Szépen elénekelt, tipikus pódium-produkció

Velencéből Nápolyba és vissza: a tenor útja a barokk Itáliában – ezt a címet adta a felvétel érdekes és informatív kísérőtanulmányának Dinko Fabris, aki szoros munkakapcsolatban áll Antonio Florióval.

Fittler Katalin

Antonio Florio a szülővárosában folytatott zenei tanulmányokat (gordonka, zongora, zeneszerzés) követően Nápolyba költözött, ahol zenetudományos kutatómunkájának fő területéül a város barokk kori zenéjét választotta. Célul tűzte ki a nápolyi barokk hangzó életre keltését. 1987-ben létrehozta a Cappella della Pietà de’ Turchinit, majd 2016-ban a Cappella Neapolitanát, amelyek dirigenseként felvételek sokaságát rögzítette. 

Ian Bostridge-gel készített felvételük anyagát 10 szerző (Antonio Sartorio, Francesco Cavalli, Alessandro Stradella, Antonio Cesti, Cristofaro Caresana, Francesco Provenzale, Giovanni Legrenzi, Leonardo Vinci, Nicola „Il Tarantino” Fago és Antonio Vivaldi) operáiból állította össze; öt sinfonia és tíz ária után, mintegy ráadásként egy tradicionális nápolyi dal szerepel a felvételen. A kétségtelenül legismertebb szerzőtől, Vivalditól az Il Farnace egy betétáriáját választotta, amelynek szövege Metastasiótól származik – és hallható Vinci Siroe, re di Persia című operájában megzenésített áriaként is. Vivaldi szerzősége „könnyen” felismerhető, a Négy évszakbeli Télből ismert jellegzetes faktúra alapján – csemege a hallgatónak! Utána viszont – a felvétele folyamatosan – meglepő a mégoly tetszetős nápolyi dal (koncerten, ráadást kérő, hosszas tapsot követően sokkal inkább helyénvalónak éreznénk). 

 

 

Napjaink hallgatója számára már-már furcsának hat, hogy tenoráriákat hall (mennyire elfogadott lett megannyi kontratenor jellegzetes tónusa, előadásmódja!). És még furcsább, hogy ez a műsor mennyire nélkülözi a színpadot! Szépen elénekelt, tipikus pódium-produkciót kapunk, olyan interpretációt, amely egyaránt tanúskodik az énekhang kimunkáltságáról és a gondos felkészülésről valamennyi közreműködő részéről. A lassú tételek megkapják a az atmoszférateremtő „időt”minden végigélt, aprólékosan kimunkált – ám hiányzik belőle mindennemű intenzitás, indulat. Néha már-már megkérdőjelezhető a tempóválasztás is. A dinamika apró kiemelései, a melizmatikus díszítések mind-mind valamiféle elvont szépség jegyében történnek csupán. Az ilyen zenélésmódot már-már időtlennek érezzük, mintha szándékosan nem vennének tudomást más régizenei együttesek hangzó produkcióiról. Bostridge hallhatóan törekszik olaszos „dialektusra”, ám némiképp erőltetettre sikerül; néha kissé didaktikus, máskor tanáros, szinte túlzó kiemelése a fontos szavaknak, zenei fordulatoknak, gesztusoknak. Legfeljebb gyönyörködtetően szép – de a lelkes elragadtatás kiváltásához kevés!

 

Kiadó: WARNER CLASSICS 

Katalógusszám: 0190295037079