Éljen minden bájos szép (művész)nő!

Felice Giardini kórusművének nyitósoránál keresve sem találhatnánk frappánsabb figyelemfelkeltő, egyszersmind értékelő mondatot a CLAVES Frauenstimmen című felvételéhez.

Fittler Katalin

A prágai születésű Anna Fortova és a svájci Kathrin Schmidlin bázeli főiskolai tanulmányaik során találkoztak. 2015-ben alapított duójukkal 2018-ban mutatkoztak be először koncerten – a felvételek sorához immár felvétel is járul. 

Akárkitől is származik, kitűnő az ötlet. Összeállítás hat zeneszerzőnő darabjaiból, zárószámként azzal a tétellel, amelyet az előadók felkérésére komponált Stephanie Haensler (*1986) a svájci nők szavazati jogának félévszázados jubileumára. Voltaképp a felvétel is valamiféle hommage, a női tehetségekre irányított reflektorfénnyel. Amit inkább értékelni kell, semmint annak jeleként tekinteni, hogy az alkotói pálya hallgatólagosan még mindig elsősorban a férfiaké. A változatos összeállítás arról is gondoskodik, hogy a hallgató még véletlenül se tudja „felcímkézni” a hallottakat.

Tehát, a jubileum szinte csak az apropót kínálta, az eredmény pedig zeneirodalom-ismereteket gazdagító, tetszetős hallgatnivaló. A kínálat tér-idő keretei szélesek, a stílus változatos. A gordonka-zongora darabok sorába két epizódként szólózongora-darabok ékelődnek, Lili Boulanger és Fanny Hensel (lánykori nevén Mendelssohn, vagyis Felix testvére), utóbbitól négy tétel a Das Jahr című, 12 karakterdarabot tartalmazó ciklusból. Lili Boulanger Trois morceaux –ja egy évvel korábbi, mint Nadia Boulanger-tól a Trois pièces pour violoncelle et piano, amely abban az évben készült (1915-ben), amikor az összeállítás nyitányául választott Ritornell szerzője, Vítězslava Kaprálová született (aki, Lili Boulanger-hoz hasonlóan mindössze 24 évet élt). A műsor legterjedelmesebb darabja Henriëtte Bosmans Szonátája.

 

 

Végighallgatni a műsort: kellemes. Aki tanulságokra is vágyik, annak érdemes többször egymásután meghallgatva ismerkedni a kompozíciókkal, hogy mindegyikre kellő intenzitású figyelem jusson. Mert másképp a változatosság gyönyörködtető hatása marad az egyetlen maradandó emlék ebből az alig több mint egyórányi muzsikából.

Érdemes odafigyelni a művek keletkezési évszámára is – no nem a lexikális tudás bővítéséért, hanem azért, hogy ki-ki a saját korábbi zeneirodalmi ismereteivel „szembesítse” az újonnan megismertet. És nem felesleges kiszámolni azt sem, hogy mennyi idős szerző darabjáról van szó. Eljátszhatunk a gondolattal, hogy minket „mire emlékeztet” egyik-másik (a korabeli zenei köznyelvet többé-kevésbé gazdag szókinccsel beszélő) mű, esetleg a másik oldal felől is közelíthetünk, megtippelve, mely szerzők/stílusok gyakorolhatták a legnagyobb hatást a szerzőre. Játékok – tét nélkül, ugyanakkor a legnagyobb nyeremény reményében: kitűnő „nyersanyagot” szolgáltatnak az aktív zenehallgatáshoz. Vagyis, amikor az előadásra, hanem az előadottra irányul a figyelem (éspedig maradéktalanul, hiszen szinte „szűzföld”-nek tekinthető a műsor). És miközben ezt játsszuk, a korábbi hangzó emlékképek aktiválódnak, és ily módon észrevétlenül is intellektuális élményhez jutunk. 

Minderre azért van lehetőség, mert a két előadó olyan elhivatottan szólaltatja meg valamennyi darabot, hogy készségesen egyenlőségjelet teszünk a mű és az interpretáció közé. Külön öröm, hogy feltüntették a kották kiadóját (csak a 2020-ban készült „Ni dónde, ni cómo” világpremier-felvétele készült kéziratból).

A kompozíciónkénti újrahallgatást legfeljebb az nehezíti, hogy bántóan rövid szünet választja el őket, vagyis ügyeskedni kell a készülék leállításakor… De megéri!

 

Kiadó: claves

Katalógusszám: 50-3029