Egy szimpatikus dallemezről
Zay Balázs
A Decca nemrég megjelent lemezén Schubert Hattyúdala és Beethoven A távoli kedveshez című dalciklusa szerepel mark Padmore és Mitsuko Uchida előadásában. A harmonia mundi usa kiadó korábban, 2011-ben, már megjelentetett egy lemezt a Schwanengasang dalciklusrólMark Padmore és Paul Lewis interpretációjában, követve a Téli utazást és a Szép molnárlányt. Mitsuko Uchida számára sem is meretlen Schubert dalciklusainak világa, ugyanis ők kísérte A szép molnárlányt Ian Bostridge különböző, jeles zongoristákkal készített sorozatában, melyben A téli utazást Leif Ove Andsnes, a Schwanengesangot Antonio Pappano kísérte. Beethoven dalciklusa is megjelent már egy másik felvételen, Kristian Bezuidenhout kíséretével, szintén a harmonia mundi USA kiadásában.
E lemeznek kétféle megközelíthetősége sejlik fel. Ha a két dalciklus lemezfelvételeinek sorát vesszük figyelembe, mindent egybevetve az egyik esetben sok, a másikban néhány felvétel biztosan megelőzi. A Schwanengesang sok bejátszása kiváló, Bryn Terfel, Thomas Quasthoff, Olaf Bär, Wolfgang Holzmair, Peter Schreier, Andreas Schmidt – s persze Dietrich Fischer- Dieskau vannak az élen. Ízlés dolga természetesen, hiszen rengeteg jeles előadóval készült még felvétel: szintén magas színvonalat képvisel Ernst Haefliger, Hans Hotter, Hermann Prey is. Az An die ferne Geliebte esetében Fritz Wunderlich, Haefliger, Schreier és Fischer- Dieskau emelkedik ki.
Maga a párosítás nem új, egy korábbi lemezen már feltűnt: élő felvételen jelentette meg őket együtt szintén a Decca még korábban Matthias Goerne és Alfred Brendel előadásában. Kiváló ez is. A két dalciklus egymás mellé állítása kiváló ötlet, hiszen mély szál kapcsolja össze őket. Beethoven 1816-ban keletkezett műve az első dalciklus. Schuberté a harmadik sajátjai sorában, melyet korai halála miatt nem is ő állított össze, hanem a kiadó, de semmi ok nincs arra, hogy ne tekintsük a másik kettővel tejesen egyenrangú és az adott formában remek alkotásnak – sőt, a zeneirodalom egyik csúcsának. Ám elsősorban nem ez köti össze őket, hanem a művek lelkisége, hiszen mindkettő távoli kedveshez szól. Hogy is kezdődik és végződik a Hattyúdal? „Zúgó patak, oly ezüstös és tiszta, a kedveshez igyekszel vidáman és gyorsan? (…) Ezért hordozom keblemen oly hűségesen biztosan meggyőződve a legszebb jutalomról; úgy hívják – a vágy! Ismeritek? – Hírnöke a tiszta értelemnek!” Schubert mindvégig a vágyról írt, mely részben nem teljesedett be, ugyanakkor éppen emiatt teljesedett ki mindennél jobban.
Padmore előadása nem nevezhető a fent említettek közt a legjobbnak, ha az alapvető szempontok közül a hang kimagasló voltát, a technikai könnyedséget, a nyelv birtoklását vesszük tekintetbe. Ha valaki nem ismeri a műveket, nem ez tekintendő élenjárónak. Ám felmerül egy másik szempont is. Egy kényes, de olykor adekvát aspektus. Nevezetesen a művészi intelligencia és kifinomultság kérdése.
Uchida esetében ennek már korábban is sokszor tanúi lehettünk. Szólistaként is, kísérőként is kivételesen intelligens, a művek mélyére hatoló előadó. Az a fajta művész, aki kiemelkedő igényességgel és a művészet nagyságához méltó, alázatosságot és bátorságot egyaránt magába foglaló attitűddel fordul a szerzőkhöz és alkotásaikhoz. A két művész előadásában ezt az igényes lelkesedést és intenzív odafordulást érezni. Vannak frázisok, melyek nem kifejezetten tetszenek. Terfel kevéssé ismert, 1992-ben a kis Sain lemezkiadónál megjelent korábbi felvétele a Hattyúdalról Malcolm Martineau közreműködésével, aki állandó zongorakísérője maradt később is, már-már tökéletes. Hasonlóan kiváló a két művész második felvétele is a Deutsche Grammophonnál, bár a korai bejátszás elementárisabb. Rögtön ezekután következik Bär és Quasthoff. Padmore új felvétele ilyen szemszögből nézve nem mondható élenjárónak. Ugyanakkor kiemelkedően szép példája a művészi alázatnak, az előadandó darab iránti mély odaadásnak és tiszteletnek. Szimpatikus lemez. A magam részéről örülnék, ha követné Schubert két másik dalciklusának felvétele is, netán válogatás Schubert csokorba nem kötött dalaiból. Sőt, Schumann is.
Decca 4853577 – Universal
