Ebben a sorozatban olyan jazz albumok kapcsán írom le gondolataimat -nyilván szubjektíven-, melyeket évek, sőt, évtizedek óta hallgatok ámulattal, rajongással.
A 3. részben Chick Corea „Now He Sings, Now He Sobs” című lemeze kapcsán osztom meg kedves Olvasóinkkal gondolataimat.
Gáspár Károly
1968 decemberében, a Solid State Records gondozásában jelent meg Chick Corea (1941-2021) „Now He Sings, Now He Sobs” címet viselő felvétele. A zseniális zongorista, zeneszerző a Prágában született Miroslav Vitous (1947) bőgőssel, és a már akkor jazz legendának számító, immáron 98. életévében járó Roy Haynes (1925) dobossal vonult stúdióba, hogy rögzítsenek saját kompozíciói közül néhányat, illetve Thelonious Monk „Pannonica”-ját, és egy klasszikus jazz standardet, a „My One and Only Love”-ot (Guy Wood-Robert Mellin).
Többek között olyan jelentős Corea szerzemények csendülnek fel a korongon, mint a „Steps”, a „Matrix”, vagy a „Windows”.
Chick Corea rendkívül markáns, egyből felismerhető stílusa természetesen már ezen a viszonylag korai lemezen megjelenik, azonban ebben az időszakban jól hallhatóan, legerősebb hatással McCoy Tyner játéka volt rá. Tyner univerzumának gyakorlatilag minden jellemzője felcsillan Corea zongorázásában a „Now He Sings, Now He Sobs”-on. A staccatós billentés, a harmonizálás, ritmizálás mind-mind Tyner világát idézik. Mégis úgy oldotta meg ezt a feladatot Corea, hogy egy percig nem érezzük „copy”-nak, rajongói utánzásnak, annál inkább egy géniusz útjának fontos állomása, melyet élvezhetünk az album kapcsán.
Bevallom őszintén, ezen lemezzel összefüggésben szoktam azt mondani kissé provokatívan fogalmazva, hogy Corea jobban játszik Tynert, mint maga Tyner.
A fentiek mellett az egész felvételt belengeni a free jazz frissítő szele. Corea és nagyszerű partnerei tanúbizonyságot tesznek róla, hogy a műfaj ezen vonulatát is kiválón játszák, ismerik, és tisztelettel, alázattal közelítik meg, miközben a mainstream „istenei” is egyben. Jó példa ez arra vonatkozóan, hogy a fősodrás képviselői se zárkózzanak be minden esetben, hiszen időnként érdemes, sőt kell nyitni ajtót-ablakot. Persze igaz (kellene legyen) ez fordítva is…
A „Now He Sings, Now He Sobs” számomra az egyik „life changing” lemez, melyet a mai napig ámulattal hallgatok. Nagy szeretettel ajánlom az Önök figyelmébe is, első vagy újrahallgatásra!
A lemez a Spotify-on: https://open.spotify.com/album/7wKVcBB5SgqVX3Cj3LPllE?si=6s6ZSbSeQYurpYnCHWMWpw
