100 éve született Cziffra György

A zongoraművész egyedülálló zenei tehetsége Liszt Ferencéhez hasonlítható, főleg káprázatos zongoratechnikai és improvizációs készsége miatt. Cziffra György Liszt és Dohnányi nyomdokain egy olyan előadói hagyományt képviselt, amelyben elevenen él a bravúros improvizációs könnyedség és a különböző stílusok szintetizálásának magától értetődő képessége. 

Széles repertoárján elsősorban Liszt, Schumann, Chopin, Grieg, Brahms és Rahmanyinov művei szerepeltek. 1921. november 5-én, Budapesten látta meg a napvilágot. Dohnányi Ernő mentorálásával nyolcévesen került be a Zeneakadémiára, ahol Weiner Leó, Ferenczy György és Keéri-Szántó Imre voltak a tanárai. 

 

(fotó: Kresz Albert)

A II. világháborúban szovjet fogságba került, majd munkatáborba. Később kényszerűségből – mivel pódiumon nem kapott lehetőséget – bárokban kezdett zongorázni, a pesti éjszakai élet ünnepelt és legendás „csodazongoristája” lett. 1956-ban Párizsban, majd Senlisben telepedett le, s üstökösként robbant be a nemzetközi klasszikus zenei életbe. Nevét Richterrel és Horowitzzal együtt emlegették. Karrierje csúcsán alapítványt hozott létre a fiatalok támogatására. Világkarrierje, tudása, egyénisége, fiatalokat felkaroló munkássága ma is példaértékű. Cziffra tengernyi szenvedés árán kiharcolt életeszménye és művészi krédójának lényege ugyanaz – az ember és a zene szabadsága.