Vashegyi György novemberben két különböző Mozart-műsort, összesen hét vidéki, illetve budapesti koncerten dirigál a Nemzeti Filharmonikusok, illetve az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus élén. Az egyik programot Mozart legdrámaibb műveiből állították össze, a másik pedig szimfóniát, versenyművet és teljes misekompozíciót is kínál.
Retkes Attila
„A Nemzeti Filharmonikusokkal Mozart legdrámaibb műveiből állítottunk össze egy olyan műsort, amely remélhetőleg mindenkit magával ragad” – mondja Vashegyi György. „A Don Giovanni-nyitányt koncertverzióban játsszuk (az operában ugyanis beletorkollik a Leporello-jelenetbe), majd Berecz Mihály szólójával jön a c-moll zongoraverseny, amely Mozart legnagyobb apparátust foglalkoztató zenekari műve – több fúvós hangszer szükséges hozzá, mint bármelyik szimfóniához.” A vonósok mellett fuvolát, két oboát, két klarinétot, két fagottot, két trombitát, két kürtöt és timpanit foglalkoztató versenymű kéziratának néhány évtizeddel ezelőtti analízise azt is megmutatta, hogy Mozart több mint 100 ütemet „kikapart” a kottából, vagyis ezúttal – rá kevéssé jellemző módon – komoly küzdelmet folytatott a komponálással. „A közhiedelem szerint Mozart úgy komponált, ahogyan egy patak csörgedezik, de azért ez nem mindig volt így” – fogalmaz Vashegyi György; hozzátéve, hogy a szünet után felcsendülő K. 550-es g-moll szimfónia a szerző egyik legismertebb műve, minden üteme örökérvényű zsenialitást hordoz.
A Purcell Kórus és a korhű hangszereken játszó Orfeo Zenekar novemberi hangversenyeit a K. 201-es A-dúr szimfónia nyitja, amely fiatalkori alkotás (komponáláskor Mozart még nem volt 18 éves), de már egyéni hangvételű remekmű. A szimfónia után Mozart csodálatos Klarinétversenye (A-dúr, K. 622) hangzik el, Egri Márton szólójával. „Mozart utolsó, felülmúlhatatlan versenyműve ez – szólistánk, Egri Márton a maga korában és ma is ritkaságnak számító eredeti hangszer kópiáján, basszetklarinéton játszik. Sokan összekeverik ezt a basszetkürttel, mely más Mozart-művekben, így a Requiem-ben szereplő, F-hangolású fontos hangszer: a basszetklarinét egy egészen speciális instrumentum, amellyel Mozart barátja, zenésztársa, Anton Stadler rendelkezett, s amelyre a klarinétötös és a klarinétverseny is íródott. Ennek a hangterjedelme is más, nagyobb, mint egy modern klarinété. Ma az egész világon kevés bassszetklarinét-kópia lelhető fel, ez a remekmű így nagyon ritkán hallható élő koncerteken.” – hangsúlyozza Vashegyi György. Egri Márton zeneakadémiai tanulmányai után historikus klarinétot tanult külföldön, és a közelmúltban a Capella Savariával vette lemezre a Mozart-klarinétötöst és -klarinétversenyt, így különösen jól ismeri ezt a repertoárt.
A francia eredetű klarinét a többi fafúvósnál később, az 1770-es években „került” a bécsi klasszikus szimfonikus zenekarba: Salzburgban és Eszterházán viszont ekkor még nem használták, így Mozart és Haydn sokáig nem találkozott vele, ezért nem is komponált rá. Mozart valószínűleg a mannheimi zenekarban hallott először klarinétot szimfonikus zenekarban, ezért a hangszer már felbukkan a zenekar számára írott Idomeneo című operában (1781), illetve a Haffner-szimfóniában is (1782). Igazán fontos és valóban szólisztikus szerepet azonban Anton Stadlernek köszönhetően kapott, aki emberi gyengeségei (pl. Mozart-kéziratok elveszítése) mellett minden bizonnyal kiemelkedő muzsikus volt. A kvintett és a versenymű mellett Mozart a Titusz kegyelme című opera (1790) hatásos klarinétszólóit is neki írta.
A koncertek második részében Mozart monumentális c-moll miséje szólal meg, amelyben különösen intenzíven érzékelhető Händel oratóriumainak (pl. a Jephtha kórustételeinek) hatása. Mozart Bécsben Gottfried van Swieten bárónak (1733-1803) köszönhetően ismerkedett meg Bach és Händel művészetével, átiratokat is készített Händel kompozícióiból. A holland származású van Swieten báró a Német-Római Birodalom szolgálatában álló diplomata és kormánytisztviselő volt, majd 1777-től élt Bécsben. Ma leginkább udvari könyvtárosként, Carl Phillip Emanuel Bach, Haydn, Mozart és Beethoven patrónusaként, valamint a Haydn-oratóriumok szövegírójaként emlékezhetünk rá.
(Mozart: Don Giovanni K. 527 – nyitány, Mozart: c-moll zongoraverseny K. 491, Mozart: g-moll szimfónia K. 550. Nemzeti Filharmonikus Zenekar, km.: Berecz Mihály – zongora, vezényel: Vashegyi György. Mozart: A-dúr szimfónia K. 201, Mozart: A-dúr klarinétverseny K. 622, Mozart: c-moll mise K. 427. Orfeo Zenekar (korhű hangszereken) és Purcell Kórus, km.: Egri Márton – historikus basszetklarinét, Kovács Ágnes – szoprán, Szutrély Katalin – szoprán, Komáromi Márton – tenor, Borka Ákos – basszus, vezényel: Vashegyi György)
Képünkön Vashegyi György karmester és Egri Márton klarinétművész a Bartók Rádió stúdiójában, forrás: MTVA
