ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Nemzeti sokszínűség

Orosz zongoraművésznő, angol karmester, francia és német zeneszerzők alkotásai – mindezekhez tökéletes, átgondolt műsor-összeállítás társul, két szimfonikus költemény fog közre két zongoraszólós kompozíciót. Címszavakban ezzel írható le az Északnyugat-német Filharmónia (Nordwestdeutsche Philharmonie) zenekarának legújabb lemeze.

Kovács Ilona

Ekaterina Litvintseva, a lemez szólistája Szibériában töltötte gyermekkorát, annak is távoli-keleti szegletében, Anadirban. A sarkkörhöz közeli kis kikötőváros a Bering-tenger Anadiri-öblének partján épült és az örök fagy körzetébe esik. Ezt talán azért érdemes megemlíteni, mert a harmincas évei közepén járó zongorista egy interjúban mesélt arról, hogy milyen meghatározó volt emberi és művészi fejlődésében a hosszú orosz telek adta élmények átélése. Alapfokú zenei tanulmányait szülővárosa zeneiskolájában kezdte, majd a moszkvai Állami Frédéric Chopin Konzervatóriumban folytatta, hogy aztán Németországba költözve sajátítsa el azt, ami megtanulható az előadó-művészetben. Kezdetben – főleg moszkvai tanulmányai idején – Chopin, Schumann és Rahmanyinov bűvöletében élt, a német zeneakadémiákon elsősorban Brahms ragadta meg figyelmét, majd az utóbbi időben a „francia Brahms”-ként is emlegetett César Franck és Richard Strauss felé fordult. 

 

 

Ennek az érdeklődésnek kézzelfogható bizonyítéka jelen CD, melyen Franck Szimfonikus variációk zenekarra (FWV 46) és Strauss Burlesque (AV 85) című kompozíciójának zongoraszólóját játssza. Az előadás magával ragadó és magában hordozza azt a spontaneitást, amit egy élő hangverseny élménye adhat. Pedig a lemez stúdióban készült. Az előadói felszabadultságra a művésznő a lemezkísérőben közölt interjúban ad magyarázatot. Ugyan nem élő koncertfelvétel hallható a korongon, de szerencsés módon a lemez rögzítését egy hat hangversenyből álló turné előzte meg, ahol folyamatosan, az élő előadások során (is) csiszolták a felhangzó darabokat. Az összeszokottság és az egymásra figyelés érzékelhető is a lemezt hallgatva. Mind a „zongoraversenyekben” (Franck és Strauss is feltűnően kerülte a címben a versenyműre utalást, és közös az is, hogy mindkét mű 1885-ben keletkezett), mind az ezeket körül ölelő zenekari alkotásokban – Franck Le chasseur maudit (Az elátkozott vadász, 1881-82) és Strauss Tod und Verklärung (Halál és megdicsőülés, 1889) című műveiben – magával ragadó a zene hangulata, és az az előadói perfekció, amivel megszólaltatják a kompozíciókat. A muzsikusok valósággal elvarázsolják a hallgatót. Számomra különösen a Franck-szimfonikus költemény színei voltak lenyűgözőek, ahogyan a hangszerek elmesélik a Gottfried August Bürger német költő balladáján alapuló történetet. Jonathan Bloxham a maximumra törekszik zenekarával, az első hangtól az utolsó végig gondosan kontrollált hangzást hoz ki együtteséből. Pályafutásának egyébként ez az első lemeze, amivel magasra tette a mércét a jövőbeni folytatáshoz. 

Ekaterina Litvintseva mindkét zongoraszólós darabban remekel. Tökéletes a technikája (nem hiába, hiszen az orosz zongoraiskolán nevelkedett), tud férfiasan határozott lenni, a lírai részekben pedig megkapóan lágy hangzást csal ki hangszeréből. Folyamatos dialógust folytat a zenekar hangszereivel. A Burlesque-ben különösen nyilvánvaló a szólista-zenekar közötti párbeszéd, ahol az üstdobok fontos dramaturgiai szerepet töltenek be, már rögtön a mű kezdetekor. A lemez meghallgatása után pedig eltűnődhetünk azon, hogy ugyanazokban a műfajokban milyen sokféle módon lehet elmondani ugyanazt. A két zeneszerző útjai érdemben soha nem keresztezték egymást, a szinte ugyanabban az időben komponált darabjaikban stílusukban és eszközeikben is jelentősen eltérnek egymástól, mégis, tökéletesen kiegészítik a másikat ezzel a programmal.  

 

Kiadó: Profil/Edition Günter Hänssler

Katalógusszám: PH 20060