Táncok magyar, osztrák, kanadai, ciprusi és francia módra

A Warner Classics új lemezén Brahms Magyar táncai és az Op. 39-es 16 Keringő szólal meg Cyprien Katsaris és Hélène Mercier előadásában.

Zay Balázs

Nem ez az első közös lemezük, Katsaris akkor kérte fel együttműködésre Louis Lortie egykori négykezes, illetve kétzongorás partnerét, amikor Brahms Vonósötösének szerzői kétzongorás átiratát és Schumann Zongoraötösének Clara Schumann készítette letétjét akarta lemezre venni. Most Brahms két négykezes ciklusához hívta meg ismét a kanadai származású zongoristát. Mercier egykor számos lemezt készített Lortie mellett a Chandos lemeztársaság részére, aztán ritkábban szerepelt színpadon és lemezen. Katsaris azok közé a legendás zongoristák közé tartozik, akik sok jeles felvétellel szereztek méltó hírnevet maguknak. Ormándy Jenővel ő mutatta be és vette fel az EMI részére – Lisztnek tulajdonítva – Sophie Menter Csajkovszkij hangszerelte Magyar stílusú zongoraversenyét, Liszt Magyar fantáziájának párdarabját, felvette Liszt átiratában Beethoven összes szimfóniáját, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral Mendelssohn zongoraversenyeit az egykori Teldecnél.

A lemez struktúrája érdekes, elsőre furcsa, de el lehet fogadni a művészek választotta koncepciót. Ugyanis keverik a két ciklust, továbbá a ciklusokon belül is a sorrendet. A III., V. és VI,. keringővel indul a lemez, ezt követi hat magyar tánc (III-VIII.), majd négy keringő (VII., VIII., XIV., IV.). Az I. keringő a 19., az I. Magyar tánc a 20. helyen szerepel. Megbomlik ugyan a kiadások sorrendje, de kétségkívül ad némi izgalmat a különös keveredés és sajátos fényben tünteti fel Brahms kirándulását a két tánczenés területre, melyeket közös térbe von Brahms is, és a korabeli Bécs is, ahol mind a keringő, mind a cigányzene a zenei környezet része volt.

Katsaris és Mercier felkészült és jellegzetes előadásban mutatja be a két vagy három ciklust, (ha Brahms Magyar táncait két sorozatnak tekintjük). Tempóik nem kifejezetten lassúak, de kimértek. Előadásuk legfőbb kvalitása a keresztszólamok kiemelésében rejlik. Ez még jobban feltűnik, ha a lemezt összehasonlítjuk Michel Béroff és Jean-Philippe Collard felvételeivel, akik javarészt az uralkodó szólamot emelik ki. Mercier és Katsaris ezzel szemben elég közel tartja egymáshoz a kettőt, ugyanakkor nagyon figyelnek egymásra, így igen szépen feltárul a négykezes kompozíciók struktúrája. Katsaris és Mercier hangja erősebb, tömörebb, de mindvégig tiszta. Ezzel szemben Béroff és Collard sokkal levegősebb, könnyedebb. További lényeges különbség köztük, hogy Béroff és Collard szélesebb dinamikai skálát alkalmaz, gyakran él a crescendo, decrescendo lehetőségével, míg Mercier és Katsaris szűkebb sávban marad. Katsaris és Mercier ugyan franciák, az előadás mégsem „franciás”. Ilyen jelleg Béroff és Collard könnyedebb előadásában lelhető fel. Éppen ezért tűnik üdvözlendőnek a ciklusok és ezeken belül az egyes darabok keverése, hiszen ez egyfajta alternatív változatosságot eredményez. Változatosság uralkodik abban is, hogy melyikük játssza a felső, s melyikük az alsó szólamot. Ezt a ismertető füzet dicséretesen jelzi. 

Ha Brahms Magyar táncainak néhány további bejátszására gondolunk, Katia és Marielle Labèque felvétele közelebb áll Béroff és Collard lemezéhez, míg a hangzás tömörebb volta alapján Katsaris és Mercier lemeze Alfons és Aloys Kontarsky egykori remek Deutsche Grammophon-felvételével párosítható, ők ugyanakkor nagyobb szabadságot adtak maguknak a tempókat illetően, mint Katsaris és Mercier, akik elég szigorúak a tekintetben. Így mind tempóban, mind dinamikában szoros igazodás jellemzi játékukat. Preferált hangzásuk telt, erőteljes és nagyromantikus, ugyanakkor nem összeolvadó, ami kétségkívül illik Brahms világához, ahogyan az erős igazodás is, hiszen Brahms minden nagyromantikája ellenére is klasszikus struktúrákhoz tartotta magát.

Kiadó: Warner Classics - MagneoTon

Katalógusszám: 0190295636661