ha Gramofon - klasszikus és jazz zene

Lisa Batiashvili nagyvárosi fényei

A grúz származású, 12 éves korától Németországban élő hegedűművésznő, Lisa Batiashvili a grúz karmester, zeneszerző és kulturális menedzser Nikoloz Rachvelivel álmodta meg és hozta létre ezt a felvételt.

Fittler Katalin

Baráti beszélgetésből konkretizálódott a projekt, s mintegy kétéves munka során alakult ki a végleges program, amely lényegét tekintve afféle zenés útinapló, a művésznő élményeinek sajátos újraélése. 12 track átiratokból, bármiféle műfaji határok nélkül. Az első szám filmzenéket idéz, hommage à Chaplin (Nagyvárosi fények című filmjétől kölcsönözték a CD címét), a továbbiakban városok sorjáznak: családjának lakhelye, München, Párizs, ahol Batiashvili férje, az oboaművész  François Leleux élete jelentős részét töltötte. Berlint a Marlene Dietrich által közismertté vált Ich hab’ noch einen Koffer in Berlin képviseli, Helsinkire népdalfeldolgozással emlékezik, a zeneileg ezerarcú Bécsből Johann Strauss zenéjére esett a választás, Róma ezúttal Morricone városa (Cinema Paradiso). Buenos Aires magától értetődően Astor Piazzolla dallamokat hív elő, míg New York Dvořák Újvilág-szimfóniájának lassú tételéhez kínál lehetőséget sokadik átirat készítésére. A sort a szintén grúz Katie Melua London-ihlette dala folytatja, majd Bukarestre gondolva A pacsirta új feldolgozása vezet a fináléhoz: Tbiliszibe érkezünk, Batiashvili szülővárosába. Giya Kancheli dallamait feldolgozó egyveleggel zárul a sokszínű, minden szempontból változatos műsor. 

Állandó „tényező” az igényesség, a magas művészi színvonal, amit szinte eleve „borítékolni lehet” a főszereplő munkásságának ismeretében, valamint a mindenfajta előítéletektől való mentesség. Ismét egy bizonyíték arra, hogy leginkább minőségi szempontból érdekes megkülönböztetni a zenéket (nem pedig „fajsúlyukat” illetően). És a legfontosabb: a személyesség, amelynek megannyi vonatkozása helyet kapott a kísérőszövegben. 

 

 

A vállalkozásban legfőbb partner, a sokoldalú Rachveli a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarának és a Grúz Filharmonikus Zenekarnak a dirigenseként, valamint zongoristaként is közreműködik, s tőle származik az átiratok többsége. Dvořák zenéjének adaptációja a hegedűművész édesapjától, Tamás Batiashvilitől származik, A pacsirta átiratát a bécsi születésű, osztrák-magyar családból származó Stephan Koncz készítette, aki a Berlini Filharmonikusok csellistája. A meghívott szólisták között találjuk a gitáros Miloš Karadaglićet, aki az argentin tétel szólóhangszereinek összeállításánál inspirálta Rachvelit, s a jazzvilág elismert trombitását, a Berlinben élő Till Brönnert. 

A komolyzenében otthonos hallgató e színes (és kétségkívül tetszetős) forgatagban „szokatlan”-ként, ha nem is kirívóan idegenként észleli München „képviseletében” J. S. Bach korálelőjátékát (Ich ruf zu dir, Herr Jesu Christ), a svéd komponista Anders Hillborg átiratában. Talán nem tévedünk, ha úgy véljük: invokációnak szánta az előadó, az hommage-blokkot követően. 

Helyszínek és nemritkán konkrét zenék is, amelyekhez meghatározó zenei élmények fűződnek – e személyesség közkinccsé válik a hang-kép-album által. A személyes inspiráló élményekből született művészi produkciók választékos kínálata lehetőséget kínál, hogy megannyi hallgató további élményekkel gazdagítsa saját zenei világát.

 

Kiadó: Deutsche Grammophon 

Katalógusszám: 483 8586