ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Vallomások

A schuberti életmű két kiemelkedő területe – a dalok és a kamarazene – jelenik meg a Palmas-zongorásduó, Luca and Cristina Palmas legújabb CD-jén. A lemezen a bécsi mester eredetileg is négy kézre írt kompozíciói (Szonatina, D. 968; Asz-dúr variációk egy saját témára D. 813, op. 35; f-moll fantázia D. 940, op. 103) mellett a testvérpár öt dal- és egy vonósnégyes-átiratot játszik. 

Kovács Ilona

E dalok Schubert legnépszerűbb, leggyakrabban előadott művei közé tartoznak, és minden bizonnyal ott vannak a hallgató fülében az eredeti, szöveges verziók is. Elgondolkodtató azonban Arnold Schönberg egy 1912-ből származó jegyzete, amit fontosnak tartottak hangsúlyozni a kiadók, hiszen ugyanaz a szöveg két helyen (a lemeztokon, illetve belül a kísérőfüzetben) is olvasható. Schönberg saját élményét osztja meg velünk a Schubert-dalokkal kapcsolatban. Szégyenkezve vallotta be magának, hogy néhány általa jól ismert dalról nem tudta elmondani, miről szól a zenemű alapjául szolgáló költemény. Aztán amikor elolvasta a szöveget, világossá vált számára, hogy az ő zenei értelmezéséhez a költemény semmit nem tett hozzá, mivel a versek a zenei interpretációról alkotott véleményét semmilyen módon nem változtatták meg. Úgy vélte, hogy a vers ismerete nélkül is megértette Schubert műveinek lényegét, talán még mélyebben is, mintha a szavak által kifejezett gondolatokhoz ragaszkodna.

 

 

A dalokban és a kamarazenében Schubert a legőszintébben tudott megnyílni, ahol elég bátor volt ahhoz, hogy feltárja érzéseit és megmutassa igazi énjét. A négykezes pedig az az előadói apparátus, mely szintén nagyon schuberti volt – például Zselízen, mikor Esterházy Mária és Karolina grófkisasszonyokkal muzsikált együtt. Már csak az előadói közelség miatt is (azzal, hogy egy klaviatúrán osztoznak a hangszeresek) eltűnnek a társadalmi különbségek, sőt, talán joggal érezhette Schubert a négykezes-darabok előadásánál, hogy tehetsége felülemelkedik a születéssel örökölt ranggal szemben. E műfajokban, e közegben vallotta meg a legbensőbb érzéseit, melyeket soha nem lett volna bátorsága szavakba önteni. 

A zeneszerző szellemét előtérbe helyezve a későbbi átírók jól érezték, hogy Schubert dalait érdemes négykezes verzióban is kiadni. Az, hogy a dalok más közegben is felhasználhatók, Schuberttől sem voltak idegenek. A Pisztráng, az Elszáradt virágok, a Wanderer, és a lemezen is hallható A halál és a lányka című dalok jól ismert példák a saját dal átiratára, követőit tehát joggal inspirálhatták a mester saját átiratai. Hugo Ulrich (1827–1872) és August Reinhard (1831–1912) mellett a Palmas Duo is jegyez egy négykezes átiratot (An den Mond, D. 193). Ulrich három dal (Auf dem Wasser zu singen, D. 774; Abschied, D 957; Du bist die Ruh, D. 776) mellett az átirat átiratát is elkészítette, mivel A halál és lányka nem az eredeti, hanem az ezt feldolgozó Schubert-vonósnégyes (D. 810) variációs 2. tételének négykezes átirata. A másik átíró, Reinhard, az Erlkönig balladáját választotta, és itt valóban igazat adhatunk Schönbergnek, mert csak a zenét hallgatva is megsejthető, hogy élet-halál drámájáról van szó.

A Palmas Duo már több mint két évtizede négykezesezik, és ez az összeszokottság érezhető is a játékukon: az indítások hajszálpontosak, az agogika, a dinamika- és a tempóváltások olyannyira egyszerre szólnak ujjaik alatt, mintha egy előadót hallanánk, csak jóval dúsabb hangzással. Cristina Palmas ráadásul hosszú évek óta kísér énekeseket is, ebbéli tapasztalatai is nyilvánvalóan nagy segítségére voltak az interpretációkban. A közeljövőben egy újabb izgalmas felvételre készülnek: közreműködők lesznek abban a vállalkozásban, melynek során J. S. Bach Wohltemperiertes Klavierjának Théodore Dubois által készített négykezes átiratát rögzítik.

    

Kiadó: La Bottega Discantica 

Katalógusszám: 317