra tűztek egy meseoperát is, Engelbert Humperdinck remekét, a Jancsi és Juliskát.
Fittler Katalin
130 éve, 1895. február 2-án csendült fel először fővárosunkban (id. Ábrányi Emil fordításában) az a meseopera, ami – valljuk meg – valójában nem is meseszerű. A bécsi operát megelőzően került színre nálunk az a mű, amely hamarosan világhírnévhez juttatta a szerzőt. Ősbemutatójára 1893. december 23-án került sor Weimarban, nem kisebb dirigens, mint Richard Strauss vezényletével (Jancsi szerepében Strauss későbbi feleségével, Pauline de Ahnéval). Érdemes megemlékezni arról is, hogy két év alatt 50 előadást ért meg Budapesten (a jubileumi előadást személyes megjelenésével megtisztelte a szerző). Időről-időre új betanulásban visszatért a repertoárdarabok közé, és az Erkel Színházbeli (2017-es) felújítást még a televízió is sugározta (2022-ben). Most pedig, július 26-án a Zeneakadémia Nagyterme adott helyszínt a FAB-produkciónak.
Sajátos műfaj a mese – (köz)ismert mesét megzenésíteni pedig különleges feladat. Meseszerűek már a mű keletkezési körülményei is: eredetileg nővére kérésére komponált zenei betétszámokat egy családi házimuzsikáláshoz, majd ebből készült az immár nagyközönségnek szánt meseopera. S merthogy egy-egy mesének több olvasata (mondanivaló-rétege) van, a változó időben a változó közönségízlésnek megfelelően a rendezés „aktualizálhatja” a Grimm fivérek és Bechstein mese-variánsait.
A Nagyterem pódiumán ezúttal a FAB szimfonikus zenekara foglalt helyet, az Anima Musicae Kamarazenekarhoz társultak a FAB tanárai és növendékei, a produkció dirigense Andreas Ottensamer volt (aki előző este Mozart Klarinétkvintettje klarinétosaként aratott nagy sikert a Solti Teremben). Mesélőként Molnár Piroska szőtte a történet fonalát, a főszereplőknek köszönhetően korántsem pusztán „koncertszerű” előadást élvezhettünk: a szűkös helyet is színpaddá varázsolták, s a látvány hatásához hozzájárultak a jelmezek is. Ráadásul a boszorkány esetében már-már maszkmesteri produkciót kaptunk. A több funkcióban szereplő gyermekkórus a páholyban és az oldalerkélyen kapott helyet – és ülőhelyéről ki-ki néha kereshette is a „hangforrásokat”…
A színpadi élmény komplexitásához hozzájárult az is, hogy a háttérben a FAB rajzpályázatának legsikerültebb produkciói kerültek kivetítésre. Volt tehát látni- és hallgatnivaló bőségesen – nem véletlen, hogy a legkisebbeket is lekötötte az egy szünettel, két részben (számukra kétségkívül „hosszú” mű). A műsorközlő Kelemen Hanna előre felhívta a figyelmet, hogy okostelefonon követhető a mű szövege (tehát, feljogosítva érezhették magukat a felnőttek, hogy zenehallgatás közben – a hangversenytermi gyakorlattól eltérően – mintegy „szinkrontolmácsolják” a kicsiknek a mesét. A gyakorlatban azonban erre alig volt szükség (néhány felnőtt inkább maga-magának olvasta a szöveget): a mese, kiváltképp a mesélő közreműködésével, ráadásul a fiatal énekművészek többnyire érthető szövegmondásával, nem igényelt ilyesfajta segédeszközt.
Az öltözékek, a jól megválasztott kellékek, s nem utolsó sorban a kifejező gesztusokkal a testbeszéd, alkalmanként a táncos mozgás képes volt elvarázsolni a legkisebbeket is. A címszerepeket Kálnay Zsófia (Jancsi) és Fenyvesi Gabriella Rea (Juliska) énekelte-játszotta, az Anya szerepében Mester Viktóriát, Apaként Borka Ákost láttuk-hallottuk, s méltán aratott nagy sikert fergeteges színpadi jelenlétével boszorkányként Fodor Beatrix.
A FAB többgenerációs szereplőgárdája többgenerációs közönséget vonzott – a koncertek (viszonylag) rendszeres látogatója örömmel látta, hogy a zenehallgatás ezúttal aktív tevékenység volt: az érdeklődő figyelem tette azzá, korhatártól függetlenül. A képzett zenehallgatónak pedig mindehhez járult a zenei észrevételek-tapasztalatok begyűjtése, felfigyelve a szerző mesterségbeli tudására (többek között a vezérmotívumos szerkesztésben és a hangszerelésben), és őszintén gyönyörködve abban a már-már népzenei ihletésű dallamformálásban, amely hozzájárul a mese-atmoszférához.
A kiemelt képet Felvégi Andrea készítette, forrás: FAB SummerFest
