A Cuarteto Quiroga jubileumi albumáról
Zay Balázs
Fennállásának húsz éves jubileuma alkalmából a Quiroga Vonósnégyessel ünnepi kiadványt jelentetett meg a Cobra Records Atomosz címmel. A kiadvány a műfaj lehető leghosszabb ívét tárja a hallgató elé. Első darabja Haydn Op. 42-es (Hob.III:43.) d-moll Vonósnégyese. Bár vannak előzmények s korai párhuzamok, a zenetudományban egyetértés uralkodik abban a tekintetben, hogy a mai értelemben vett vonósnégyes műfajának megteremtője Joseph Haydn. A Misereréjéről híres Allegri nevéhez fúződik a legkorábbi ismert négyszólamú vonósokra írt szonáta, s a fő előzmény a két hangszerre és további basszusra írt barokk triószonáta. Haydn mellett a két kiváló osztrák szerző, Holzbauer és Wagenseil pedig divertimentókat komponált két hegedőre, brácsára és csellóra.
Haydn alkotása után Beethoven ún. Serioso vonósnégyese hangzik el. Ez a szerző legrövidebb kvartettje, az utolsó a szerző életműveben a késői zongoraszonátákkal részben párhuzamot mutató, azonban azoknál is jóval különösebb és talányosabb késői vonósnégyesek sora előtt. S innen magyar lesz a műsor. Elsőként Bartók III. (BB.93 Sz.85) Vonósnégyese szólal meg, majd az eddigi végpont, a quasi abszolút jelen, Kurtág György Secreta. Gyászzene Dobszay László emlékére című alkotása.
A spanyol Quiroga Kvartett azon együttesek közé tartozik, melyek nem egy-egy szerző oeuvre-jén belül koncertálnak több műre, akár az összesre, hanem érdekes kombinációkat vonultatnak fel. Így játszották már fel Bartók egy másik vonósnégyesét Ginastera és Halffter alkotásai mellett. Ez az attitűd olykor kapukat nyit olyan hallgatóség felé, mely kisebb érdeklődést mutat hagyományosabb programok kapcsán. Érdekes, hogy kivételesen nagy hatást korábban épp egy programszerkesztés szempontjából hagyományos, ugyanakkor – bár egészen más irányú, ugyanakkor kivételes kortárs kompozíciókat bemutató – lemez ért el új közegben vonósnégyesekkel, nevezetesen a Balanescu Vonósnégyes felvétele Nyman három kvartettjéről.
A Quiroga Vonósnégyes ünnepi albuma a vonósnégyes történetén vezet keresztül, mondhatni a kezdettől a végig, ám a terjedelem miatt nem kis hiátusokkal. Utóbbin mindenekelőtt a romantika teljes kimaradását értem, Schumann, Mendelssohn, Brahms, Csajkovszkij és nem utolsó sorban Dvořák – Schubertről nem is beszélve, aki afféle átvezetés a klasszika és a romantika között. Ugyanakkor az összeállatás így is kiváló, s bennünket büszkeség tölthet el, hiszen a négy felvonultatott szerző közül kettő magyar. ha említettük a romantika kimaradását, a korrektség kedvéért utaljunk Sosztakovicsra is, aki szintén jelentős kvartett-corpust hozott létre.
Büszkeség tölthet el bennünket, ha arra gondolunk, a Quartet Quiroga által felrajzolt ív fele abszolút magyar, Bartók és Kurtág, de Haydn is Magyarországhoz köthető, hiszen kismartoni munkássága révén.
A Quiroga Vonósnégyes, ahogy az manapság megszokott, nagyon magas technikai szintet képvisel. Játékuk kidolgozott és inkább kompakt formára törekvő és objektív, ugyanakkor dinamikus, illetve e téren változatos.
A lemez persze inkább felhívja a figyelmet a műfaj kiemelkedő komponistáira, hiszen az egyes szerzők művei közül való választás – Kurtág kivételével – szükségszerűen esetleges. Bartóknál annyiban más a helyzet, hogy hat műve közt igazából semmilyen alá-, illetve fölérendeltséget nem lehet megállapítani, kivéve a szükségszerű fejlődés fokát. Ám Haydn és főleg Beethoven esetében korszakok vannak és ezeken belül jelentős és még jelentősebb alkotások vannak. Ami Kurtágot illeti, ő is nagyobb oeuvre-vel rendelkezik a vonósnégyes terén, ugyancsak jelentős továbblépésekkel, viszont itt a választás alapja egyértelmű: a műfaj mai végpontja. Végpont Kurtág lemezen most először megjelenő zenéje a kronológiai szemponton túl azért is, mert a kísérletezés új fázisát jelenti, ami ráadásul a címben megjelenő atom tekintetében további relevanciával is bír. Kurtág zenéje ugyanis csendes, az impulzusok kicsik, akár egy nagyon finom vonalú, kisszámú elemből álló modern festmény, melyben kevés mond sokat. Nem könnyű zene ez, hatását csak elmélyült odafigyelés mellett érezni. Azért is kapcsolódik a címhez, mert minimális – quasi atomi – szinten mozog. Ily módin kifejezetten lemezre való mű, hiszen intimitása révén nagy koncertterembe nemigen illik – hiszen kell, hogy halk legyen, de az is szükséges, hogy megragadható volta ne szenvedjen csorbát.
S végül Webern. A szép ív véget érne, de kissé megzavarja egy korábbi teljes felévételből kivett Webern-tétel az anyag végén (Hat Bagatell Vonósnégyesre, V. tétel, Äußerst langsam), annak ellenére, hogy Webern s e műve nagyon is beleillene a sorba, bár nehéz volna elhelyezni, hiszen tizennégy évvel megelőzi Bartók itt szereplő művét, ugyanakkor mikrokozmikus jellegénél fogva inkább Kurtág műve előtt volna helye. Ez persze apróság, csak éppen megzavarja az esztétikai képet, ami egyébként Bartóknak is, Kurtágnak is kiemelten fontos.
COBRA0088
