Három kontinens kilenc országából származik az együttes 21 tagja. Az alapító, Étienne Gara három nemzethez kapcsolódó (francia, magyar és Egyesült Államok-beli). Los Angeles a szűkebb otthonuk – onnan sugározzák élő koncertjeiken és felvételeiken a zene örömforrását.
Fittler Katalin
Seasons című felvételükön két kompozíció szerepel, mindkettő mutat valamiféle kapcsolatot az évszázadok óta „listavezető” évszaksoroló kompozícióval, Vivaldi remekével. Az első ennek a hegedűverseny-ciklusnak az újrakomponálása, az 1966-os születésű Max Richter által. Nem átirat, nem „talált tárgyak” beékelése, afféle szkolionként saját zenei anyag keretébe, hanem egyfajta „továbbgondolás”. Kezdetként, afféle születés-zeneként „nulladik tételt”, szinte tempótlan „lassú bevezetést” hallunk, majd rendre sorjáznak a tételek. Mindegyikből valamely karakterisztikus elemet ragadja meg Richter, mintegy akusztikus szövegkiemelővel irányítja a figyelmet dallamra, harmóniamenetre, ritmikus fordulatokra. Közben kommentál, nemritkán módosított harmóniákkal. Különleges fénytörés: miközben hallgatjuk az új hangzást, megbízhatóan tájékozódunk az eredeti ismeretében.
A felvétel egyetlen kifogásolnivalójaként az nehezményezhető, hogy a következő kompozíció már-már attacca következik. Elengedhetetlenül szükséges lenne egy jóval terjedelmesebb track, hogy új figyelem jusson Philip Glass Violin „The American Four Seasons” alcímű Concerto No.2-jének. Ezúttal jóval áttételesebb a „kapcsolat” Vivaldi művével. Eredetileg a felkérés olyan kompozícióra szólt, amely mintegy párdarabja lehetne A négy évszaknak. A versenymű négy tétele közül az elsőt Prológus, a többi hármat egy-egy „Song” előzi meg – a szóló-szakaszok a hegedű-szólistának adnak játszanivalót.
Glass mindössze az alcímmel adott inspirációt a fantáziának – a későbbiekben nem rendel egy-egy évszakot az egyes tételekhez, teret ad az előadók és a hallgatók fantáziájának. A szólisztikus szakaszok hangulat-meghatározó előadása csakúgy tájékoztató jellegű lehet, mint hosszabb-rövidebb szakaszok asszociációkelése. 2009-es komponálása és kanadai bemutatója óta több földrészre eljutott ez a versenymű – a Kremerata Baltica, Gidon Kremerrel, éppen egy évtizede népszerűsíti.
A Delirium Musicum lelkes fiatal muzsikusai egyaránt értik a barokk zenei nyelvét és fogékonyak napjaink különböző stílusú-fajsúlyú irányzatai iránt. Mondhatni, szívből muzsikálnak, magától értetődő elkötelezettséggel minden hang iránt. És elismerésre méltó perfekt biztonsággal, minden tekintetben! Étienne Gara, az együttes művészeti vezetője ideális partnerek társaságában játssza gyönyörködtető szólóit.
Érdemes megjegyezni a kiszenekarnyi kamaramuzsikus társulásának a nevét: náluk a „kortárs” nem a múltbeli folytatása, hanem a régi korok zenéje is jelenidejűen aktuális. Azt
tudják, amiről világszerte számos muzsikus álmodik: közvetlen kapcsolatot teremteni a hallgatósággal. Mert ezúttal a személyes jelenlét hiánya sem jelent akadályt. A figyelem aktivizálása révén a hangfelvételt egyedül hallgató is a produkció megszólítottjának érzi magát. Közösségi élményhez jut.
(Warner Classics 5054197401930)
