ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

10 év zenetörténet – Pertis Jenő kuriózuma

Pertis Jenő zenetörténeti kuriózum. A „szakma” ismerte, de e körben sem állt reflektorfényben. Talán az igényes feladatokra vállalkozó amatőr énekkarok egyike-másika vitte leginkább hírét még a televíziós Ki mit tud? akkor országosan százezreket elérő pódiumáig is. De 68 évesen váratlanul lezárult élete sem idézett föl életművet a gyászhír olvasójában, hacsak az utolsó évek néhány igazi koncertsikerén nem volt jelen, vagy az Erkel Ferenc-díj tőszomszédságában megjelent Hungaroton CD nem került a kezébe. 

Hollós Máté

Nem ettől kuriózum Pertis – sajnos, megesik, hogy egy többre méltó zeneszerző nem „szól elég nagyot”, akkorát, hogy a média világában gyakrabban szereplő kollégáihoz hasonló ismertséget szerezzen. Hanem attól, ami a halála utáni tíz esztendőben történt. Ugyanis még a körünkben mozgó, „lélegző” komponisták játszottsági grafikonja is meredeken esni szokott, amikor nincsenek már jelen. Nem úgy a Pertis Jenőé: a halála óta eltelt évtizedben tíz művének hallhattuk ősbemutatóját, tehát legelső előadását, s további ötnek hangversenytermi premierjét, amelyekből esetleg rádiófelvétel készült ugyan, de élőben még nem találkozhatott vele a közönség. Életében kevés kottája látott napvilágot nyomtatásban, az utókor azonban négyet is megjelentetett: egy énekkari antológiát és három hangszeres kompozíciót. Gondoljunk a szavak tartalmába: az utókor megjelentetett. Jelenlévővé emelte az eltávozottat. S e bemutatókról kritikák jelentek meg, amelyek egyöntetű elismeréssel nyugtázták a műveket.

 Kép forrása: BMC

Nézzünk csak a lemezborítóról ránk tekintő pipás, sapkás, szakállas alkotóművész szemébe! Hozzá volt-e szokva a veretes szakmai elismerésekhez? Láthatná-e valaki azt a tekintetében? Aligha. De csalódottságot sem! Pertis Jenőtől keserű szót soha nem hallottam. Pedig a zeneszerzők többsége, a díjakkal gazdagon dekoráltak, a mindenfelé gyakorta játszottak is többnyire keveslik a visszhang erejét. Pertis inkább lebeszélte az előadót, a kiadót. Nem modorosságból! Szerénységből. Az Erkel-díjért sem „jelentkezett”, mint nem egy – egyébként a díjra esetleg szintén méltó – társa. Apró hangjegyei mintha azt sugallták volna: nem fontos ez, csak engem foglalkoztat, hát írom…

Hogy fontosak voltak, ma már senki sem vonja kétségbe. Az évről-évre teltházas szerzői estek érzelmileg is közelítő közönségétől a nem ritkán éles tollú bírálókig egyetértés van abban: Pertis Jenő élvonalbeli zeneszerző. Szívesen írt „Családi zenéket”, akár annak nevezte őket, akár nem. A felesége, Zakariás Anikó énekkarának szólóakat, a fia, Pertis Attila és menye, Egri Mónika (az Egri & Pertis Duó) zongorájára, az unokaöcs Kelemen Barnabás és felesége, Kokas Katalin húrjaira, vagy akár a matematika-tanár fia, Pertis Szabolcs népi furulyájára szánt darabokat. De ha mást hallgatunk Pertistől, akkor is szinte a „családjában” érezzük magunkat.

Pertis Jenő ebben is kuriózum. Kulisszája pedig immár a zenetörténet…

A zeneszerző halálának tizedik évfordulójára emlékezve április 25-én a Budapest Music Centerben Harangok Pertis Jenő emlékére címmel tartanak hangversenyt, amely 22 év terméséből formál portrét, a szikárabb avantgarde korszaktól a hallgatót mélyen érintő személyes hangig. Közreműködik a zeneszerző muzsikus családtagjai mint mag köré rétegződő, egyre bővülő képletes família, amelynek sorában új Kabdebó Sándor karnagy, aki Pertis kórusműveiből doktorált. A zeneszerző két fia is színpadra lép: egyikük a zongoránál, másikuk műsorvezetőként, akinek szavaiból mélyebben ráláthatunk az életmű összefüggéseire. Május 6-án pedig a Szolnoki Galériában Magyarországon ritkán hallható Pertis-művek csendülnek fel.