Generációk stafétája – úgy a hangszer történetében, mint alkotó- és előadóművészek kapcsolatában. Új megvilágításba kerül az ősi hangszer, amelynek különböző típusain csendülnek fel zenekar-kíséretes kompozíciók, mintegy kétszáz év zeneirodalmából.
Fittler Katalin
A német Margit-Anna Süss szakmai életrajzának különleges mozzanata, hogy a fiatal hárfás két évig intenzív tanulmányokat folytatott Párizsban a hárfások doyenjénél, Pierre Jamet-nél (1893-1991), akinek egyébként a lánya, Marie-Claire) is hárfaművész lett. Jametfiatalkorában mind az úgynevezett Doppelhárfa, mind a kromatikus hárfa új fejlemény volt, s miután a kromatikus hárfát kifejlesztő Pleyel cég kérésére megkomponálta Debussy a Két táncot, az Érard-újdonság iránt érdeklődő fiatal hárfás azon a hangszeren is megtanulta a művet, ami a hangszer lehetőségei iránt érdeklődő szerzővel intenzív munkakapcsolatot jelentett számára a következő években. Süss tehát a „leghitelesebb” forrásból ismerhette meg az egykori szerzői instrukciókat.
A hétpedálos hárfa két verzióján szólaltatja meg a felvételen szereplő négy kompozíciót: az egyszerű pedálos hárfán Mozart Párizsban komponált Fuvola hárfa versenyét (KV 299), valamint Boiëldieu – hasonlóképp C-dúr hangnemű – Hárfaversenyét, kettőspedálhárfán pedig Debussytől a vonószenekar-kíséretes Deux Danses-t és Saint-Saëns kései művét, a háromtételes Morceau de concert-t (op. 154). A 2021-ben a berlini Siemensvillában rögzített felvételen Anna-Marie Süss partnere a Berliner Symphoniker, Hansjörg Schellenberger vezényletével.
A műsorszámok nem a keletkezés időrendjében követik egymást: a Mozart-művet (melyben a fuvolaszólót az osztrák Karl-Heinz Schütz játssza) nem a 18 évvel később komponált Boiëldieu-versenymű követi, hanem a Debussy-tételpár, tehát ez a sorrend a két hangszer váltakozásán alapul.
Külön-külön meghallgatva az egyes interpretációkat, talán legszerencsésebbnek az tűnt volna, hogy a Debussy táncpár legyen a nyitódarab. Ha semmit sem tudtunk volna az átörökített szerzői elképzelésekről, akkor is kizárólag az elragadtatás hangján szólhatunk arról a magától-értetődőségről, amellyel a színek-árnyalatok, láttató gesztusok és kivetített lelki rezdülések sokaságból varázsol lebilincselő hangképet a szólista, mindenkor érzékeny összhangban a vonós-környezettel.
Persze, nehéz lenne tanácsot adni a folytatáshoz, már amennyiben egyvégtében végighallgatnivalónak terveznék a műsort. Mert a Debussy-mű után nem igényelünk folytatást, önmagában tökéletes az élmény.
Nem mondható el ez a nyitódarab Mozart-műről, amelynek előadásakor nem csupán az örök-aktuális bon mot juthat eszünkbe, miszerint Mozart a gyerekeknek túl könnyű, a felnőtteknek túl nehéz (mármint játszanivalónak), hanem kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, hogy bizony, nem csak az istenek kegyetlenek, amikor teljesítik kívánságainkat/vágyainkat. Az oly gyakran vágyott kidolgozott szólamokra aligha lehet panasz, de a részletekre (alkalmasint artikulációra) való koncentrálás közben sérül – illetve már-már észrevétlenül a háttérbe kerül – a tételek nagyformájának íve. És miközben már-már könnyeztetően gyönyörűnek halljuk a „makulátlan” fuvolahangot, néha feltűnik öncélúsága, vagyis a két szólóhangszernek és a kíséretnek a formarészenként (tematikus szakaszonként) módosuló viszonya. Amikor viszont a két szólóhangszerre irányul a figyelem reflektora, megcsodálhatjuk színbeli-tónusbeli harmóniájukat.
Boiëldieu versenyművének hallgatásakor aligha van kétségünk afelől, hogy a szerző vérbeli operaszerző – ehhez a meggyőződésünkhöz hozzásegít az előadás, a középtétel – manapság merészségnek számító – rendkívül lassú tempóválasztásával.
Saint-Saëns műve „tipikus” késői kompozíció, a szerző tapasztalatainak, elismerésre méltó mesterségbeli tudásának kamatoztatásával. Ez utóbbi műveket „illetékes” muzsikusoknak érdemes olyan füllel is hallgatni, hogy vajon érdemes lenne-e visszaemelni őket a koncertrepertoárba. A válasz ugyanis egyértelmű. Lehetőséget ad a szólistának zeneisége és hangszeres virtuozitása érvényesítésére – miközben a publikumnak tetszetős hallgatnivalót ad.
(CAMPANELLA Musica – C 130212)
