„A világ szétesett” – mondta Hamlet, Shakespeare drámájának első felvonásában (Nádasdy Ádám ford). Ez lett a mottója az idei Nyári Ünnepi Játékoknak Salzburgban. Háború, erőszak, áldozatok … Nem csak Shakespeare-i témák, mint Macbeth, Rómeó és Júlia – Verdi, Bellini feldolgozásában -, hanem XX. századi művek, mint pl. Martinú: Görög passiója, valamint mitológiai feldolgozások Gluck: Orfeusza és Berlioz: A trójaiak illusztrálták az emberi szenvedések kortalanságát.
Székely György
Ligeti György és Schiff András ünneplése
A nyári program azonban nem csak erről szólt. Két kiemelkedő magyar muzsikus is reflektorfénybe került. Ligeti György (1923-2006) a kor egyik legnagyobb zeneszerzője születésének 100. évfordulóját „Zeit mit Ligeti” címmel, 11 koncerten ünnepelte Salzburg. A zenekari műveket a Bécsi Filharmonikusok és a Camerata Salzburg, a kamara- és zongoraműveket pedig olyan kiemelkedő művészek mutatták be, mint Isabelle Faust, Patricia Kopatchinskaja hegedű-, Tabea Zimmermann brácsaművészek, az Ébène és a Minguet vonósnégyesek, valamint Pierre-Laurent Aimard zongoraművész. Valamennyien hazánkban is jártak már, kötődnek a modern és a magyar zenéhez is. (A sorozatról részletes beszámolót készít Gyenge Enikő a Revizor portálon.)
Schiff András az Ünnepi Játékok egyik legnépszerűbb alakja évtizedek óta. Koncertjeire elsők között fogynak el a jegyek. Mindig különlegességgel szolgál, ami idén sem maradt el: egy Brahms korabeli „Blüthner” zongora gyönyörű hangzását mutatta be szólóestjén. (Julius Blüthner 1853-ban alapította Lipcsében műhelyét).
„Hommage à Leipzig” címen a Lipcséhez kötődő nagy zeneszerzők munkásságából idézett Bachtól Brahmsig. A műveket érdekes zenei utalásokkal, humorral fűszerezte, bemutatva a két szerzőn kívül Mozart, Beethoven, Mendelssohn és Schumann kapcsolódását a zenetörténet egyik leghíresebb városához. A konkrét programot előre nem közölte, így pl. az előadás közben kitört hatalmas vihart illusztrálva a műsort Beethoven d-moll (op. 31 No 2 „Vihar”) szonátájával fejezte be. A fogadtatás is „viharos” volt, hosszú perceken át tartó standing ovation zárta az estét. Kamaraestjén Schubert két remekművét (B-dúr és Esz-dúr trió) Erich Höbarth (hegedű) és Christophe Coin (gordonka) társaságában adta elő Schiff, felidézve a XIX. század legszebb zenei pillanatait egy Schubert korabeli zongorán, amely az ő saját tulajdona. Egy nyilvános beszélgetésen elmondta, hogy a régi zenei előadásmód jelenleg nagyon foglalkoztatja (ez nem volt mindig így). Minden reggel Bachot játszik klavikordján – akárcsak Bach tette ezt -, bár a halk hangszer csak egy kisebb térben élvezhető, koncerten nemigen. Mégis Bach egyik kedvenc hangszere volt, és a mai technikának hála, Schiff legújabb dupla CD lemezén ezen a hangszeren szólaltatja meg J.S. Bach műveit.
Az utóbbi években Schiff egyre többet tanít, két osztálya is van, egyik Berlinben, másik Frankfurtban. „Fontos átadni a Liszt-Dohnányi iskola hagyományait, amelyet Fischer Annie játéka is fantasztikusan felidézett. Az új generáció számára ez nagyon tanulságos, hiszen szöges ellentétben áll korunk motorikus, gyors, sokszor lélektelen játékmódjával.”- nyilatkozta Schiff.
De nemcsak Schiff szolgált meglepetéssel: amire ő sem számított, a két koncert között meghívást kapott a Salzburgi Ünnepi Játékok vezetésétől, és a Mozarteum Alapítvány dísztermében átadták Schiff Andrásnak a salzburgi fesztivál rubinnal ékesített nagydíját (egy gyönyörűen megmunkált kitűzőt). Ezt a legmagasabb kitüntetést korábban többek között Riccardo Muti, Christa Ludwig, Daniel Barenboim, Mariss Jansons, Anne-Sophie Mutter, Wolfgang Rihm kapta meg. „Fesztiváltörténelmet írt nálunk a világ egyik legjelentősebb zongoristája” – hangsúlyozta Markus Hinterhäuser zongoraművész, az Ünnepi Játékok művészeti igazgatója.
Schiff András és a Blüthner zongora fotó: Marco Borelli
Három zajos operasiker
Három operaelőadás zajos sikert aratott, témájuk megfelelt a fesztivál mottójának.
Verdi Macbeth-jét a lengyel Krisztof Warlikowski két sikeres salzburgi rendezés (A basszaridák, Salome) után állította színpadra. A XX. századba áttett horror-thriller történet valósággal sokkolta a közönséget. Egy súlyosan frusztrált pár ámokfutása a hatalom csúcsáig, tele gyilkosságokkal, gonosztettekkel. Hogyan lesz egy terméketlen anya és egy köznapi életre alkalmatlan férfi tömeggyilkos? A drasztikus jelenetek mellett Pasolini filmrészletek és egyértelmű történelmi utalások (Adolf Hitler és Eva Braun), bizarr színpadkép (a Fesztiválszínház teljes szélességét betöltő vasúti várópad) vették igénybe a nézők idegeit. Az énekes színészek (Macbeth: a világhíres belorusz származású basszbariton, Vladislav Sulimsky, Lady Macbeth: a litván Asmik Grigorian, aki néhány éve Salzburgból „ugrott ki” a sztárvilágba) csúcsteljesítményt produkáltak. Macduff rövid szerepében nagy sikert aratott a fiatal chilei-amerikai tenor, Jonathan Tetelman. Őt nemrég hallhattuk Budapesten is, Marton Éva születésnapi gálaestjén. A Bécsi Filharmonikusok élére a megbetegedett Hans Welser-Möst helyett a korábbi zeneigazgató, a svájci Philippe Jordan ugrott be, sikerrel.
Cecilia Bartoli Pünkösdi Fesztiváljának két előadása után nyáron öt alkalommal hangzott el Gluck remekműve, az Orfeusz és Euridiké.
Christof Loy rendező és koreográfus szuggesztív előadása tovább érett. Egy akrobatikus-modern táncegyüttes Cecilia Bartolit körülvéve a 90 perces olasz nyelvű opera-verzióban egyedülálló élményt nyújtott. Hogy ne maradjon ki itt sem egy rendkívüli izgalom, egyik előadáson elromlott a légkondicionáló készülék, erős zajokat, furcsa „széljárást” észlelt a közönség. Az időközben bejött művészeket, köztük Bartolit egy hölgy kedvesen kiküldte a színpadról, elnézést kért a közönségtől, majd 15 perces szünet után – hála a magasságosnak – megjavult a rendszer. Bartoli kötél idegekkel, varázslatosan énekelt és játszott.
Gluck: Orfeusz és Euridiké (középen Cecilia Bartoli), fotó: Monika Rittershaus
A fesztivál különlegessége egy ritkán hallható Bohuslav Martinů (1890- 1959) opera salzburgi bemutatója volt. A Görög passió Nikosz Kazantzakisz, a Zorbász, a görög szerzőjének regényéből készült, amelynek címe Akinek meg kellett halnia. Az 1957-ben készült mű annak ellenére, hogy több sikeres előadást is megért a világban, nem került be az opera-repertoárba. Igényes, nehéz főszerepek és nagy kórust is tartalmazó erőteljes dráma, amely minden résztvevőt igénybe vesz. A történet egy görög faluban játszódik, az 1919-22 -es görög-török háború idején. Grigorisz, a pap passiójáték előadását tervezi, és a pásztor Manalioszt választják Krisztus szerepére. A felkészülés közben menekültek jelennek meg a faluban, segítséget kérve. Egy fiatal lány összeesik az éhségtől, majd meghal. A pap – Bretz Gábor kitűnő alakítása – megtiltja a parasztoknak, hogy segítsenek a menekülteknek, de Manaliosz felvezeti őket a hegyre és Krisztus gondolatait átvéve, prédikál a parasztoknak, hogy fogadják be a menekülteket. A történet vége tragikus, Manalioszt meglincselik, a menekültek Manaliosz híveivel kiegészülve folytatják reménytelen útjukat. A zene tonális, de érdekfeszítő, a szerepek izgalmasak, kiemelendő a Maria Magdalénát játszó, Manalioszba szerelmes özvegy megrendítő előadása (Sara Jakubiak). A 38 éves, sikeres ausztrál színész és filmrendező, Simon Stone, hatásos produkciót hozott létre. A Bécsi Filharmonikusokat a francia Maxime Pascal irányította, aki méltán kiváló kritikákat kapott. A 37 éves művész 2014-ben nyerte el a salzburgi karmesterverseny első díját.
fedőkép: Bohuslav Martinů: Görög passió (előtérben Bretz Gábor – Grigorisz pap, Matthäus Schmidlechner – Mihelisz), fotó: Monika Rittershaus
