Új sorozat indult az MVM támogatásával. Az MVM Classic&Club nyitóestjén egykori Junior Prima díjasok szerepeltek, szólistaként pedig olyanok, akik azóta Kossuth-díjban is részesültek.
Fittler Katalin
Az MVM évtizedek óta kiemelt támogatója kulturális életünknek, amely egyaránt megmutatkozik rendszeresen kiírt pályázatokban, díjakban és rendezvények támogatásában egyaránt. A műfaji sokszínűség pedig ahhoz járul hozzá, hogy az érdeklődők minél népesebb tábora lehessen haszonélvezője a frissen felfedezett és a történelem folyamán már többször „vizsgázott” értékeknek. Június 2-án teltházas érdeklődés jutott a Zene Háza rendezvényének, amelyet méltán nevezhetnénk akár gálakoncertnek is. Három Kossuth-díjas szólista az egykori Junior Prima díjasok közül (Balázs János, Baráti Kristóf, Bogányi Gergely – mindhárman afféle komolyzenei közönségkedvencek), akik muzsikuspartnere ezúttal az Anima Musicae volt – műsorvezetőként pedig Bucz Magor zeneszerzőt köszönthettük.
Ezúttal egyértelműen érvényesült az a szempont, hogy nem a „mit”, hanem a „kiket” hallgathatunk jelentette a fő szempontot. (A részletes program iránt érdeklődőket kizárólag az internetes honlap tájékoztatta). És hogy az élmény teljes legyen: a műsor ritkaságélmények csemegéjét kínálta. Mondhatni, laktató desszert volt a koncertévad gazdag étlapja végén. Eredeti műveket és átiratokat egyaránt hallhattunk, kamaraműveket és zenekari kompozíciókat. És utólag elmondhatjuk: valamennyi „örömforrásként” funkcionált. A nyitószámot Baráti Kristóf és Balázs János szólaltatta meg (Csajkovszkij: Souvenir d’un lieu cher, op. 42), majd vonószenekari átiratban Sosztakovics Hegedűduói következtek (nem lenne érdektelen tudni, kinek a munkája az átirat…). Vonószenekari átiratban folytatódott a műsor Liszt Ferenc Magyar fantáziájával, Balázs János szólójával (az átíró személye ezúttal is titokban maradt), majd Saint-Saëns népszerű kompozíciójával fokozta a hangulatot Baráti Kristóf és a kamarazenekar: Bevezetés és Rondo Capriccioso, op. 28.
Jó érzékkel tervezték a műsort, a második rész is afféle „crescendo-formát” mutatott. Pódiumra került a Bogányi-féle, úgynevezett „luxuszongora”, amely – érdekességként – történeti múlttal rendelkező, hagyományos partnerével együtt szólalt meg. A hallgató eldönthette, mire koncentrál a ritkaság gazdag élmény-kínálatából, a két zongora hangszínének, karakterének eltérő voltára, avagy arra a zeneszerzői trouvaille-ra, amellyel Edward Grieg kétzongorás letétté bővítette Mozart úgynevezett „Facile” szonátáját (C-dúr, K. 545). Bogányi játszotta a Mozart-művet, Balázs Jánosé volt a kommentálás sokszínű lehetősége. Aztán a reflektor fénye Mozartra koncentrált és a Bogányi-zongorára: az A-dúr zongoraverseny II. és III. tételét szólaltatta meg hangszerén Bogányi, az Anima Musicae társaságában. (Utólag örült, aki a zongorahangszín-különbségek helyett Grieg hozzátételeire figyelt, hiszen most bőven jutott idő és lehetőség a némiképp még mindig újdonság-erővel rendelkező hangszerrel való ismerkedésre.) A zárószám viszont azt példázta, hogy a mű ereje mágnesként vonzza a figyelmet: J. S. Bach kétzongorás versenyművénél kizárólagos élmény a műélvezet jelentett! De – miként várható volt – nem érhetett véget a gazdag-változatos program ráadás nélkül, amelyben Balázs János remek improvizálókészségét csodáltuk, aki – rímelve a korábbi műsor-mozzanatokra – Mozart Törökindulójához fűzött kommentárokat a kétzongorás „baráti mérkőzésben”.
Történt mindez jó időben, amikor a koncert kezdetén minden színpadi díszletet felülmúló környezetet biztosított a Zene Háza gondosan megtervezett, parkosított környezete az üvegalakon túlról. Utána pedig a holdfényes estén a Városliget varázslatos atmoszférájában még hosszas lecsengéssel élt tovább a különleges koncert élménye.
Remek kezdés volt az MVM új vállalkozásának „Classic” műfajában – a folytatást „Club” keretben június 6-án kínálja a MOMKult szabadtéri színpada, ahol Tóth Vera, Csík János, valamint Pál István Szalonna és bandája lép fel.
